Raquel fogorvos, de nem ment jól a praxis. Amikor a férje is
munkanélküli lett, beült egy zöld bogárba. Azért ő, mert a férje
remekül főz, azóta partikon szakácskodik, a feleség pedig taxizik.
Mexikó nem olyan véresen macsó, mint képzeljük.
A 20 milliós Mexikóvárosnak van a világon a legnagyobb taxiflottája,
60 000 autó, főleg Bogarak és Nissan Tsuruk. A bogarak a
hetvenes évek óta uralják a terepet, a zöld színt az injektoros
modellek bevezetésekor kapták, az
ecológicos (környezekímélő) becenévvel együtt.
A taxisok itt magánzók, társaságnál dolgoznak, vagy hiénák
(pontosabban kalózok;
piratas). Raquel egy pici, 45 fős csapatnál dolgozik, egyedüli
nőként. Az állomásra érkezésünket a kedves, alacsony tsurus kolléga
lehűtésével kezdjük; Neeem, a csajok felénk nem olyanok, mint én,
sokkal magasabbak. Elborul a tekintete, lecsukja a motorháztetőt és
elhúz, többiek keményen kiröhögik, de azért megkérdezik, ez most vicc
volt, ugye?
A társaság központja egy vidám bódé Szűzmáriával és kispaddal,
rögtön
kapok inni és megkínálnak a helyi töpörtyűből, a
chicharrónból.
Teljesen ledöbbennek, hogy megeszem, azon még jobban, hogy ilyen
van nálunk is. Azt már el sem merem nekik mondani, hogy a miénk
zsírosabb. Országimázsépítésből elég lesz ennyi. Nehogy azt higgyék,
nálunk minden csaj nagydarab és zsírt zabál.
A taxisok itt nem rádión, hanem személyesen a központban kapják
a címeket. Erős kis csapatuk van, műszak kezdetén együtt esznek,
vigyáznak egymásra, különösen Raquelre, akit az éjszakai műszakok alatt
folyamatos telefonkontroll alatt tartanak. Szűz Mária is vigyáz rájuk,
de az összes taxi ereklyékkel és boszorkánysággal van kipimpelve. Egy
taxihoz jár legalább két szent, Raquel Szent Ferencre és Szűz Máriára
esküszik.
A rózsafüzér a visszapillantótükrön,
a pénzt hozó barika a középkonzol alján (a lana gyapjút, mexikói
szlengben pénzt jelent) foglal helyet. Fiatalok kedvelik a
kályhacső típusú kipufogókat is, de ez már nem a szerencse tárgyköréhez
tartozik. Kell is a szerencse, a befutó taxisok közül mindenkit
megpróbáltak már kirabolni. Az ősellenség a buszvezetők, akik letúrják
őket az útról, a rendőrök meg folyamatosan vegzálják őket.
duplázódik tizenkét sávossá
Több kolléga kedvenc útvonala a körgyűrű (Periférico) 2006-ban
átadott felső emelete, mi is oda megyünk először. A kétszer háromsávos
autópálya a város déli részén, San Antonio és San Jeronimo közötti 25
kilométeres szakaszon duplázódik meg.
A felső szint magasan a város felett húzódik, a gyakori
földrengések miatt alacsony házak eltűnnek, körben csak az eget látni.
A hörgő boxermotoron ülve meglepően nagy a sebességérzet, a Bogár
mindjárt nekirepül az égnek. Amikor elhúz mellettünk egy
gyöngyházfehér Mustang és gyanúsan gyorsan elrepeszt a felhők közé,
akkor látom csak, hogy megyünk vagy hatvannal. Ami már rettentő sok egy
Bogár-taxiban.
Ezekben az autókban csak hátra lehet ülni, az utasülést a beszállás
megkönnyítése miatt kidobják. Sőt, vannak modellek, amikből gyárilag
hiányoznak, tisztára mint a farkatlanul születő boxerek.
Az ülés helyére egy ládában üdítő, tartalék sámli vagy a csomagok
kerülnek. Biztonsági öv nincs, a Bogárban tényleg csak a szentképek
védenek, ha baj van.
Gyorsan lejövünk az égből, mert dugót akarok, négysávosat, és ideges
mexikóiakat. Ezt Raquel nem érti, ő pont azért dolgozik inkább éjjel,
hogy ne kelljen a forgalomban kínlódnia. Ráadásul valamikor be kell
hoznia a szerdát, a kényszerű leállást. Mexikóvárosban
a tíz évesnél idősebb autóknak a levegő szennyezettsége miatt heti
egy kötelező pihenőnapjuk van. Raquel '95-ös Bogarának a szerda
jutott.
