Nosztalgiabuli a '40-es évek ászpilótáival

2008.06.22. 08:47
Vadászpilótának lenni minden bizonnyal jó. Jóképűek, vonzóak, bátrak, csúcsszuper gépekkel repülnek hangsebesség felett, és a munkájuk a szerelmük, amit meg is fizetnek. Hát van-e olyan srác, aki egyszer sem akart gyerekkorában vadászpilóta lenni, vagy van-e olyan lány, akinek kicsit sem tetszik a hajózók zöld kezeslábasa?

Nemrég velük töltöttem egy hétvégét: május végén rendezték a negyedik Puma Air Rally-t, a Puma vadászrepülő század II. világháborúban harcolt pilótáinak emlékére. Összegyűlt sok repülést szerető ember, katonák és civilek, és kisebb-nagyobb kötelékekben végigrepülték az útvonalat, ahol anno Pumáink harcoltak. Ma már sajnos kevesen élnek közülük, idén csak Sminyu és Bandi bácsi tudott eljönni a találkozóra.

A rally Tököl repülőteréről indult péntek délelőtt. Sajnos veterán gépek nem jöttek, már nem is nagyon vannak, a világon is ritkák. Li-2-esünk és Po-2-esünk idén nem tudott eljönni, így csak mai, magántulajdonban lévő hobbi kisgépek voltak. Összesen 15 gép vett részt az emlékrepülésen. Sok Cessna, mindenféle típussal, egy Z-42, négy Diamond, egy Cirrus és kisebb motoros vitorlázó gépek: egy Motorfalke SF-25 C és egy RF-5, Jakabszálláson csatlakozott még egy Taifun.

De itt nem is a gépek a lényeg, hanem az öreg Pumák és az együtt repülés. Igazán érdekes gép nem volt. A Cessna sem annyira nagy szám: olyan a repülők között, mint mondjuk a Toyota: nagyon jó, megbízható, könnyen vezethető, de beleszeretni nem nagyon lehet. A Zlin 42-es sem túl híres típus, igaz nagyon ritka. A Cirrus pedig egy nagyon gyors, luxus kisrepülőgép.

Ami inkább érdekes volt, az a Diamondok közül a dízel DA-40, mert a dízelmotorok a repülésben igen ritkák. Eddig nem nagyon váltak be, mert túl nehezek és teljesítményben is elmaradnak a benzinesek mögött, de egyéb műszaki problémák (például a nagy rázkódás) eleve kizárták, hogy dízel hajthasson repülőt. De ma már az egyre jobb és könnyebb anyagok felhasználásával a dízelmotorokat is bele tudják szorítani a repülésben megkívánt paraméterekbe, sőt, ahogy hallottam, a kétütemű dízelek inkább alkalmasak erre.

Ebben a DA-40-ben egy Thielert Centurion 1,7 dízelmotor található, ami 135 lóerővel hajtja a háromtollú légcsavart, és csak 18,5 l gázolajat fogyaszt óránként, szemben a benzines DA-40-ben lévő 180 lóerős Lycoming motorral, ami közel 40 liter repbenzint fogyaszt. Igaz nem olyan kényes. Viszont akik repülik a dízel DA-40-et, nagyon meg vannak vele elégedve.

Miután mindenki megérkezett, eligazítás következett az aznapi útvonalról, ami Tökölről Tiszaugon át a rally idei bázisára, Jakabszállás gyönyörű repterére vezetett. A mi kis gépünk, az RF-5, motoros vitorlázó lévén egy lassabb kötelékben kapott helyet. A 90 csomós kötelékben egy Cessna-172 és egy Cessna 152-vel repültünk együtt. Elöl mentek a gyorsak: 110 és 120 csomós kötelékben a Diamondok és nagy Cessnák. Legelöl pedig a Cirrus, egyedül, mert olyan gyors, hogy senkivel nem tudott együtt repülni. Persze nem olyan kötelékrepülést kell elképzelni, amilyet a Frecce Tricolori vagy a török formáció szokott előadni a kecskeméti repülőnapokon, hanem csak egy nem túl szoros, 10-20 m távolságú, inkább falkarepülést.

