Egy élet a raliban

2005.11.30. 13:01
Nyolcévesen vezetett először autót, tizenöt évesen döntötte el, hogy raliversenyző lesz. Harminc évesen lett rali-világbajnok. Múlt pénteken halt meg.

1971. január 17-én született az angliai Readingben. Első találkozása négykerekű járművel nyolc éves korában történt, mikor apja, Alex megengedte, hogy a családi, öreg Triumph 2000-et kipróbálja a házuk melletti mezőn. Annak ellenére, hogy ki sem látott a kormány felett, nagyon élvezte a dolgot - melyik ne gyerek ne élvezte volna? -, utána rendszeres nyúzta az apját, menjenek újra játszani az autóval. Tizenegy éves korában a játszadozás komolyra fordult, amikor belépett a "tizenhét év alattiak" autós klubjába.

Az itteni élmények és a megszerzett tapasztalat tovább fokozták Richard érdeklődését, a kezdeti érdeklődés lassacskán törekvéssé alakult, majd egyre jobban belemélyedt az autózásba. A fiatal tehetség első elismeréseként apja beiratta a walesi ralisofőr-iskolába. A mellé került instruktor nagy hatással volt Richardra, és mindössze két óra elteltével határozottan kijelentette, hogy ő mindenképp ralipilóta szeretne lenni. Ekkor volt tizenöt éves.

1989-ben komplett szezont teljesített az angol bajnokság kisebb futamain. Itt figyelt fel rá David Williams, akivel jó barátok lettek, és később a mentora lett. Richard versenyzői karrierjének utolsó pillanatáig mögötte állt.

A következő évben David vásárolt Richardnak egy Peugeot 205 versenyautót, és benevezte a nemzeti 205 GTI-bajnokságba, ami a fiatal tehetségek akkori gyűjtőhelye volt. Ezt a lehetőséget Richard nem utasíthatta vissza, és nem is bánta meg. Az őt már akkor is fémjelző precíz autózás meghozta gyümölcsét. Sorozatos győzelmekkel megnyerte a bajnokságot.

Ezek után Richardnak tett ígéretéhez hűen David megkérdezte tőle, mit szólna egy kompletten finanszírozott versenyhez a Mintex nemzeti bajnokságban, egy N csoportos Subaru Legacy volánja mögött. Természetesen Richard igent mondott erre is. Mikor a futamon Richard második lett (az első helyezettet nem nevezték hivatalosan a bajnokságba), David lovagias döntést hozott: a többi versenyen is elindította az autót. Ő sem bánta meg Richardba vetett bizalmát, mivel Richard megnyerte a bajnokságot.

A történt folytatása is hasonlóan mesébe illő. Richard a már akkor is nagy hírű Prodrive Subaru csapathoz szerződött Alister McRae mellé. Ők voltak a legfiatalabb versenyzők, akik megnyerték az angol ralibajnokságot. 1993-at írunk ekkor. Két év további intenzív tanulás következett - melyek során néhányszor világbajnoki futamon is részt vehetett - aminek végén Richard második lett az Asia Pacific bajnokságban. Ez a teljesítmény és Richard bizonytalansága a Prodrive-nál lehetséges jövőjével kapcsolatban odáig vezetett, hogy átigazolt a Mitsubishihez. A Mitsubishi Ralliart benevezte őt több világbajnoki futamba, természetesen annak tudatában, hogy még nem kiforrott profi versenyző. Ebben az évben Richard második lett a Safari Ralin.

1998-ban robbantott. Richard komplett világbajnoki szezont teljesített a Ralliartnál - a többszörös világbajnok, Tommi Mäkinen csapattársaként - egy Carisma GT (Lancer Evo V.) volánja mögött.

1999-ben újra a Subarunál találjuk, és több mint sikeresnek mondható a szezon, amit már Impreza WRC-vel teljesít. Ennek az új együttműködésnek eredményeképpen Richard megnyerte a görög, az ausztrál és az angol futamot, pontversenyben pedig a második helyen fejezte be a világbajnokságot. A következő év további sikereket hozott, a szezon elején még vezette is a világbajnokságot - az első angolként -, győzött Portugáliában, Kenyában és Argentínában. A szezon utolsó futamára - az angliai versenyre - olyannyira közel állt az első helyen álló Grönholmhoz, hogy még a bajnoki cím esélye is felcsillant. A versenyen azonban a harmadik helyet szerezte meg Richard, és a pontkülönbség nem volt elég Grönholm megelőzésére.

A 2001-es év kezdete az egész szezont tükrözi. Richard az első négy futamon összesen három pontot szedett össze. Argentínában Colin McRae mögött a második helyet csípte el, ami lökést adott, és a következő futamon, Cipruson is a második lett. Végre úgy tűnt, beindul a pontgyűjtés. Aztán jött a finnországi második hely, a győzelem Új-Zélandon - és persze a többiek egymás keresztbeverési miatt - Richard ismét a pontverseny elejére került. Az utolsó előtti futamon, Ausztráliában, második lett, így ismét az angol futamon dőlt el a világbajnoki cím sorsa.

