 |
|
 |
|
Erőd utca, második kerület, az FKF telepe. Nem kifejezetten
örülnek érkezésemnek az irodában. Szemmel láthatóan feszült a
helyzet, pillanatonként csörögnek a telefonok, sofőrök
jönnek-mennek, és valamilyen diszpécserszolgálat is üzemel az egyik
asztalnál.
- Most nem érek rá - fakad ki Ruscsák úr, a
főnök. - Máskor, amikor nincs ennyi dolgunk.
- De én csak egy kört szeretnék menni az egyik hókotróval -
kérlelem tovább.
- Csak ennyi? Semmi nyilatkozat? Na jó - enyhül meg
felismervén, hogy nem őt akarom feltartani. Kinéz az ablakon, és az
éppen rakodó Unimog felé bök.
- Azzal mehet egyet. A Vár lesz az útirány.
| |
|
| |
|
Fekecs Benjamin, alias Bendzsi, leendő sofőröm éppen egy IFA
darujával rakodja a bevetésre váró Unimogot szóróanyaggal. Gyorsan
végez, és már ülnék is be mellé a jobboldali ülésbe. Na, ez nem
egyszerű.
-Várjon, kiveszem a táskám, akkor befér.
Valóban. Egy közepes sporttáska kényelmesen elüldögélhet, de
humanoid csak akkor érzi magát itt jól, ha legfeljebb százötven
centisre nőtt, vagy ha elhivatottságot érez a kígyóemberi
tevékenység iránt. Én úgy saccolom, jó harminc centivel túlnőttem
az Unimog konstruktőrei által kívánatosnak tartott méretet.
- Vigyázzon, ha nekidől az ajtónak, kinyílik - figyelmeztet a
sofőröm.
Na, még ez is. Szorongatom a fényképezőt a kezemben, és a
kapaszkodó felé nyúlok.
- Az nem lesz jó, akkor nem látom a tükröt - szól rám Fekecs
úr. Szófogadóan elengedem a kapaszkodót, és csak magamban
fohászkodok, hogy ki ne essek innen fentről.
| |
|
|
|
Indulunk a Vár felé.
A meredek utca érezhetően nem akadály az Unimog előtt.
Viszont a hólapát innen fentről sokkal nagyobbnak tűnik, mint a
járdáról. Fekecs úr tért ölelő mozdulatokkal kormányoz, és "jól
meglengetem, majd beesik a helyére"-mozdulatokkal vált sebességet.
Szemmel láthatóan nem finom úrvezetőknek való feladat a hókotró
vezetése.
| |
|
| |
|
A sebességváltó, az irányváltó, meg még néhány apróbb kar
egyvonalban van a vezető vállával. Tökéletes ergonómiai rémálom.
Érzéssel kell ezeket használni, mert menet közben nincs idő
odanézni, merre van a sebváltó karja.
Na és a zaj! Kedélyesen üvöltözve beszélgetünk, így sikerül
normális beszédhangerőt előállítanunk a Mercedes dízelmotor
ellenében. Estére teljesen berekedek, ebben biztos vagyok. Fűtés
talán van, de nem sok jelét érzem. Szerencsére alaposan beöltöztem,
de zokniból azt hiszem, alulválasztottam erre a küldetésre.
| |
|
|
|
A műszerfal kijelzőinek króm keretét kikezdte a rozsda.
Itt-ott hiányzó kárpitelemek. A kilométeróra szemmel láthatóan nem
az eredeti, a BKV buszain láttam hasonló tachográfos szerkezetet.
Valamiféle utólagos kapcsolót buheráltak a műszerfal bal oldalára.
A motorháztetőn egy URH adóvevő, tartani a kapcsolatot a
diszpécserekkel. A legmodernebb szerkezet az ülésem mögött van: a
GPS jeladója.
-Nem is értem, miért erre a régi példányra küldték magát -
kommentálja az ergonómia hiányára tett megjegyzéseimet pilótám.
- Az újabb gépek sokkal kényelmesebbek, csendesebbek, van
bennük tömérdek elektronika, még légkondi is, de én nem adnám oda
ezt a masinát egy olyanért - vallja meg a gépezethez való kötődését
Fekecs úr.
Mikori gép? A kérdés nem is egyszerű, de a forgalmit előhalászva
kiderül, hogy 1987-es gyártású. Én sokkal régebbinek tippeltem. Az
egésznek olyan a miliője, mint a seregben használt GAZ 66-unknak.
Árkon-bokron átmegy, de nem kényeztet.
-Ezzel nincsenek olyan bajok, mint az újabbakkal - védi sofőröm a
portékát. Azok is jók, de az elektronika gyakrabban okoz galibát, ebben
meg nyoma sincs ilyennek. Ez keveset is fogyaszt. Az egész napos munkát
le lehet tudni akár 20 liter gázolajjal.
| |
|
| |
|
Ez egész megdöbbentő adatnak tűnik egy 5675 köbcentis motortól.
