A bank jár túl jól

2006.03.09. 08:44
Adott egy nullaforintos kezdőrészlettel nyolc évre finanszírozott személygépkocsi. Első hallásra nem tűnik soknak havi 15–20 000 forint.

Az új személygépkocsik többsége - a használtak jelentős része is - finanszírozott formában cserél gazdát. A kereskedésbe betérve különcnek tekintik azt, és összesúgnak a háta mögött annak, aki egy összegben szándékozik kifizetni a járművet.

Alkudozós cikkünkben arra biztattuk önöket, merjenek kedvezményeket követelni a kereskedőtől. Biztosan sokan meg is tették azóta, mert hetekig zúdult postafiókunkba a nevüket vállaló vagy álarc mögé bújt alkalmazottak és szalontulajdonosok - hogy is mondjam finoman - rosszalló véleménye. Bár év végi csemegének tartogatjuk a legpikánsabb beszólásokat, azért megemlítem, hogy egy kicsit is ijedősebb alany azonnal hatósági védelmet kért volna magának és családjának.

"Erre a Jack-féle irományra az volt az első gondolatom, hogy valaki egyszer csak elvágja a torkát ennek a Jacknek!" - írták "egy autókereskedő" aláírással. Nos, ha rongyos pár százalékért életemet vennék, mit szólnak majd a bankszektor kiváló tagjai?

A leginkább fapofájú, 5% kedvezményre rezzenéstelen pillával reagáló kuncsaft is meghunyászkodik, ha alku után a részletfizetés tárgyalására kerül sor. Valahogy elbizonytalanodunk, hisz' a jobb árral a sikerélmény már megvan; azzal tisztában vagyunk, hogy a hitel nélkül nem lesz meg az autó; és egyébként is, olyan bonyolult ez a számításosdi.

Pedig tessék elhinni, a valódi sarcot most vetik ki ránk. Nem az autó importőre kaszál; nem a kereskedő tömi degeszre erszényét. Az igazi nyertes a bank lesz. A drága hitelfajták közül ugyanis az autófinanszírozás büszke dobogós. Ennél már csak a semmivel sem fedezett személyi és árukölcsön költségesebb.

Gondoljunk csak bele: adott egy nullaforintos kezdőrészlettel, nyolc évre finanszírozott személygépkocsi. Első hallásra nem tűnik soknak az a nyamvadt 15–20 000 forint havonta, csakhogy. Kötelező biztosítás, kötelező casco, kötelező szerviz - máris minimum megduplázódott a fizetendő summa. És még nem is tankoltunk. Aztán egyszer csak nincs miből rendezni a csekket. A bank türelmes, de felszólít.

Ezt kell tennie, hogy jogait maradéktalanul érvényesíthesse. Még tessék-lássék tárgyal a megoldáshoz, de aztán gyorsan lépnie kell, mielőtt egy lepusztított romhalmazt talál az egykor csillogó-villogó járgány helyén. A második hónap vége felé aztán érkezik pár határozott fellépésű tag, és a banki felhatalmazás birtokában már csavarja is ki a kulcsot az adós kezéből. A zálogjog alapján gyorsan elárverezik, és ami marad a banki költségek után, azt balszerencsés hősünk visszakapja.

Na, azért ne abból induljon ki, mennyi is a piaci ára az elvett járműnek. Nem fog a bank munkatársa hétről hétre szorgosan kiállni az autópiacra, apróhirdetést se fogalmazgatni a megfelelő fórumokon. Rutinos kereskedők mustrálják a gépet: ha jó a portéka, szólnak a cimbiknek, ha kevésbé, a nyomott ár azt is gyorsan új gazdához segíti.

De mégsem annak a delikvensnek a legrosszabb, akitől a könyörtelen végrehajtók elviszik az autót. Önnek, kedves Jól Fizető Adós, még kínosabb a helyzete. Miért? Nos, ön az, aki a könnyelműen hitelezett autókon keletkező veszteséget fizeti. Amit a visszavett, értéken alul eladott autókon veszít a bank, azt magán hajtja be. És adott esetben még veszíthet is a pénzintézet. A fenti példa alapján mondjuk kétéves korában meg lehet kapni új árának 60-70 százalékát.

Ekkor a tőkét még csak épp karcolja a havi törlesztés. Vagyis nagyobb a tartozás, mint a zálogtárgy értéke. De ne szánjuk a hitelintézeteket. Nem átlagos (gazdasági) érdekérvényesítő-képesség áll a hátuk mögött. Előbb-utóbb valahogy hozzájut a pénzéhez. Ha nem a bukott adóstól, akkor a rendesen törlesztőtől.