– Ne haragudj, de nem állnál máshová, ezt a helyet mozgássérülteknek tartják fenn.
– Mé', bazd meg, te rokkant vagy?
– Igen, bazd meg, rokkant.
A mozgáskorlátozottaknak fenntartott parkolóhelyeket nem véletlenül
találták ki.
Magyarországon éppen elég nehéz a tolószékben élők sorsa, szörnyű az
infrastruktúra, sok kórházban, de például a Fővárosi Bíróság
épületében sincs megoldva a közlekedésük. Még a modern épületekben
sincs mindenhol rámpa, vagy használható illemhely. És akkor mindennek a
tetejébe' lusta, nemtörődöm emberek még a parkolóhelyeiket is
elfoglalják.
Pedig még akkor sem egyszerű a helyzetük, ha a fenntartott helyen
állhatnak meg. Sok helyen
a tábla vagy a felfestés mellett ugyanolyan járdaszegély van, mint
máshol, márpedig tolószékkel egyedül nem lehet felmenni 5-8
centinél magasabb padkára. Sok olyan hely is van, ahol van ugyan rámpa,
de túl meredek, így nem használható. Mintha nem is lenne.
Egy szó, mint száz, nincsenek könnyű helyzetben. Problémáik egy
része nyilván az ország múltjával és anyagi helyzetével függ össze, de
sokat segíthetnénk nekik, ha hagynánk, hogy legalább az alapvető
jogaikat érvényesítsék,
és például nem állnánk be paraszt módon a helyükre. Gáborral és
Jánossal arról beszélgettem, milyen ma Magyarországon mozgássérültként
autóval közlekedni meg parkolni, és úgy általában élni.
Mindketten három éve ülnek tolószékben.
Gábor épp a születésnapján ment valahová motorral. Lehúzódott
előtte egy Kispolski jobbra. Gábor azt hitte, őt engedi el, és
elkezdett előzni, mire az autó egyszerre balra kanyarodott. A motor ott
maradt az autó oldalán, Gábor pedig röpült előre, bukfencezett hármat,
és az óta nem tudja mozgatni a lábait.
János Amerikában ütközött frontálisan.
A szembe jövő autót egy indián gyógyító fia vezette, aki régi
tradíció szerint mindenféle gombákat, kaktuszokat és füveket gyömöszölt
a szervezetébe, és a sok hallucinogén hatása alatt átkormányozta
kisbuszát a szembesávba. Az indián mellett ült a
medicine man, kutyával az ölében. Ő nem volt bekötve, kirepült
az ablakon, és a kutyussal egyetemben azon nyomban szörnyet halt. A
sofőr megúszta. János és három utasa is túlélte az ütközést, ők ugyanis
be voltak kötve, a baleset azonban nem múlt el nyomtalanul.
Mindkét fiatalember BMW-vel érkezett a találkozóra. Nem elveszett
ember egyikük sem, vállalkozók, és kifejezetten aktív életet élnek.
Amikor megkérdeztem, miért pont BMW, János szerényen mosolyogva
így felelt: ez jár a tolószékhez! Mindkét autót hasonlóan alakították
át. Az automata váltó természetesen alapkövetelmény volt, ezt kellett
kiegészíteni egy kézi gáz-fék karral. A karon ugyanolyan fogantyú van,
mint a motorokon, és gázt is ugyanúgy kell vele adni. János, mikor a
működését magyarázta hozzátette:
– Mi nem padlógázt adunk, hanem csuklógázt. Fékezni is a karral
kell, csak előre kell tolni, és az autó megáll.
– Nehéz volt megszokni az autó irányítását?
Gábor:
– Hát, az igazat megvallva, az elején, ha nagyon hirtelen kellett
volna fékeznem, valószínűleg csattantam volna, de én rengeteget
vezetek, van, hogy 5-6000 kilométert is megyek egy hónap alatt, így
viszonylag rövid idő alatt hozzászoktam.
– Ugyanolyan finoman tudjátok adagolni a gázt és a féket, mintha
lábbal csinálnátok? Egyáltalán, ugyanúgy tudtok közlekedni? Akár
sportosan is lehet menni így?
János:
– Persze. Hozzá kellett szokni, de ma már ugyanolyan
reflexszerűen csináljuk, mint régen lábbal. Ugyanúgy tudunk finoman
menni, de nagy gázt is adhatunk, jól működik a kézi vezérlés.