Különösen, ha tudjuk, ilyenkor napi 24 órát mennek a hóeltakarító
gépek.
Közben felérünk a Várba. Nem tűnik drámainak a helyzet, csak
a kisebb mellékutcákban van komolyabb hó az úton.
-A legfontosabb a tömegközlekedés - képez egy kicsit a
sofőröm.
-Amerre a BKV jár, mi arra tisztítunk először. Utána jönnek a
főútvonalak. Na persze a telefonok állandóan csörögnek, vannak
sürgős hívások is. Mentő nem tud behajtani valahová, valaki orvos,
és nem tud eljutnia a beteghez, és hasonlók. Ilyenkor a diszpécser
rádión ideszól, és megyünk. De gyakran van, hogy valaki a
munkahelyéről betelefonál, és egy hóekét kér az utcába, ahol lakik,
hogy kényelmesen haza tudjon menni. Ez azért bosszantó, főleg, mert
fogalma sincs, mi a helyzet, lehet, hogy nem is olyan régen volt
ott tisztítás. És jó lenne ilyenkor tényleg a tömegközlekedést
használni.
| |
|
|
|
- Mik a legnehezebben tisztítható helyek?
- Hát van egy-két faramuci szűk utca, ami igazán meredek
is. Budán van jó pár ilyen. Lássuk csak;
Ördögárok, Flóra utca, Nyereg utca. Az
ónos eső tud a legkellemetlenebb lenni, ha lefagy. Ilyenkor az
ember tolat, és abban a tempóban tud araszolni felfelé, ahogy a
maga alá szórt só megolvasztja a havat meg jeget. Igazi
türelemjáték.
Egy szűkebb utca felé fordulunk, kezdődik az igazi centizés.
Fekecs úr virtuóz ügyességgel forgatja a lapátot jobbra-balra,
emeli és süllyeszti az útnak megfelelően, és közben óvatosan
manőverez a géppel. Hallgatok, próbálok erőt gyűjteni a dízelmotor
további túlkiabálásához, és nem akarom zavarni a sofőrömet a
koncentrálásban.
| |
|
| |
|
-Fogytán a szóróanyag, lemegyünk és feltöltekezünk - adja meg a
következő útirányt Fekecs úr. Egy szűk parkolónál beüt a ménkű. Egy
kis gödör oldalra megdobja az Unimogot, és
a hóeke széle elkapja egy Ford visszapillantó tükrét.
Továbbgurulunk, megállunk, és a sofőröm kiszáll felmérni a kárt.
-Elrepedt a tükör - konstatálja sztoikus nyugalommal, majd
elkezdi megírni a papírt, amin elismeri a kárt. Amint végzett vele,
beszól a diszpécserközpontba, jelenteni a kárt. Higgadtan fogadják,
semmi izgalom.
- Mi jár ezért? - tudakolom.
- Semmi - válaszolja. - Sajnos ez vele jár.
A felhalmozódott hó miatt az autók nem tudnak a járda széle
mellé állni, így gyakran szó szerint centizni kell. Ilyenkor
elég egy kis bucka, vagy fagyás, és már le is tört egy tükör. A
főnökök természetesen nem örülnek ennek, de hiába, ez vis
major.
| |
|
|
|
Ismét az Erőd utcában vagyunk. Éppen egy Zil akciózik a garázsban.
Hátborzongató hangja van az eredeti benzinmotornak, ehhez képest az
amerikai V8-as csodák ovis játéknak tűnnek. Fekecs úr eltűnik az
irodában, intézi a tükörtörés papírjait.
Közben egy napilap fotósa is feltűnik a színen. A téma
tényleg az utcán hever, amíg el nem olvad. Más gép nem lévén, az
engem is szállító Unimogot fotózza.
Ismét úton, és a sofőröm csak nevet ezen a felfokozott
médiasikerén.
-Vagy hat éve volt itt mellettem újságíró, ma meg kettő is.
Ismét a Várba megyünk, ezúttal VIP út lesz. A Hadtörténeti
Múzeum udvarát kell letisztítani. Az épület előtt nagy a sürgés.
Öten-hatan hólapátolnak bőszen.
Kinyílik a kapu, és óvatosan begurulunk. Tényleg csak centiken
múlt, hogy befértünk. Gondnokféle úr érkezik, és eligazít, mit kéne
csinálni. Röviden: az egész udvart letakarítani.
| |
|
| |
|
-Sózni tilos, a füvet kell óvni! - hangzik az utolsó ukáz.
