Szabványrendőröket akarunk!

2008.03.05. 07:31
Sportkocsival járok, a kemény futómű és a viszonylag alacsony hasmagasság miatt fokozottan érzékeny vagyok a fekvőrendőrökre, de azt hiszem, annak is lenne egy-két keresetlen szava, aki lágyan ringatózó limuzinnal közlekedik.

Nem tudtam, milyen nagy fába vágtam a fejszémet, amikor kitaláltam, nekiállok oknyomozni fekvőrendőr ügyben. Hamar belefutottam a  forgalomcsillapító küszöb, illetve a  sebességcsökkentő borda kifejezésekbe, annál később sikerült értelmes válaszokat kapni a kérdésekre, amik a témában felmerültek.

Először Demszky Gábor sajtóirodájánál próbálkoztam, de kiderült, fekvőrendőrt nem raknak főútvonalra, márpedig a mellékútvonalak nem a főváros, hanem az önkormányzatok hatáskörébe tartoznak. Ekkor találomra megkerestem egy pesti és egy budai önkormányzat sajtóirodáját. A III. kerületben van sok fekvőrendőr, velük kezdtem.

Beszéltem egy hölggyel telefonon, s ahogy kérte, elküldtem neki egy mailt tele kérdésekkel. Aztán nem történt semmi. Kábé másfél héttel később kaptam egy levelet a XI. kerületi önkormányzattól – hogy miért pont a XI., és hogyan jutott el hozzájuk az ügy, ne kérdezzék. Néhány szűkre szabott mondat, konkrét válasz sehol, helyette megnevez néhány jogszabályt, melyekből állítólag kiderülnek a válaszok a kérdéseimre.

Megnéztem a közlekedéssel kapcsolatos rendeleteket, de nem lettem okosabb. Nem vagyok jogász, könnyen lehet, hogy elsiklottam sok fontos információ felett, de a legrosszabb az volt, hogy – amellett, hogy nem kerültem közelebb a megfejtéshez – úgy éreztem, lepasszoltak. Kaptam egy udvarias, nulla energiabefektetéssel megírt választ, amivel nem mentem semmire. Ezzel a vonallal inkább nem is foglalkoztam tovább, mentem inkább az V. kerülethez.

Az V. kerületben sajnos nem sok a fekvőrendőr, Nagy Szabolcs, az Építési és Műszaki Osztály vezetője ennek ellenére igyekezett megválaszolni a kérdéseimet, sőt adott néhány telefonszámot is, így jutottam el végül Bartkó Györgyhöz, a Fővárosi Közlekedési ügyosztály csoportvezetőjéhez, akinek több tapasztalata van ez ügyben. Jöjjenek hát a kérdések és a válaszok, melyeket az említett urak adtak.

Kié a fekvőrendőr?

A fekvőrendőr a közterület üzemeltetőjének, vagyis jellemzően az önkormányzatnak a tulajdonában van. Elméletileg előfordulhat, hogy egy üzletközpont, bank vagy magánkórház kap engedélyt rá, hogy saját pénzen saját fekvőrendőröket helyezzen el, de nem ez a gyakorlat, inkább kérelmezni szokták, aztán az önkormányzat építi meg. Magánszemélynek nem lehet fekvőrendőre, tehát minden luxusvilla elé lefektetett útakadály illegális.

Ki kell-e táblázni?

A 20/1984-es KM Rendelet 36. pontja szerint kötelező táblával jelölni azokat a helyeket, ahol fekvőrendőrt helyeztek el. Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden egyes borda mellé táblát kell rakni, hanem azt, hogy meg kell jelölni azt az útszakaszt, ahol forgalomlassító akadályok lehetnek, tehát elég a forgalomcsillapított övezet be- és kijáratainál elhelyezni a megfelelő táblákat, onnan a vezetőn múlik minden. Ha betartja a 30 km/h-s korlátozást, észre kell, hogy vegye a lassítókat.

Hol lehet, hol nem lehet, hol kötelező a fekvőrendőr?

Fekvőrendőr főútvonalon nem, csak forgalomcsillapított övezetben lehet. Sehová sem kötelező tenni, de ahol a forgalom lassítása ajánlott, és a járművezetők figyelmét fel kell rá hívni, hogy az átlagosnál jóval körültekintőbben hajtsanak – pihenő övezetben, óvodák, iskolák, kórházak mellett, nagyobb gyalogos forgalom helyén, bizonyos kereszteződések előtt stb. –, ott ez az autók sebességcsökkentésének egyik hatékony módja.

Van-e szabvány, mi lehet a fekvőrendőr minimális, maximális mérete? Mekkora lehet a felhajtók szöge?

Nincs szabvány, a fekvőrendőrök méretezésénél az úttervezési irányelvek a meghatározók, a legfontosabb, hogy ne tegyen kárt az autóban, ha a zónában megengedett sebességgel – általában 30 km/h – áthajtunk rajta.