Gyűlölöm a feleslegesen kirakott, kint felejtett korlátozó táblákat. Ok nélkül lassítják a forgalmat, idegesítik az autósokat, be nem tartásuk viszont tízezreket vonhat el a család szájától. A Budaörs előtt felejtett vasúti átjárót azonban már gyűlölni sem tudom, lefotóztam a helyszínt, aztán percekre a kezembe temettem arcomat.
Az 1-es út az M1-M7 mellett, valahol az Esso-kútnál kezdődik. Ha
Budapestről kifelé megyünk, az autópályától jobbra. Átszeli Budaörsöt,
körforgalmak és lámpák tömkelegét telepítették rá,
aztán amikor az ember kiér a kedélyes kis elővárosból, a KRESZ
szerint még egyszer le kell
lasssítania 40-re , ha nem akar büntetést kockáztatni, vagy tiszteli a
szabályokat.
Van itt ugyanis egy vasúti átjáró. Hogy a helyzet még bonyolultabb
legyen, a sínpár átlósan szeli át az 1-est, majd pár tíz méterrel
arrébb az M1-es felől Budakeszire vezető utat is. Így ebben a komplex
közlekedési gócpontban,
ha jól számolom, hat darab fénysorompó biztosítja az
autózók-vonatozók épségét.
A valódi biztonságot mégsem a fényjelző készülék adja ebben a
szintbeli vasúti átjáróban. Sokkal inkább az a tény, hogy
a sínpár az aszfalttól egy-két méterre minden irányban véget
ér.
Egy szép őszi napon, miután átdöcögtem az átjáró töredezett
aszfaltján, nem bírtam magammal tovább. Kiszálltam, megnéztem, honnan
hová visz a sín. Láttam, hogy
sehonnan, sehová. Lefotóztam a környéket, továbbautóztam, aztán
mindenféle egyéb elfoglaltság miatt jó pár hétig elhanyagoltam a témát
(ez a magyarázat a zöldellő környezetre is).
Mígnem aztán egy szintén szép téli napon arra lettem figyelmes, hogy
mávos egyenmunkaruhás munkások
javítgatják a fénysorompót. Egyikük éppen a fényjelző
berendezést törölgette, hogy jobban lássák az autósok: szabad az
út.
Hát, mondom, ilyen nincs.
Az is elég fantasztikus, hogy senkinek sem jut eszébe
leaszfaltozni azt a kétszer hat méternyi sávot, ahol egy számjegyű
főút forgalmát lassítja egy nem létező vasúti forgalmat biztosító
átjáró. No de hogy a nem éppen fényes anyagi helyzetben lévő MÁV arra
is tud energiát fordítani, hogy ez a berendezés hibátlanul működjön -
mert első a biztonság! -, nem gondoltam volna.
A melósok megengedték, hogy lefotózzam a szorgos munkát, bár ők csak
hátukat adták a képekhez. Azt is elmondták, hogy
jól gondolom, tényleg a MÁV gondoskodik az állagmegóvásról. Meg
hogy a sínt évekkel ezelőtt ellopták, de ők rendszeresen járnak
karbantartani.
Nekiálltam telefonálni, felhívtam a sok-sok illetékest, mit lehetne
tenni a szellemvasút felszámolására. Ahogy előre gondoltam, a
kísértetvonatot előjelző berendezés is a
több bába közt elvesző tipikus magyar gyermek.
A vasút tud a jelenségről. Válaszukat idemásoltam az alanti kis
keretesbe, a lényege az, hogy fel lehetne számolni a kereszteződést, de
nem számolják fel. Úgy tűnik,
egyszerűbb karbantartani és működtetni az örökkévalóságig, mint
kiemelni a fénysorompókat, kiszedni a síneket és leaszfaltozni a
helyüket.
Ej, ráérünk arra még. Az autósok meg kibírják azt a fékezést és döccenőt, mit számít
egy értelmetlen lassítás egy egy számjegyű állami főúton.
A MÁV álláspontja
A kérdéses sorompó egy Budaörs után, a vasúti fővonalból
kiágazó iparvágányon van. Az iparvágányt legutóbb a Posta
használta, de tulajdonjoga most még rendezés alatt van.
Az iparvágányt évek óta nem használják. A Budaörs-Biatorbágy
vasútvonal két évvel ezelőtti átépítésekor is volt terv és
próbálkozás a megszüntetésre, de az különféle okok miatt
meghiúsult. A használaton kívüli állapotra valószínűleg többen
felfigyeltek, mert kb. egy éve egy óvatlan pillanatban
körülbelül egy kilométernyi vágányt ismeretlen személyek
felszedtek és eltulajdonítottak.
Az iparvágányok létesítése a 15/1987(XII.27) számú
miniszteri rendelet értelmében hatóságiengedély-köteles
(illetékes a Központi Közlekedési Felügyelet Vasúti
Felügyelet). A bontás természetesen költségekkel is jár
(leselejtezés, rekultiválás stb.). A sorompóberendezés
üzemeltetését a MÁV végzi, elbontása ugyancsak
hatóságiengedély-köteles (illetékes a Pest Megyei Közlekedési
Felügyelet). Korábbi megkeresésnél az iparvágánnyal kapcsolatos
kérdés tisztázatlansága volt az egyértelmű megszüntetés
leglényegesebb akadálya. Abban az esetben viszont, ha a
vasúttársaság a sorompót nem tudja - rajta kívül álló okok
miatt sem - megszüntetni, gondoskodnia kell annak üzemszerű
működéséről, még akkor is, ha ott vonatközlekedés nincs. A
helyszínt nem ismerő autósok jogosan üzemzavarnak értékelnék,
amennyiben semmiféle fényjelzést nem mutatna a készülék.