Fekecs úr felméri a terepet, és módszeres munkába kezd. Tolás,
kiskanyar, húzás, előre, tolatás, lapát fordít, tolás, és percek
alatt jókora darabon előbukkan a kövezet. Saccra ez nekem jó órányi
intenzív hólapátolással lett volna elérhető. Én elégedett vagyok. A
sofőröm kevésbé.
- Pepecs munka lesz ez. Kicsi zárt tér, és nem is látni, hol
van az út széle.
Ennek ellenére igen tempósan tisztul az udvar. Egy hölgy
érkezik lélekszakadva, és hírt közöl velünk.
- A tábornok úr engedélyezte, hogy kicsit sózva legyen.
Fekecs úr rábólint, a végén egy kicsit sózva lesz. Még 20
percnyi tilitolizás után az udvar egészen tiszta. Én tökéletesnek
ítélem a munkát, de a gondnokféle úr még némi igazítást kér.
-A miniszterelnök úr jön majd koszorúzni, neki lesz a
takarítás - árulja el a nagy titkot. Sofőröm megértően bólint, és
kicsit sarkosabbra tol még néhány kupacot. Ezzel végzünk. Kifelé
menet látjuk, hogy az épületben odabenn is alapos sika-mika folyik,
egy miniszterelnöki látogatásnak meg kell adni a módját.
| |
|
|
|
A sikló végállomása felé vesszük az irányt, de majdnem elakadunk.
Egy jókora Volvo balról, egy teljesen behavazott Suzukiféle
jobbról. A sofőr igen óvatos, nem akar újabb tükörtörést.
- Nem férünk át - konstatálja, és már kezdene tolatni, amikor
villámsebesen előkerül a Volvo tulaja, és elenged minket. Szemmel
láthatóan félnek a hólapáttól, van is miért.
- Bezzeg a forgalomban nem ilyen készségesek - kezd
panaszkodni a pilóta. - Nem akarják beengedni az embert, villognak,
dudálnak, mindenáron előzni akarnak. Van, amikor centikre jönnek a
szórófejtől, de a legkisebb esélyt is ki akarják használni az
előzésre. Persze amint lehet, el szoktam engedni őket, akadjanak
csak el, ha már ennyire sietős.
| |
|
| |
|
Megérkezünk a Sándor palotához. Jókora placc várja, hogy
letakarítsák. Az Unimog itt igazán elemében van. Közben
turistaszenzációvá lépünk elő. Vadul fotóznak és videóznak minket a
turisták. És mindenki mosolyog is egyet, ahogy benéz a kabinba.
Tényleg kedves gépezet ez a narancssárga masina. Tényleg, mit
csinál nyáron?
| |
|
|
|
-Locsol - világosít fel Fekecs úr, miközben toljuk a
hókupacokat. - Viszonylag gyorsan át lehet rakni a szerelvényt. De
a téli idény az igazi kemény menet. Ami most van, azt harmadik
fokozatnak hívják. Ilyenkor mindenki, aki él és mozog, dolgozik. A
gépek huszonnégy órában, az emberek tizenkét órás váltásokban. Ez
egy pici plusz pénz is hoz a konyhára, de nem túl sokat.
| |
|
| |
|
A környező ablakokban remekül tükröződik az Unimog, gyorsan
csinálok is róla néhány művészfotót. A turisták meglepődnek, hogy
most feléjük irányul a kamera, nem tudják, hogy eszem ágában sincs
őket megörökíteni. Kicsit forgolódunk a legjobb beállítások
kedvéért, majd a Ludwig múzeum előtt kezdünk takarítani.
| |
|
|
|
Közben a sofőrt faggatom, hogy vezethet valaki hókotrót.
- Három év gyakorlat kell C kategóriás jogosítvánnyal. Ha ez
megvan, a képzés után még pár napot egy rutinos sofőr mellett tölt
az újonnan érkezett, hogy lássa, hogy is megy ez. Nagyjából ennyi.
Én már több mint tíz éve csinálom. Télen hókotrás, nyáron locsolás
meg a takarítógép. Az először furcsa volt, mert jobbkormányos.
Kellett idő, amíg megszoktam. De ma már nem gond, ha egyik nap
ilyet vezetek, a másikon balkormányost. Az sem zavar, hogy lassan
kell menni. Nem hiányzik a száguldozás. Na végeztünk, megint
elfogyott a szóróanyag. Induljunk vissza.
A Moszkva térnél kikéredzkedek. Megköszönöm az
izgalmas napot, és nagy nehezen kikászálódok a magasból. Majdnem
eldőlök a földön, azt hiszem egy cseppet megfagyott a talpam.
Fekecs úr még visszaint, majd elhajt a kedves kis narancs
Unimoggal. Előttük még a tél jó része. Nem fognak unatkozni.
Délutánra ismét havazást ígért a meteorológia.
|
|