Az út egyébként gyönyörű, és épp olyan hosszú, hogy az enyhén dobálós időben még nem lettem rosszul. Tökölről kereken 1 óra alatt értünk Jakabszállásra. A repülések között és az esti hangárpartin sikerült sok időt eltöltenem az öreg pumák társaságában, akik még most is nagyon élvezték odafenn. Ahogy Sminyu bácsi mondta: "Régi pilótamondás, hogy az ember akkor él, amikor a levegőben van. E tekintetben én már régóta nem élek, hiszen már több évtizede, hogy repültem. Viszont ilyenkor, a Puma Air Rallykon újra életre kelek egy kicsit." Az öregeket különböző gépeken vitték a túra egész útvonalán. Sminyu bácsinak a benzines Diamond, Bandi bácsinak a dízel jutott, aminek a kormányát rövid időre át is vette Szász Gábor pilótától. "Ilyenkor mindig muszáj vezetni egy kicsit, mert a fiatalok látni akarják, tud-e még repülni az öreg." - mondta nevetve.

Egy kis ráadás Sminyu bácsiékról:

Sminyu bácsi - eredeti nevén Schmidt János, ebből jön a Sminyu becenév, amit később Szentiványira változtatott - a háború után még kiképzőként szolgált a légierőnél, de a kommunizmus idején kirúgták, lefasisztázták, lehortistázták, és nehezen tudott bárhol is elhelyezkedni. Buszsofőrként dolgozott, majd '56 után nyugalmazott alezredesként rehabilitálták.

Fraknó Endre, Bandi bácsi a háború végén, 1945 májusában az ezreddel együtt hadifogságba esett, de szerencsére karácsonyára már itthon volt. Először segédmunkás, majd épület- és műbútorasztalosként dolgozott. Közben újrakezdte a vitorlázást, majd motoros oktatóként dolgozott több helyen. Dolgozott még a Felvonógyárban, és kötélpálya tervezőirodában is, de őt is sokszor kirúgták. A jánoshegyi Libegőt Bandi bácsi tervezte.

Michna György és Pintér Gyula sajnos idén egészségi okok miatt nem tudtak eljönni, de velünk voltak az öreg pumák történeteiben. Ők is hősiesen harcoltak a puma században, egy kis bátorságért és zsiványságért nekik sem kellett a szomszédba menniük. Michna Gyuri bácsi életében kétszer ugrott ejtőernyővel: először kényszerből, amikor egy bevetésen lelőtték, de 150 méteren ejtőernyővel kiugrott és megmenekült. Másodszor pedig 82 éves korában, az augusztus 20-i ünnepségen ugrott tandemot fiatalokkal a Dunába.

Emiatt szeretem annyira a Puma Rallyt, mert itt civilek és katonák együtt repülhetnek nappal, együtt szórakozhatnak este. Az öreg Pumák meséltek a háborúról, régi gépekről, a fiatal Pumák meséltek a Grippenről, Svédországról, a még fiatalabbak Kanadáról és az ottani kiképzésről.

A pumafejes alakulat, amelyben Sminyu és Bandi bácsi harcoltak, sorrendben a harmadik volt a Magyar Királyi Honvéd Légierő történetében. Először 1938-ban, Veszprémben alakult meg az 1/3. Puma vadászrepülő század olasz Fiat Cr.32-es vadászgépekkel, 1939-ben már részt vettek a felvidéki, erdélyi és délvidéki harcokban. Másodszor 1943 tavaszán az 5/1. vadászrepülő osztály 1. századának híres Messerschmitt Me-109-es vadászgépein tűnt fel a pumafej. Majd harmadszor: 1944 májusától a fokozódó angol-amerikai légitámadások ellen alakult 101. Honi Vadászrepülő Osztály vette fel a Puma nevet, élükön vitéz Heppes Aladárral.