Itt a dugó is kicsit más, akkor néha lassítani kell és az
átlagsebesség lecsökken ötvenre. De most még ilyet sem találunk, hiába
visz el a Tepitóba, a város legszutykosabb részére.
Tepito a helyi léptékű Józsipiac, drogárusokkal és
zsebtolvajokkal. Negyedszer vagyok Mexikóban, de még sohasem jártam
erre, most is csak érintjük, ajtó bezár, az ablakok amúgy is fel vannak
húzva, itt kötelező protokoll. Hát rondának ronda a bódépiac, de úgy
áthúzunk rajta, hogy csak egy veszélyes szállítmányt tudok elcsípni.
Dugó nincs.
A szomszédos kerületbe nem megyünk be, oda Raquel és a taxisok nagy
része nem is vállal fuvart.
Oké, akkor
irány egy csilivili kerület, kellene fekvőrendőrt fotózni. A
lakóövezetekben a gyorshajtókat egyszerűen és központilag kasztrálták.
Ötven méterenként magas, citromsárga-fehér csíkos fekvőrendőrök
lassítanak. Az akadály nem elnéző és nem korrupt, a valódi rendőrök
annál inkább.
Mikor először jöttem ide, alaposan az agyamba vésték: bármi
történik,
soha, de soha ne fordulj rendőrhöz, mert sokkal nagyobb bajba
kerülhetsz! Elfogadtam, de hülyeségnek tartottam, amíg végig nem
néztem az anyósülésről, ahogy az ok nélkül lemeszelt autó résnyire (!)
lehúzott ablakán kicsúszott a bankó és leléptünk, hogy visszasoroljunk
az engedély nélküli taxik közé.
Raquelnek van érvényes engedélye, de ez nem akadályozta az őt
igazoltató és zsebpénzt követelő rendőröket, hogy közokirathamisításért
bevigyék.
A fogdában már nagyobb kutyáknak kellett 30 000 peso óvadékot
fizetni, mert ők is csak pénzért látták volna valódinak az
engedélyt. Raquel két napig volt bent, amíg a család összeszedte a
pénzt. Végül némi huzavona és pereskedés után 100 000 peso
kártérítést ítéltek meg neki a kiesett munkáért és
kényelmetlenségekért.
A rendőrök rendszeres zaklatását leszámítva nem nehéz taxizásba
kezdeni. Raquel '95-ös bogara 20 000 peso volt, az engedélyhez
adott rendszám 80 000. Mexikóvárosban az A és L jelű rendszámokkal
futó autók csak a taxik,
a többi, taxinak álcázott tárgyat érdemes elkerülni, a hiénák
sofőrjei lehetnek akár rablók is.
A magas kerítéses lakóövezetben is látunk pár hiénát, Raquel dühösen
mutatja őket. A fekvőrendőrök és a pálmafák között
már nem veszélyes szállítmányok, hanem fehér BMW-k előzgetnek,
de a magas kerítések miatt semmi látnivaló, esetleg a fehér
Q7 az egyik
kocsibejárón, ezért átmegyünk San Angelbe, ami valaha egy kis falu
volt, de a növekvő város mind megette.
Mexikóvárosnak ezek a legszebb részei, macskaköveken, kanyargós
utcákban a földszintes házak előtt csörög-zörög a Bogár, de 20 000
pesóért mindent bír, elpusztíthatatlan, megbízható és igénytelen.
Annyira, hogy
Raquel hat éve használt, 12 éves autójával még sohasem volt baj.
A fenntartási költségekre irányuló kérdésem is félreérti. Erre? Semmi!
Olaj és benzin kell bele.
Az autó
szervizköltségei valóban elhanyagolhatók, a fenntartása már
máshogy alakul. A taxiknak évente általános állapotfelmérésen kell
részt venniük, félévente műszaki vizsgáznak zöldkártyával, és ezekre is
fizetni kell az összes autót érintő biztosítást és a tulajdonlási adót,
ez összesen évi 10 000 peso.
A tarifák itt nem különböznek rendelt, vagy leintett taxi esetében.
A társasághoz tartozó taxik is megállnak az utcán, Raquel is vesz fel
így fuvarokat, elsősorban nőket gyerekkel, de főleg megérzéseire
hallgatva válogat, mert hallott már női rablóról is. A kényelmetlen és
emissziós normákat garantáltan nem teljesítő
Bogártaxik el fognak tűnni, de nem a környezetszennyezés miatt.
Mexikóvárosban, 2001 óta csak négyajtós autó kaphat engedélyt
taxizásra, ezért hiába hívják itt a Bogarat Volkswagen Sedannak. Ezt
nem fogja túlélni.
