Az idei Automobil 2008 kiállítás látogatói egy kicsúcsosodó belviszályba csöppentek. A Hungexpo és a magyar importőrök évek óta romló viszonya idén tetőzött: két márka kivétlével a hivatalos forgalmazók távol maradtak Magyarország országos szintű autós szakvásárától.
Cikkünk az idei, jelenleg is zajló kiállításról
itt olvasható .
A látogatók értetlen arca és a nagy nehezen megtöltött
csarnokok mindent elmondanak: meg nem oldott problémák húzódnak
a hazai kiállítás-szervezés mögött. A két vezető közlekedési
szakvásár, a Budapest Motor Kiállítás és az Automobil 2008 sorsa
kétesélyes. Már a motoroknál is rezgett a léc, a szakma
egy része fontolgatta a bojkottot. Akkor a rendezvény
többé-kevésbé sikeresen lezajlott, ám most borult a bili: csupán
a FIAT és a TATA jelent meg importőri kiállítóként, rajtuk
kívül csupán 15 márkakereskedő tölti meg a csarnokot.
Teherautókkal és amerikai nagyvasakkal sajnos nem lehet palástolni
a problémákat, a rendezvény szakmaisága nem csak, hogy
megkérdőjelezhető, hanem a csalódott látogatók szerint egyenesen
megalázó.
A főváros közepén épült csarnokok ellentmondanak az európai
gyakorlatnak. Ennél fogva a Hungexpóhoz még átlagos hétköznapon
sem lehet akadálymentesen bejutni, bármelyik közepesen népszerű
kiállításkor órás dugók alakulnak ki. A kapukig eljutva csupán
a kínzó helyhiánnyal szembesülünk: araszolnak az autók, családapák
izzadnak, a bömbölő gyerekeket csitítva fogadják meg, hogy soha
többé. Ennek ellenére a Hungexpo által kiadott statisztika évente
látogatói csúcsról ír – vagy ennyire feledékeny a magyar, vagy
a számokkal nincs valami rendben. A minden évben súlyosodó
forgalmi helyzet ellenére a jövőbe nézve sincs terv arra, hogy egy
városszéli, megközelíthető ponton épüljön újra Magyarország
vásárközpontja.
Nem csak a mezei látogatókat sújtja a megközelítés gondja:
a kiállítók visszakézből is kapnak egyet a Hungexpotól. Egyik
legfőbb gondjuk, hogy a behajtásra váró teherkocsik másfél órára
mehetnek be, tízezer forintos letét ellenében. A gyakran
külföldről érkező kiállítási tárgyak csak "hétésféltonnásban" jöhetnek,
az ennél nagyobb teherbírású járműveknek esélyük sincs bejutni.
A csarnokoknál történő kirakodás gyakran a benti torlódás
miatt lehetetlen, nem ritka látvány, amikor egyik kiállító a másik
kocsiját pakolja, csak, hogy mihamarabb a sajátjához férhessen.
Ennek ellenére normális játék, hogy a teherautó "köröz", vagyis
a kapun ki-be jár, hogy a tízezres letétet ne bukja el,
miközben tovább füstöl és fokozza az amúgy is rossz helyzetet.
A külföldről érkező sofőrök természetesen nem értik a sáp
okát, nekik a legritkább esetben képes valaki elmagyarázni, hogy
mi zajlik ott.
Egészen elvetemült ötletek is felmerültek már a Hungexpo
részéről. A beszállítást korlátozták volna egy cég autóira, ám
ebben az esetben legalább belátták: a folyamatos átrakodás csak
újabb tarkólövése lenne a logisztikának. A lerakodás
monopóliumából viszont nem engednek, villástargonca csupán az
expósoktól vehető igénybe. Ennek nem is turbózott anyagi vonzata
a legfájóbb, a kiállítók panaszai itt is a rendelkezésre
álló időt kifogásolják: a rakodókra várakozva kevés a letéti
idő szabta kilencven perc.
A bérleti díjak igazodnak a Hungexpo monopolhelyzetéhez:
a 9-20 ezres négyzetméterenkénti bérleti díj közép-európai
térségünk egyik legmagasabbja. Ha valaki nem tagja a Magyar
Gépjárműimportőrök Egyesületének (MGE), akkor alapból magasabb
költséggel számolhat: egy kisebb cég esetében az éves marketingkeret
tetemes hányada átcsurgatható a Hungexpo kasszájába. Természetesen
befizetéskor is csupán díjköteles parkoló áll a kedves ügyfél
részére: fizess még, még, még_
Ez az elv érvényesül a rakodóknál, a takarítóknál és
a világításnál is. Bevett gyakorlat, hogy a Hungexpo
takarítószemélyzetét szakmai hiányosságok miatt nem is engedik
a kiállítási tárgyak közelébe, ennek ellenére a ceruza nagyon
vastagon fog, mikor a költségeket írják. Ugyanaz vonatkozik
a reflektorok és egyéb villanyfogyasztók díjára: az elfogyasztott
árammennyiség esetében sokaknak nem ugyanaz a matek, mint
a számlázásnak.
A kiállítás szervezői ugyan évről évre megpróbálnak valamit tenni,
de a szakma hangjai szerint sem a helyszín, sem
a hozzáállás nem engedi meg, hogy szimbiózisban létezhessen
vásárváros és az azt megtölteni vágyók. Idén először összeültek
a gépjárműimportőrök, és feltartották középső ujjukat. Ennek
eredménye a mostani szituáció. A két oldal csatájának igazi
vesztese a látogató, aki megveszi a jegyet. Neki nincs kitéve
óriásposzter, ami figyelmeztetné, hogy az ország vásárkultúrájának
szégyene zajlik odabenn.
Pákozdi József, az Automobil 2008 sajtómenedzsere részben
a hazai piac visszaesésének tudja be a kialakult helyzetet.
Elmondása szerint szolgáltatásaikkal folyamatosan próbálják követni az
igényeket. Fájlalja, hogy az Autógyártók Nemzetközi Szövetsége (OICA),
akikhez a szakvásárok naptári menetrendjének meghatározása is
tartozik, több mint fél évvel csúsztatta hátra a magyarországi
dátumot. Ez mindenképpen csökkentette az Automobil 2008 vonzerejét.
Ahogy a telefoninterjú során elhangzott, ez is a negatív
helyzet egyik okozója. A távol maradottak véleményét tükröző
kifogásainkra választ nem kaptunk – "konkrét cáfolatokkal, ha
megengedi, nem élnék" – beszélgetésünk sajnos nem mutatott kiutat az
ellentmondásos helyzetből.
Hiába a Hungexpo részéről a felújítás és a bővítés,
a feltűnően magyar mentalitású kiállítás-szervezés és az
Albertisai út nyűgje elfeledteti az összes igyekezetet. Ha hallgatunk
a távol maradottak panaszára, akkor Magyarország vásárvárosának
jövője az emberi, gazdasági és földrajzi tényezőn múlik. Ők égbe köpnék
a buldózerek füstpamacsait – pusztítás nélkül nincs újjászületés –
és egy új, jól megközelíthető helyen húznák fel nemzeti
kiállítóterünk.
