Csaló Mercedes, hazug AutoBild

2005.11.21. 07:42
Mennyit ér a modern csúcstechnika? Csal-e a világ legöregebb autógyára? Hihetünk-e az autós újságíróknak? Mi a mechanikus kiegészítő információ? Az évszázad autós botránya, szomorújáték több felvonásban.

Egzotikus utazások, drága ajándékok, luxusautók a nyaraláshoz: az autós újságírókat alaposan elkényeztetik az autógyárak, ez manapság már nyílt titok. Nem csoda, hogy ezek után az egyszerű autósok hajlamosak arra gyanakodni, hogy az, amit az újságokban olvasnak, köszönő viszonyban sincs a valósággal.

Arról is sok szóbeszéd terjeng, hogy amióta bonyolult elektronikus berendezéseket építenek az autókba, egyre több a megmagyarázhatatlan, nem ritkán életveszélyes hiba, amelyeket az autógyárak minden erejükkel igyekeznek eltussolni. A pletykák keringtek, a gyanú árnyéka lebegett, de bizonyíték nem volt.
Eddig.

Meghívó Sindelfingenbe

A kínos ügy ugyanúgy kezdődött, mint akármelyik autóbemutató. A német AutoBild szerkesztője és a Stern TV stábja meghívót kaptak Sindelfingenbe, a Mercedes crashlaboratóriumába, hogy végignézzenek néhány ütközési tesztet, és bemutassák nekik, hogyan működik a vadonatúj S osztály büszkesége, a Distronic Plus és Brake Assist Plus rendszer.

Távoltartó és féksegéd

A Distronic Plus elnevezésű berendezés a hűtőmaszk alá épített radar segítségével érzékeli az S osztály előtt haladó kocsi távolságát. A vezető beállítja egy bizonyos sebességre a tempomatot, és ha a Merci lassabban haladó kocsi mögé ér, az elektronika fejben szoroz, és annyira lelassítja, hogy a két kocsi közötti távolság elegendő legyen a biztonságos megálláshoz. Régebben csak nagyobb tempónál működött a dolog, de az új S-ben már akár állóra is képes lefékezni a kocsit.

A Brake Assist Plus egy gépesített gépkocsioktató, aki hideg fejjel fékez, amikor a bepánikolt nebulót megbénítja a félelem. A kutatások szerint ugyanis a legtöbb sofőr vészhelyzetben ugyan gyorsan fékez, de nem elég erősen. A Brake Assist felismeri az ilyen helyzetet, és besegít a fékezésbe. A Brake Assist Plus a Distronic radarja mellett egy kiegészítő radart is használ, és segít, ha bajba került a vezető. Ilyenkor hangjelzést ad, hogy a sofőr fékezzen, és a fékpedál legkisebb érintésére akkora fékerőt fejt ki, hogy a kocsi meg tudjon állni az akadály előtt.

A bemutatót szándékosan a tél elejére szervezték, hiszen a hideg időben gyakran ködösek az utak és gyakoriak a dugók is. Ilyenkor esnek a legcsúnyább ráfutásos balesetek az Autobahnon: a ködben dugó alakul ki, és a hátul vakrepülők gyakran nagy sebességgel csattannak bele az álló kocsisorba. Már amennyiben nincs új S Merdzsójuk, mert az szerintük parádésan megoldja ezt a helyzetet, ennek demonstrálására készülnek az elködösített kísérleti laborban.

A volán mögé Michael Spechtet, az Auto Bild szakújságíróját ültetik. Specht igazi nagyhatalmat képvisel, hiszen lapját húsz országban - köztük Magyarországon - adják ki, a német kiadás önmagában 670 000 eladott példánnyal és kétmillió feletti olvasótáborral büszkélkedehet. A laboratórium egyik munkatársa elmagyarázza az újságírónak, hogy a tempomatot 55 km/órás sebességre állították be. Padlógázzal kell az autót felgyorsítania, aztán a beállított sebességgel fog a ködben álló láthatatlan kocsi felé gurulni. Amikor a radarok észreveszik a vészhelyzetet, sípoló hangot hall majd, ekkor rögtön a fékpedálra kell lépnie. Mindegy, hogy milyen erővel fékez, a megfelelő fékerőt a Brake Assist Plus fogja létrehozni.

A forgatócsoportnak feltűnt, hogy a pályán egy deszka fekszik, de ennek akkor még nem tulajdonítottak jelentőséget.

Csipogás helyett deszka

"Izgulok" - mondja Specht a kamerának. "Görcsöl a gyomrom" - teszi még hozzá. Aztán felgördül a fémfüggöny, a kocsi felgyorsul, és robogni kezd az időközben gerjesztett ködben láthatatlanná vált kocsioszlop felé. Eddig minden a terv szerint történik, de aztán drámai fordulat következik. Rövid fékcsikorgást hallani, és a bálnamerci belecsattan a ködben álló autóba. A százezreket érő motorháztető behorpad, és Specht hangját halljuk a mikrofonból. Természetesen azzal a kezdi, amivel minden rendes német kezdené: "Scheisse!", aztán még négyszer: "Scheisse!". Utána kicsit analitikusabb hangnemre vált, és önmagát kérdezgeti: "Miért nem sikerült?"