– Mennyibe került az átalakítás?
János:
– Az a vicc, hogy állami támogatást vehetsz fel az autód
átalakítására, ami 30 000 Ft, ehhez képest a legolcsóbb
átalakítás is bő 80 000-be kerül. Ha nagyon profi szerkezetet
akarsz, akkor majdnem egymilliót kell elköltened. Egyébként
autóvásárláshoz is vehetsz fel támogatást, de én három éve igényeltem,
és azóta sem történt semmi. Ráadásul benzines autóra maximum 1,6-osig,
dízelre kétliteresig adnak támogatást, pedig ilyen kicsi benzinesből
szinte nincs is automata váltós. A támogatás egyébként maximum
300 000 Ft lehet, ha jól emlékszem, vagy az autó értékének
maximum 60%-a, szóval nem túl sok.
Gábor:
– Lakás átalakításra is vehetsz fel pénzt. Az is 300 000
körül van, ami nevetségesen kevés. De legalább kapunk 90%-os
támogatást, ha vonattal akarunk utazni. Igaz, előtte oda kell szólni,
hogy legyen idejük kihozni az emelőt, amivel felraknak a vonatra, és
nem az utasokkal, hanem a biciklikkel együtt kell utazni, de legalább
olcsó. Még sohasem vettem igénybe.
– Tegyük fel, hogy van pénzed autóra, és az átalakítás is sikeresen
lezajlott. Ezután már minden könnyedén megy?
Gábor:
– Én az első héten rögtön lementem Olaszországba, nagyon
élveztem, de azt nem mondanám, hogy minden könnyedén ment. Volt például
olyan benzinkút, ahol két lépcsőn is fel kellett volna mennem, hogy
autópálya-matricát vegyek, inkább kihagytam. Aztán levelezgettem
hónapokig az autópálya-kezelővel, míg végre nagy nehezen elengedték a
bírságot.
– Sajnos ma már SMS-ben is lehet matricát venni, jól kitoltak
velünk! – tette hozzá János nevetve.
– Az emberek türelmesebbek, ha látják a kék matricát?
János:
– Nem használunk matricát. Nekem régen volt, de egyfolytában
dudáltak. Ma már legfeljebb azt gondolják, itt ez a paraszt a BMW-vel,
de nem látják, hogy mozgássérült vagyok. Egyébként ugyanúgy
közlekedünk, mint bárki más, szóval nem tartjuk fel a forgalmat.
– Mi a helyzet a parkolással?
Erre a kérdésre mindkét fiú szája ironikus mosolyra
húzódott, rögtön láttam, darázsfészekbe nyúltam.
János:
– Szörnyű történeteink vannak. Egy mozgássérült barátom elé
például bevágott egy bálnamerci, mikor le akart parkolni a neki
fenntartott helyre. Udvariasan megkérte a Merci kopasz, kigyúrt
sofőrjét, hogy álljon arrébb, mire az kikiabált az ablakon: „Mé', bazd
meg, te rokkant vagy?” „Igen, bazd meg, rokkant vagyok” – válaszolt
hasonló stílusban, mire a mercis egy szolid ja, bocs után odébbállt.
Rengeteg a hasonló szituáció.
Gábor:
– A hipermarketeknél a legrosszabb helyzet. Szinte mindig állnak
a helyünkön. Az emberek egyáltalán nem tartják tiszteletben a táblát,
és a rendőrök sem foglalkoznak ezzel. Engem egyszer megfenyegetett egy
srác, hogy lerúgja a tükrömet, amikor megkértem, hogy adja át nekem a
helyét. Mondtam, hogy szerintem ez elég fura helyzet, a mozgássérültek
ugyanis nem szoktak tükröket lerugdosni, mivel nem mozog a lábuk. Erre
megfenyegetett, hogy széttöri a gerincem, és akkor majd tényleg
tolószékbe kerülök. Mondtam, hogy ezzel már elkésett, mire nagy nehezen
kapcsolt, és el is állt a kocsival.
János:
– Az is sokszor problémát okoz, hogy ránk állnak.
Ha túl közel vannak a vezetőoldali ajtóhoz, nem tudunk odamenni
a székkel, és nem tudunk beszállni. Ezért ha lehet, mindig úgy állunk
meg, hogy csak a fal legyen balról, igaz, ilyenkor meg az a baj, hogy
túl sok helyet foglalunk az autóval, mivel a kényelmes ki-be szálláshoz
kábé másfél méterre van szükség.
