Zsiga barátom viszont, aki egyébként beteges autóbuzi, ráadásul
a szó szoros értelmében fényképezős agya van, felhívta rá
a figyelmemet. Ő fotózta 47 kedvenc járművem című könyvem
illusztrációit, és nagyon tudja, melyik filmben hányadik másodpercben
milyen autó látható, vagy milyen színű garbó volt Steve McQueen-en
a
Bullittban.
Zsiga tehát átküldte a linket azzal, hogy még a törés módja
is stimmel, lelki szemeivel látja a Bentleyt, amint az orra törött
oldalával becsapódva ott áll a tahitótfalusi ház sarkánál.
Már szinte el is felejtettem
a 90-es évek lázas maffialeszámolásait . Seres gyilkosai például ma sincsenek meg.
Effajta gyilkosokból egyet fogtak el a rendőrök, forró nyomon, az
ügetői esetnél, csomagtartójában a gyilkos fegyverrel. Pintér
Sándor akkori rendőrfőkapitány a helyszínre is sietett, gyorsan
kihallgatta az illetőt (?!) és intézkedett szabadon engedéséről, mert
szerinte nem ő volt az. A nyomozók meg nyilván együttérzően
bólintottak, hát ha nem, akkor nem, a gyilkos fegyvert biztos
a nyuszi tojta a csomagtartóba.
Annyit kérdezősködtem már a feltételezett Seres-Bentleyvel
kapcsolatban, hogy már azt is hallottam, a Fenyő János vezette S
Mercedes (1998.02.11.) nem töltött sok időt vizsgálati fogságban.
A Mercedes klub illetékese viszont azt mondja, két éve valóban
árultak egy 600 SEL-t azzal, hogy ebben lőtték le Fenyő Jánost, de
Fenyő Jánosnak igazából több 600 SEL-je volt, és a gyilkosságosról
nem tudni, mert amit ilyen perverz módon promóztak, az egy másik 600
SEL volt.
A kérdés, hogy vajon amennyiben az ember maffialeszámolás áldozatául
esik, mi lesz különleges, spéci autójával? Ott rohad meg
a Mélyfúró utcában, a rendőrség telephelyén, mint tárgyi
bizonyíték? Ez az autó történetesen hét évet állt. A képeken nem
nézett ki rosszul, a vért nyilván kipucolták belőle. A bal
eleje törött, a szélvédő se nevezhető épnek. Ráadásul nem egyben
esett ki, ahogy a karambolos autóknak szokott, hanem a keret
mentén csipkésen vált hiányossá, pont mint amit géppisztollyal lőttek
szét. Seres Zoltánra 15-20 lövést adtak le egy AMD géppisztolyból
(tudom, tudom: gépkarabély), több lövés a karosszériába fúródott,
ami a mendemondákkal ellentétben nem volt páncélozott.
Viszont az alváza legalább érdekes: két évvel korábban próbáltak már
pokolgéppel végezni Seressel, de a bomba csak úgy tessék-lássék
módon tapadt meg a duralumínium alvázborításon: a gyilkos nem
volt tisztában a Turbo R anatómiájával, és amikor az autó
elindult, a bomba leesett.
Venne Ön maffialeszámolás folytán összetört különleges autót?
Egyrészt ugye, törött. Az orra, még a jobb oldali lemez is
horpadt, és egy Bentleyre a lökhárító is milliós tétel.
Karosszériaelemek, hűtő, esetleg a turbó csőrendszere,
a klímahűtő… Két és félmillió volt az ár, miközben ilyen Bentleyt
a mobile-de-n olyan hatmillió forint körül kapni. Persze, plusz
regadó, amibe ne is gondoljunk bele.
A Bentleyre visszatérve további faktorok, hogy nem csak az autó
sérült, hanem az utasok is. Seres Zoltán történetesen ebben halt meg,
olasz üzleti partnere a kórházban. A Bentley rossz karmáján
az se sokat javít, hogy a hátsó ülés lábterében elbújt tolmácsot
a fekete Kawasaki motorokkal távozó gyilkosok nem vették észre, és
ő sértetlenül megúszta. Tehát a körülmények ismeretében jó vétel
az autó 2,5 millióért? Szerkesztőségi autónepperünk, Kari szerint
drága: ő nem venné meg.
Ez hagyján, egy Rolls lökhárító is milliós tétel, valószínűleg
a Bentley se filléres, az érdekes inkább az, hogy kinél állt
ennyit az autó. Ha maffialeszámolás áldozatául esnék, özvegyem mikor
kapja vissza a szitává lőtt Tehenet? Egy ennyire durván sikertelen
nyomozás mennyi vizsgálatot igényel? Ugye nem a rendőrség
telephelyén töltött a Bentley majd egy évtizedet?
Az ORFK sajtóosztályáról átirányítottak a Nemzeti Nyomozó
Irodához, munkanéven magyar FBI, muhaha. Két nap után a következő
választ kaptam az emailben feltett kérdésekre.
Tisztelt Winkler Úr!
Megkeresésével kapcsolatosan tájékoztatom, hogy a Rendőrség
a gépjármű vonatkozásában – az esetet követően – a szükséges
szakértői vizsgálatokat elvégezte, melyre azért került sor
a konkrét bűnügyben, mert a gépjármű a bűncselekmény
nyomait hordozta. A szakértői vizsgálatot követően
a gépjármű, az arra jogosult részére kiadásra került.
