Autópályák horrorisztikus díjait fizetjük, egyszámjegyű főutakat életveszélyessé tévő nyomvályúkban bosszankodunk és folyamatosan szidjuk az összes felelőst, aki csak eszünkbe jut a magyar útállapotokkal kapcsolatban. Ritkán találkozunk azonban szemtől szemben az ellenséggel. Most sikerült egy pillanatra átsurrannunk a barrikád túloldalára.
" Az Állami Közúti Műszaki és Információs Kht. meghívja Önt az Állami Autópálya Kezelő Rt. és a MÚOSZ Közlekedési szakosztályával tartandó közös sajtótájékoztatójára. A tájékoztatón az ÁKMI Kht. ismerteti az Országos Közúti Adatbank (OKA) néven ismert országos közúthálózat adatainak nyilvántartására szolgáló számítástechnikai rendszer működését, míg az ÁAK Rt. az ebben szereplő adatok gyakorlatban történő felhasználásának módját."
Egyike lett volna azon rendezvényeknek, melyre sajnos nem lett volna időnk. De a furfangos ÁKMI jó érzékkel odabiggyesztett egy kiegészítést, aminek nem tudtam ellenállni: " A tájékoztatón lehetőség nyílik a Svédországból érkezett és hazánk útjain dolgozó útfelület -állapot mérőkocsi megtekintésére munka közben." Aszfaltfestőgép, reptéri súrlódásmérő és kamionmentő után vétek lett volna kihagyni egy ilyen lehetőséget.
A Martonvásári Autópályamérnökségen gyülekeztünk. A parkolóban már
ott domborodott sejtelmesen és várakozón a svéd-amerikai
mérőfurgon, de előbb még egy kis szendvics és kávé mellett
átvettük, milyen informatikai rendszer támogatja az útkezelők munkáját.
Na, akinek drága az ideje, az
most ugorja át a következő keretest; ez hosszú és unalmas lesz.
Az OKA
Minden a múlt század harmadik évtizedével kezdődött. 1920 és 1940 között minden közútról törzskönyvet vezettek a hatóságok. Ezt a típusú nyilvántartást a háború után nem vitték tovább, az '50-es évek végétől az útnyilvántartást útkategóriánként külön listákon vezették. Mivel egyre több lett a szilárd burkolat, megjelent a szélesség és a terület szerinti nyilvántartás.1970-ben belépett a rendszerbe a számítógép. Az ekkor létrehozott Közlekedésépítési Szervező- és Adatfeldolgozó Egyesülés (UTORG) egy Siemens számítógépen gyűjtötte a megyei Közúti Igazgatóságok kimutatásait. 1986-ban a számítástechnika fejlődésével megjelentek a személyi számítógépek is az útnyilvántartásban: olyan, Commodore 64-eseken futó adatbázis-karbantartó programot írtak, mely képes volt komplex úthálózati kimutatások elkészítésére - specifikus lekérdezésekre azonban még nem volt lehetőség.
1987-ben kezdtek IBM-kompatibilis PC-ket használni. Ekkor fejlesztették ki a Területi Közúti Adatbank (TKA) első verzióját. Ezzel készültek a hivatalos úthálózati kimutatások, országos összesítések és ez a rendszer már egy bizonyos információkörben konkrét lekérdezésekre is tudott adatokat adni. A TKA legfontosabb újítása az volt, hogy az éves műszaki és minőségi változások adatait már helyben lehetett rögzíteni, így a hibaellenőrzés sokkal hatékonyabb és gyorsabb lett.
A TKA gyermekbetegségeit kiküszöbölő rendszer, e fejezet címadója, az Országos Közúti Adatbank, vagyis az OKA 1992-re készült el. Az Oka nőttön nőtt, szépen cseperedett, míg 1995-re fix és általános lekérdezéseivel, praktikus, hierarchikus adatbeviteli rendszerével szinte mindenben megfelelt a korszerű adatbankok követelményeinek. 2003 februárjától lépett rendszerbe az OKA2000 adatbank, amely a nyilvántartás számítógépes rendszerét új alapokra helyezte és a nyilvántartott adatokat mára listákban, táblázatokban, diagramokban, stilizált ábrákban és térképen is képes megjeleníteni.
Az OKA2000 adatállományát az ÁKMI, az Állami Közúti Műszaki és Információs Kht. tartja karban. A rendszert évente négy alkalommal frissítik és egyesítik, a megyei adattári mérnökök által beküldött területi adatok alapján. Ezek az adatok a közút- és autópálya-kezelő társaságok szakembereinek méréseiből származnak. A méréseket csúcstechnológia támogatja, a mérnökök GPS-t, kamerát, diktafont is tartalmazó PDA-ikon, kéziszámítógépeken, vagy ahogy ők nevezik,terepi moduljaikon rögzíthetik online az úthibákat, baleseteket, építkezéseket. A rendszer a sok GPS-azonosítás hatására precízebb, mint a hadügyminisztériumtól származó DTA50 kódú digitális Magyarország-alaptérkép, pontossága egy-két méteres. Az ÁKMI tervezi a feljavított térkép kereskedelmi hasznosítását is, lehet, hogy egyszer még a személyautók navigációs rendszerében is a közútkezelés mellékterméke dolgozik majd.
S hogy mire is jó ez az egész? Ez minden, útépítéssel és útkarbantartással kapcsolatos döntés és munka alapja. A burkolatgazdálkodás, a hídgazdálkodás, a források elosztása az OKA2000 adatai alapján történik. A kormányelőterjesztések és a vezetői döntés-előkészítő anyagok is az OKA2000-ből táplálkoznak. Az OKA2000 adatai alapján pályázunk EU-pénzekre. Ez hát az OKA oka, hehe.
Az RST
Jöjjön hát a lényeg, az RST, azaz a Road Surface Tester, az Útfelület-Elemző. A berendezést a svéd Közlekedéstudományi Intézet fejlesztette ki. Lényege, hogy az útfelület fizikai érintése nélkül, mozgó alkatrészek használatát mellőzve képes csaknem sebességfüggetlen mérésre. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a mérőautó békésen, 15 és 90 km/h közötti sebességgel cirkál az utakon, miközben az orráról lógó mérőgerendába rejtett 17 lézerkamera folyamatosan fürkészi az aszfaltot. A mért adatok a furgon gyomrában lévő számítógépbe kerülnek, ami fel is dolgozza őket.
Az RST mérőautó egyidejűleg képes az útfelület állapotát leíró jellemzők (egyenetlenség, keréknyomvályú,) és a vonalvezetési jellemzők (oldallejtés, hosszlejtés, vízszintes ívsugár) dokumentálására. A monitoron 0,5 mm-es sűrűséggel megjeleníthető a mindenkor aktuális útprofil, illetve egy-egy útszakaszra húszméteres alapegységekből kiszámítható az IRI, az International Road Index, azaz Nemzetközi Útindex is. Ha két különböző országból származó útmérnök találkozik bárhol a világon, csak annyit mondanak egymásnak, hogy 2,1 és 1,6, és máris tudják, kinek a hazájában rosszabb az út.