Gábor:
– Parkolás szempontjából a Westendben a legjobb a helyzet. Itt
elkerített parkolót tartanak fenn, mindig van hely. Igaz, néha itt is
előfordul, hogy a legújabb A8-as, S-Merci meg 7-es BMW áll egymás
mellett, nyilván van köztük olyan is, aki jogtalanul birtokolja a
mozgássérült igazolványát. Egyébként rólam is hitte már azt a rendőr,
hogy nem vagyok igazi roki, sőt olyan is volt, aki azt hitte, el akarom
lopni a saját autómat.
A beszélgetés után még megcsodáltam a tolószékeiket. Mindkettő
modern, igazi csúcstechnológiával készült, úgynevezett aktív
szék, tényleg jól néznek ki. Az aktív székeket olyan
mozgássérülteknek találták ki, akik nemcsak otthon közlekednek, hanem
jönnek-mennek a világban.
A tolószékek között is van Merci meg FIAT, csak másképp hívják őket.
Van terepjáró meg sport kivitel, sőt versenytolószék is.
Gábor egy Küschall márkájú székkel érkezett, amelyre átszerelte a
szénszálas műanyag könyöklőt egy Otto Bock székről, azt már nem
használja. Ennek az ára újonnan 5-600 ezer forint körül van. Gábor azt
mondta, autóra fordítva ez nagyjából egy 325-ös kupé BMW-nek felel meg.
A váza alumínium, a tömege körülbelül 10 kiló. Könnyen csukható és
nyitható, nagyon kevés helyet foglal, ezért szereti.
János Ti Lite széke még ennél is vagányabb. Ennek az ára körülbelül
másfél millió forint, és amikor kértem, fordítsák le nekem autóra, hogy
én is megértsem, gondolkodás nélkül, nevetve mondták: Ferrari. A
titánvázas szék mindössze 5-6 kilót nyom, és egy pillanat alatt úgy
szét lehet szedni, mint valami legót. János elmondta, hogy
bár nincs rajta lengéscsillapítás, a titán annyira jól elvezeti a
rezgéseket, hogy még macskakövön sem válik kényelmetlenné. További
nagy előnye, hogy jól variálható a – mondjuk így – futóműve és a
háttámlája, valamint könnyen kezelhető és jól fordul.
Egy alap, tb-támogatásra is kapható úgynevezett szobai szék ára
körülbelül 80 000 Ft, tömege úgy 20 kilogramm. Széles, nehézkes,
bonyolult összecsukni, és még csukva is rengeteg helyet foglal, vagyis
a rosszabb anyagi helyzetben lévő mozgássérülteknek egy-egy
nagyobb autóval bíró nagyobb darab férfi segítségére van
szükségük, ha el akarják hagyni a lakhelyüket. Ne nehezítsék hát
meg az életüket! Az ég szerelmére, NE ÁLLJANAK A HELYÜKRE! A nevükben
is köszönjük.
Bevetés a csepeli Tescóban, olvasói
levél
Hali!
Szerencsére nem vagyok mozgássérült, de mivel az egyik fiam
születése óta csak a jobb szemével lát (már 27 éves és nagyszerűen
vezet), így úgy érzem kissé bele tudom érezni magam a
mozgáskorlátozottak problémájába. Engem rendszeresen felháborít,
amikor egy-egy bunkó nem veszi figyelembe a táblát. Sopronban
lakom, itt rendszeresen előfordul, hogy osztrák rendszámú autóval
beállnak a parkolóba, amikor szóváteszem, néhány esetben kiderül,
hogy annyira osztrák mint Te meg én.
Igazából hiányolom a rendőrség beavatkozását, nem tesznek
semmit, pedig ezt még könnyebb lenne bizonyítani, mint azt, hogy én
90 és féllel megyek az országúton. arról nem is beszélve, hogy aki
ennyire semmibe veszi a szabályokat, az -borítékolom- a többi
szabályt sem tartja be.
Jut eszembe miért is ellenőrizné a rendőr, hogy ki parkol
számára tiltott helyen, mikor a mellékelt kép sem példaértékű.
Balesetmentes jó utat mindenkinek.
Üdv: Jóska
