Aztán elmegyünk a közlekedési hatósághoz és időpontot kérünk. Ez a régi KPM, köznyelvben Mozaik utca , aktuális neve Nemzeti Közlekedési Hatóság. Ami figyelemre és követésre méltó: a közlekedési hatóságot Közlekedési Hatóságnak hívják. Elmegyünk tehát ennek a lakóhely szerint illetékes vizsgatelepére, és kérünk egy időpontot.
- A helyszíni vizsgálat idején másnaptól minden napra lett volna forgalomba helyezési időpont. Egy percen belül szólítottak minket a sorszámmal, de nyáron hathetes várakozási idők is voltak.

A következő probléma, hogy az ember mondjuk kap egy időpontot 8:15-re, ami annyit jelent, hogy 8:15-kor kell begördülnie a kapun. A közelben természetesen sehol nincs parkolóhely, tehát valahol otthagyjuk az autót a messzeségben, megszerezzük a sorszámot és visszarohanunk az autóért. Az egyedi forgalombahelyezési eljárást a műszaki vizsgával együtt szokták lefolytatni. Hogy még bonyolultabb legyen a dolog, ezt szemlének nevezik. Egyedi azonosítók ellenőrzése, alvázszám, motorszám.

Ekkor az ombudsman munkatársai már fel kell hogy fedjék kilétüket, hiszen autót nem hoztak, óhatatlanul is feltűnne, hogy nincs mit vizsgálni.
- A Mozaik utcaiakról elég sok rosszat hallani, velünk azonban abszolút korrektek voltak. Például megbuktattak egy autót a rossz féke miatt, hiába telefonálta végig az összes műszakvezetőt.

A probléma igazából a műszaki vizsgával van, hiszen ha egyszer EU, és van egy tetszőleges országbeli műszaki, azt a többi ország is elismeri. Az Európai Bíróság egy a hollandiai eljárással kapcsolatos ítélete kimondja, hogy műszaki vizsga pedig nincs, felejtsük el. A szemle csak arra vonatkozhat, hogy az autót nyilvántartásba vétel előtt azonosítják.

Itt is kapunk papírokat. Ez a második féle, valójában negyedik hely, okmányiroda-okmányiroda-közlekedési hatóság-közlekedési hatóság: a negyedik napunkat töltjük ügyintézéssel. Eztán jön a leszebb, megyünk a vámosokhoz regadót intézni. Műszaki adatlap, járműkísérő lap, mindenféle egyéb, hülye elnevezésű cuccok. Csepeli Magánforgalmi Fővámhivatal. - Mutatom a szituációt: így ül az asztalra rakott lábbal egy biztonsági őr, és unott hangon azt mondja, "megáll, nevet beír!" Mi van?! Név, személyi igazolványszám, érkezési idő. Ezeket a rendőrségen is be kell írni, csak ott nem egy közszemlére tett salátára, amiről bárki leolvashatja az igazolványszámomat. Ez adatvédelmi szempontból hadd ne részletezzem, mennyire hajmeresztő. Nem álltak neki okoskodni, a vizsgálatnak ebben a szakaszában még naív ügyfél voltak. Még annak a csábításnak is ellenálltak, hogy a név rovatba Micimackót írjanak, pedig nagy volt a kísértés.

Az ügyféltérben nagy tábla, REGISZTRÁCIÓS ADÓ ÜGYINTÉZÉS, hajrá, menjünk oda. Az ügyintéző hölgy a harmadik kérdésre böki ki, hogy ő egy magáncég képviselője.
- Nem találsz még egy közigazgatási szervet, amelynek az ügyfélfogadási területén magánközvetítő-tanácsadó cég működik.
- És mit vállal? Hogy majd ő átmegy a másik ablakhoz?
- Pontosan. És kitölti a papírokat.
- És ha nem vesszük igénybe?
- Odamentünk a 16-os ablakhoz, ami a hivatalos ügyintézés helye és egyben információ is. Hosszas várakozás után (addig az ügyintéző a számítógépével volt elfoglalva) megkérdezték, miért is támasztjuk ott a pultot.

Mondták neki, regadó, nagyon jó, akkor töltsék ki a papírokat. Hogy egy percre se maradjanak érdekesség nélkül, kaptak egy vámhatósági adóazonosító számot. Amikor mindenkinek van adószáma, amit a vámhatóság is használhatna, törvényi előírás alapján kreálnak egy másikat. A félreértések elkerülése végett nem autónként, hanem emberenként osztják a számot.
- Ezzel a számmal van valami baj?
-Nincs. Hacsak azzal nincs, hogy 45 perc, amíg megkaptam. Feleslegesen dolgozik a vámhatóság és feleslegesen dolgozik az ügyfél.
- Egyébként miért kell 45 percig várni egy számra?
- A kérdés jogos.