A Network Q ralin kiesett McRae és Mäkinen így Richardnak elég lett volna pontszerzőként célba érnie, hogy a pontversenyben megszerezze a világbajnoki címet. Ezt némileg túl is teljesítette, és így harmadikként befutva megnyerte a 2001-es világbajnokságot. Az első angol származású versenyzőként. Akkoriban sok vicc is volt a közte és Colin Mcrae közötti ellentétről, hiszen McRae 1995-ben világbajnok volt, ő viszont nem angol, hanem skót.

A következő szezonra Richard a Peugeot-hoz került. Rögtön látszott, hogy világbajnoki koronájának megőrzése nem lesz könnyű feladat. Az első néhány futamon az új autóval ismerkedett, és mire sikerült megtalálni a vezetési stílusának leginkább megfelelő beállításokat, már a katalán futamnál járt az évad. Itt viszont második lett, és az akkoriban kezdődött versenyzői létszámcsökkenés miatt ezzel a helyezéssel az összetett harmadik helyén találta magát. Aztán a következő futamon, Cipruson is második lett. Az argentin futamra a pontverseny harmadik helyén állva érkezett.

Itt zárták ki a Peugeot-csapat mindkét autóját (Marcus Grönholm volt a másikban) a lendkerék szabálytalan súlya miatt. Richard mindkét következő futamon kiesett a felfüggesztés hibája miatt. Az ezutáni kettőn viszont úgy látszott, megfordul a szerencséje - vagy szerencsétlensége -, mivel mind a finn, mind a német versenyen második lett. A soron következő San Remo Rali negyedik helyével ismét Grönholm mögé, a második helyre került a pontversenyben. Ekkor következett az új-zélandi futam, amit az előző évben megnyert, most azonban felborult, és annyira összetörte az autót, hogy fel kellett adnia. A következő két futamot ismét feladással fejezte be, így a címvédés esélyei messzire szálltak. Ötödikként fejezte be a 2002-as szezont.

A 2003-ast viszont nagy erőbedobással kezdte. Harmadik lett Svédországban - a szezon második futamán -, élete ottani legjobb eredménye ez, aztán Törökországban - új verseny a naptárban - második. Új-Zélandon az évad harmadik dobós helyét szerezte meg, és ezzel az összetettben hat ponttal vezetett Grönholm előtt. Ennek a sikersorozatnak aztán meglett a böjtje is. Még Argentínában és az Akropoliszon rendben mentek a dolgok - harmadik és negyedik hely -, de aztán váltóproblémák jöttek sorban. Volt olyan, hogy kilenc gyorsaságit tett meg kettes fokozat nélkül. Gondolhatjuk, hogy ez az eredménybe mennyire szólt bele. Cipruson pedig a műszaki hibák miatt kényszerült kiállásra, ami először fordult elő a szezonban.

A német futamon aztán sikerült kicsit javítania, harmadik helyezésével négy pontra állította be előnyét az összetettben. A következő futamon, Finnországban a harmadik helyen autózott, mikor eltört az egyik kereke, és az utolsó két gyorson emiatt nagyon sok időt veszített. Ismét elszálltak a remények. Mindeközben még augusztusban Richard két éves szerződést írt alá a Subaruval, és egyértelműen látszott, örül, hogy navigátorával, Robert Reiddel visszatérhet a Subaruhoz. Ők ketten, ahogy említettük, korábban sok győzelmet értek el a Subaruval, és Richard tíz világbajnoki futamgyőzelméből nyolc ehhez a márkához kapcsolódik. No meg a 2001-es világbajnoki címe is.

Viszatérve a 2003-as szezonhoz, az Ausztráliában elért harmadik helyezés után továbbra is az élen állt a pontversenyben. Hét ponttal előzte meg a mögötte holtversenyben álló Petter Solberget és Carlos Sainzot. Ekkor már hét verseny óta vezette a bajnokságot. A következő három, aszfaltos futamon ismét balszerencse kísérte, a szezon második kisesésével megint távol került a világbajnoki címtől. Mindenestre az a tény, hogy kilenc futamon keresztül vezette a pontversenyt, önmagáért beszél, és versenyzői tehetségét, tapasztalatait nem vonhatjuk kétségbe.

Aztán jött az az ominózus elájulás utcai vezetés közben, majd a szörnyű diagnózis. Richardnak agytumora van. Innentől kezdve már nem tudunk sportsikerekről beszélni, csak a kezelésekről, és a visszatérés reményéről. Kemoterápia, sugárkezelés, ideiglenes javulás az állapotában - ezekről szóltak a hírek. Egészen a nyár végéig szinte mindenki hitt a visszatérésében, különösen az agyműtét utáni jelentős javulás után. Nyár végén azonban Richard kómába esett, és november 25-én - napra pontosan négy évvel a világbajnoki címének megszerzése után - meghalt.