A kiadásra a nyomozó hatóság részéről már évekkel ezelőtt –
még a bűncselekmény évében – sor került, tehát kérdésére, hogy
a gépjármű a rendőrségi telephelyen állt-e 7 évig
a válaszom nem. Így arra a feltevésre, kérdésre, hogy ezt
a gépjárművet miért éppen most kínálták eladásra nyilatkozni nem
tudok, és az elmúlt évekbeli sorsáról sem. A kiadással
kapcsolatosan, hogy kinek a részére került a gépjármű
kiadásra, felhatalmazás hiányában nem tudok nyilatkozni.
A szóbeli kérdésekre reagálva tájékoztatom továbbá, hogy jelenleg az
ügyben nyomozás nem folyik, de a bűncselekmény elévülési idején
belül az bármikor – megfelelő információk esetén – újra
elrendelhető.
Tisztelettel: Csécsi Soma r. százados
A dologban az a szép, hogy 1999. április 12. óta
a rendőrség gyakorlatilag semmit nem mondott az ügyről,
a szolgálati szent tehénre, a nyomozás érdekére hivatkozva.
Ezek szerint a titkolózás nem igazán ütős nyomozati cselekmény,
illetve önmagában hatástalan. Annak idején ügyesen titkolták, miért
láttak a szemtanúk Hondát és Suzukit, ugyanakkor miért vizsgál
a rendőrség egy Kawasakit. Meg ugye, a kérdés, ki bugázta meg
a lóvét, ami az autóban volt, és amit a kiérkező mentősök még
láttak, de a rendőrségi jegyzőkönyvben már csak pár tízezres
szerepelt. És hogy kié volt a helyszínen talált bukósisak.
Seres Zoltán és Sforna Nazzareno késő délelőtt Kecskemét közelében
üzleti megbeszélést folytatott egy előttünk ismeretlen harmadik féllel.
Miután végeztek, a Bentley és az olasz BMW-je a fővárosba
tartott. Előbbiben Seres vezetett, Nazzareno az utasülésen,
a tolmács K. Pál pedig a hátsó ülésen, középen utazott.
A Bentleyt két nem magyar állampolgárságú férfi követte
a BMW-vel. Amennyire tudni lehet, annak a Kisorosziban
található lovardának a meglátogatása, ami alig négy hónapja
tartozott Seres érdekeltségi körébe, ahol bértartásban gondozták
kedvenc lovát és ahol a közelmúltban gyakran töltötte idejét, nem
szerepelt programjukban: a főváros felé tartva döntöttek úgy, hogy
arrafelé veszik az irányt.
További érdekességek
Nézegettem a Bentleyt áruló kereskedés honlapját, és
egyszerre csak találtam rajta egy, nem is tudom, minek
nevezzem, mondjuk kincset. Hű, a Csikós tutira megvenné:
Vauxhall Victor, 200 ezerért. Aztán persze a Csikós
tényleg meg akarta már egyszer venni ezt a konkrét autót,
de mivel papíron nincs az országban, az még egy szép és
költséges szopássorozat lenne, míg legálisan autózhatna
vele.
Van ugyanott egy szép rózsaszín Taunus kupé, szintén előnyös
áron, veterán előminősítéssel. A Csikóssal végképp nem
érdemes ábrándozni: már mondja is, hogy nincs rajta rendszám,
jogilag tehát az autó nincs az országban.
A veterán-előminősítés meg pont annyit jelent, hogy
megindult a forgalomba helyezési eljárás, és mivel ez
a metálrózsaszín egy nemlétező Taunus-árnyalat, rögtön egy
kiadós fényezéssel indulna a híradó. Zárásként azért
Csikós kolléga biztosított róla, hogy egyszer mindenképpen
felújít majd egy ilyen taunust. AS tekintetét látva nincsenek
is kétségeim.
A sok telefonálgatás meg különböző válaszokra várás közben
a Bentley egyszerre csak eltűnt a hasznaltauto.hu-ról. Aztán
néztem megint a kisscar.hu-t, ott megvan. Sikerült is beszélni
a Kisscar főnökével, és igen, megvan a Bentley, bár le van
foglalózva. Ez már a második vevő, aki leteszi a foglalót,
mert egynek már nem jött össze, be is bukta a zálogot, pedig
udvariasan vártak rá egy hónapot. Viszont legalább kiderült, hol állt
a Bentley hét évet. A rendőrség ugye még 1999-ben
visszaadta.
Utána az özvegy meg akarta csináltatni, de nyilván rájöttek, hogy ez
azért nem olyan egyszerű, eladták hát egy ismerős Kft-jének, de
valahogy nekik is úgy jött ki a lépés, hogy nem tudták
megcsináltatni. Akkor aztán eladták a Kisscar-nak, aki meg most
úgy néz ki, megint eladta valakinek. Persze a hasznaltauto.hu-n
még mindig ott van, csak ár nélkül: korábban is az tévesztett meg, hogy
átrakták az ár nélküli kategóriába, azok pedig automatikusan
a lista végére kerülnek.
Kíváncsi lennék, ki vesz két és fél millióért másfél tonna
különleges brit acélt, beláthatatlan szívást és további költséget
a hiányzó alkatrészek előteremtésével. Nem beszélve a… hogy is
mondjam… nem teljesen pozitív karmáról?