Több mint egy órát töltöttek el úgy, hogy nem volt előttük más ügyfél. Közben viszont nézelődtek, és azt látták, elenyésző számú kuncsaft van, aki nem veszi igénybe a vámügynökséget. A másik különleges momentum az volt, hogy az egyik vámügynökség munkatársa minden további nélkül berongyolt az ügyfélforgalom által elzárt területre. Átmegy a belépés csak arra jogosultaknak feliratú táblán, és becsukja maga mögött az ajtót. Öt perc múlva kijön - hogy odabent mi történt, nem tudhatjuk. Viszont a vámosok per Renáta szólították, ő is keresztnéven szólította a vámosokat.

- Egy hatósági ügyintézésben a megszólítás szerintem törzsőrmester úrtól mondjuk altábornagyig terjed. És nem Pista. Szerintem.
- Ebben mi a baj? Túl azon, hogy Renátának nem kéne ott lenni. - A baj az, hogy senki nem garantálja, hogy az iratokhoz nem fér hozzá, nem keveri meg a sorrendet és nem néz bele mások adatataiba. Erre természetesen nincs bizonyíték, de mivel az irat bemegy az ablakon, aztán nem látjuk, míg meg nem kapjuk.

Ha valaki leül oda nézelődni, könnyen támad olyan benyomása, hogy a vámügynökségek ügyfelei hamarabb látják viszont a papírjaikat. Ezt persze lehetetlen bizonyítani, úgyhogy biztos nincs is úgy, viszont az ügyfeleknek pszichésen jót tenne, ha az aktuális Renáták nem mászkálnának összevissza. Az ügyből ki kell zárni azt, akitől nem várható az ügy pártatlan elbírálása. Akivel pedig az ember egy légtérben dolgozik, közös vécére jár, de leginkább az általa fizetett bérleti díj hozzájárul a vámhivatal működési költségeihez, hát ő pont nem olyan, akinek elő kéne ott fordulnia.

Megkérdezték a parancsnokhelyettest, mit keres odabent a hölgy. Ekkor már természetesen levették a naiv ügyfél-álruhát és átadták a megbízólevelet. A helyettes parancsnok egy kellemes beszélgetés során elmondta, mindenkinek jobb, ha az ügyfél helyett ügynökségek töltik ki a papírokat, mert olyan komplikáltak a nyomtatványok.

De még nincs vége a kuriózumoknak. Megkapjuk a határozatot a befizetendő regisztrációs adóról, és elvileg van ott egy pénztár, de "az ügyfelek jobban szeretnek az OTP-ben fizetni". Nem szeretnek helyben fizetni. Inkább átsétálnak a milliós összegekkel a Csepel másik vámhivatala melletti OTP-be, és ott fizetnek. Ha valaki nagyon erősködik, kinyitják neki a pénztárat. A vámhivatalt egyébként sem könnyű megtalálni, elhanyagolt, fás-bokros részek között vezet az út, az ombudsman munkatársai is csak többszöri kérdezősködés után találták meg. Nem szívesen mászkálnának arra mondjuk több autó regisztrációs adójával egy táskában.

Befizettük a regadót, nálunk minden papír, foglalunk időpontot az okmányirodában, ahol újabb izgalmas részletmegoldás vár: a regisztrációs matrica, az EU-s szélvédőmatrica. Azért találták ki, hogy ne lehessen rendszámokat csereberélni az autókon. Senki nem nézi meg, nem ragasztjuk-e egy ugyanolyan színű, lopott autóra. Az okmányirodán azt mondják, parancsoljon, Kovács úr, két rendszám, matrica, a törzskönyvet meg küldjük postán.
A rendszer lényege az volna, hogy visszaszorítsa a gépjárműbűnözést, de ennél komolyabb fedést lopott autóra nem is lehetne kitalálni. Akár a frissen lopott autót is kivihetjük külföldre, bejelenthetjük, hogy szélvédőcsere miatt másik matricát kérünk, és ellopták a rendszámot, mert volt egy kis zűr.

Az ombudsman ezért javasolta az érintett minisztériumoknak az egyablakos ügyintézés bevezetését, a folyamat drasztikus lerövidítését, az elektronikus ügyintézés bővítését, a hatóságok számítógépes rendszereinek összehangolását és az idióta párhuzamosságok megszüntetését. Az érvényes EU-s műszakival rendelkező autóknál szüntessék meg a műszaki és környezetvédelmi vizsgát.

- Ez nekem lehangolóan reménytelennek hangzik.
- Nem az. A Miniszterelnöki Hivatal hatalmas energiákat fektet a deregulációs folyamatokba, ami épp az egyszerűsítést, a felesleges jogszabályok, ügyintézési lépések kiirtását szolgálja.
Befejezésül megkérdezem, ha százezer forintban kéne fogadni, mikor lesz Magyarországon normális, egynapos-egyablakos autóbehozatali ügymenet, mire kéne tippelni. Kis gondolkozás után három évben maradnak.