Állagvédelmi okokból és a költségcsökkentés érdekében
természetesen a sorompóból minden értékes alkatrészt már
eltávolított a MÁV, csak a fehér villogtatás maradt benne -
lévén, hogy más jelzésre nincsen szükség ezen a helyszínen. A
teljes megszüntetés a vasúttársaságnak is érdeke, napirenden
levő kérdés.
Üdvözlettel:
Kavalecz Imre
MÁV Rt. sajtószóvivő
A Közlekedési Főfelügyelet sajtóreferense szerint az úttal
kapcsolatos kérdések a megyei közútkezelőhöz tartoznak, ők semmit sem
tudnak tenni a szellemvasút felszámolására, bár a hatósági jogkör
valóban náluk van.
Előbb azonban meg kell vizsgálni, tényleg indokolt-e az átjáró
megszüntetése.
Felhívtam hát a Pest Megyei Közlekedési Felügyeletet: ők mit
gondolnak az ügyről. Revuczky Gyula, a megyei KKF igazgatója elmondta,
hogy az átjáró telepítése vagy megszüntetése a MÁV dolga. De
ez az egész voltaképpen nem hozzájuk tartozik, hiszen a hatósági
döntés a KFF (ld. előző bekezdés) jogköre, az út üzemeltetése pedig a
Pest megyei közútkezelő kht.-hez tartozik, beszéljek velül. A
titkárságtól kaptam egy telefonszámot.
Újabb bába született hát, sőt mindjárt kettő. A telefonszám
ugyanis egy olyan iroda központjába vitt, amely nemcsak a közútkezelőt
szolgálja ki, hanem egy másik szervezetet, a közlekedési minisztérium
háttérszolgáltatóját, az úgynevezett Útgazdálkodási és Koordinációs
Igazgatóságot is. A központos valami belső intuíciótól vezérelve őket
kapcsolta.
Itt egy
Nagy Zoltán nevű úrral sikerült beszélnem, aki a
Forgalomtechnikai Osztályon dolgozik, ha jól emlékszem. Megerősítette,
hogy a sorompó megszüntetése a KFF jogköre, és elmondta, hogy ők ezzel
az üggyel nem tudnak mit kezdeni, nem az ő feladatuk, ellenben
beszéljek Thomka Péterrel.
Már mindjárt vége, tartsanak ki, kedves olvasók!
Thomka Péter a (nagy levegő!) Magyar Közút Állami
Közútkezelő-Fejlesztő Műszaki és Információs Kht. Pest megyei
Igazgatóságának Forgalomtechnikai Osztályát vezeti.
Ismeri az iparvágány történetét, rögtön mondta, hogy a sínpár
régen az ISG nevű hadiüzemet szolgálta ki, később a Posta kábelgyárából
szállították rajta a nagy spulnikat. Hogy jelenleg mi van vele, arról
nem sokat tudott, mindenesetre megerősítette, hogy hivatalosan
megszüntetni a nem létező forgalmat óvó átjárót csak hatóságilag lehet:
újra a KFF.
De az átjáró megszüntetését a tulajdonosnak kell kérnie, ami
valószínűleg (lásd a fenti keretest) a MÁV.
Ha egyszer, valamikor a MÁV kéri a felszámolást, majd alaposan,
körültekintően megvizsgálják, tényleg indokolt-e az évek óta nem létező
sínek rövidke, aszfaltba ágyazott mementójának kibontása.
Dokumentáló természetű olvasóink nyugodjanak meg, nem kell rohanni a
fényképezőgépért, és száguldani megörökíteni a közlekedési abszurd
műfajának kis budaörsi emlékművét.
Ráérnek, az eljárás az osztályvezető szerint fél évet biztosan
igénybe fog venni. Ha egyáltalán valamikor elkezdődik.
Uramatyám, MÁV, KFF, Megyei KF, Magyar Közút, ÚKIg, mind állami
szervezet, értünk, állampolgárokért vannak. Mi, állampolgárok meg évek
óta lassítunk és döcögünk feleslegesen, mert a számtalan ügyintéző,
igazgató, szóvivő és adminisztrátor között senki sem akad, aki
kicsákányozná azt a négy szál sínt, és beaszfaltozná a rést.
Aztán vagy lesz ott még valaha iparvágány, vagy nem, de addig
sem kéne évekig fenntartani ezt a tragikomikus helyzetet. És most ide a
végére semmi vicces slusszpoént nem fogok írni, a Totalcar tudósítóját
hallották, I-es főút, XXI. század, Magyarország, Európa.
További szellemvasutak - olvasóink
gyűjtése
1-es főút, Almásfüzítő, 6 kereszteződés, amelyből mindössze
egyen van rendszeres vonatközlekedés. Itt rendszeres a
traffipaxozás is.
Törökbálint felől érkezve az autópálya alatt áthaladunk,
majd az első lehetőségnél jobbra fordulunk. Ez egy kis szökőút,
ami átvisz az egyesre, a cikkben említett kereszteződés és
Budaörs között éri el a főutat. Itt szintén van sín és
fénysorompó.
811-es utat négyszer keresztezi a kb. 1970 óta nem
üzemelő Fehérvár-Bicske vasútvonal, átjáróval, fénysorompóval.
Szentendrén a 11-es főutat keresztezi egy sínpár, mely az
egyik oldalon egy bozótosban ér véget, a másik oldalon pedig, a
korábbi használó üzem területén egyszerűen le van aszfaltozva.
Itt nincs lámpa, de a vasúti kereszteződés táblái kint vannak,
tehát 30-cal kell megközelíteni.
37-esen Bodrogkeresztúr és Szerencs között; olvasónkat
kétszer büntették meg ott, hét éve jár arra, vonat hét éve
biztos nem. A sín egy kapuba torkollik.
