Ladák a Skodák ellen

2000.11.07. 09:41
Kapcsolódó cikkek (1)
Sosem tartoztam azok közé, akiknek a szlalomverseny szó hallatán jóleső borzongás fut végig a hátukon. Nem is mentem el soha egyre sem. Eddig. Mostantól minden másképp lesz.
 
   
   

Egy márkaklubnak számos hasznos funkciója van. Segít a tagoknak alkatrészt vadászni az autóikhoz, a rutinos hozzáértők pillanatok alatt megoldják egymás műszaki gondjait, és persze lehet időről-időre találkozni. A klubtalálkozók alkalmával lehet beszélgetni, szerelgetni, nézegetni, nevetgélni. Meg még valamit: beülni a hosszú évek óta bütykölt, kényeztetett, imádott autóba, amire ráment már ing-gatya, barátnő és feleség, felhúzni egy bukósisakot, gonoszul elvigyorodni, és remegő orrcimpákkal kihajtani a lelkét. És hogy milyen érzés könnyelműen kockára tenni a legfontosabb jármű testi és szerkezeti épségét némi kétes értékű múló dicsőségért cserébe? Jó, kérem, nagyon jó.


 
   
 

A Skoda klub tagjainak nem kell magyarázni ezt az érzést, ismerik ők jól. Találkozóikon rendszeres program a szlalomverseny, mely önálló létjogosultságot nyert, és immár a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség által hivatalosan elismert 3. osztályú pályaversenynek minősül. Ennek megfelelően a nevezés nyitott, természetesen nem csak Skodák indulhatnak. A kategóriába sorolás alapja a motor mérete és az autó "építettségi foka", eszerint az N csoport a széria, az A csoport pedig a speciálisan felkészített autóknak van fenntartva. A verseny hivatalos neve Szlalom 2000. MNASZ Trophy. A versenysorozat a tavaszi és az őszi évadban 4-4 fordulóból áll, ezek közül idén még egy van hátra.

 
   
   

A Szlalom 2000. képét színesítendő párhuzamosan fut a Párbaj 2000. sorozat, mely mindössze abban különbözik, hogy itt jelképesen egyes márkák versengenek egymás ellen. Vasárnap a Bécsi úti ATI pályán az alapító Skodák és a Ladák mérkőztek meg egymással, de indult mindenféle más autó is, a párbajon kívül.

Az ATI pálya belső parkolója csordultig megtelt az indulók autóival, a Lada és a Skoda szektor gépei tömött sorokban néznek farkasszemet. Káoszról szó sincs, a szervezés példás. Van profi fotocellás mérőberendezés, az eredményeket azonnal feldolgozó komputerek egy Aleko hátsó ülésein húzódnak meg szerényen. Van továbbá büfé, sőt, a Lada klub jóvoltából DJ pult is, melyről folyamatosan szól a zene.

 
   
 

Ami a gépparkot illeti, mindkét bajvívó fél becsülettel kitett magáért. Az ügyeskezű sufnituning mellet gyönyörű épített versenyautók is akadnak, van mire nyálat csorgatni a márkák rajongóinak. Elvétve előfordulnak olyanok is, akik valóban csak találkozni jöttek, a versenyen nem viszik a mészárszékre gondos munkával ápolgatott kedvencüket. Így például állva marad az a fantasztikus 100-as Skoda is, melynek tündöklő zöld fényezése még a tulajdonos mobiltelefonjának az előlapján is visszaköszön - hja kérem, az ördög a részletekben lakik.



 
   
   

Ahány induló, annyi vezetési stílus: vannak, akik a biztonságra játszanak, igyekeznek nem odaverni az autót és nem hibázni. Vannak, akik a gyorsaságban bíznak, elvégre az idő számít, és végül vannak a látványautósok, akik a pálya teljesítése alatt a lehető legvastagabb gumiréteget igyekeznek felhordani az aszfaltra. Élményben mindenesetre nincs hiány, akad is lelkes néző épp elég.



 
   
 

Horváth Krisztián, a Skoda klub elnöke, a rendezvény főszervezője, készséggel magyaráz, miközben láthatóan viszket a tenyere, hogy végre rajthoz állhasson. Sajnos azonban saját autója éppen készülőfélben, így nincs mivel. Nagy kár, pedig már percek óta rágom a fülét, hogy vigyen el egy körre. A helyzet azonban kedvező fordulatot vesz, amikor az egyik 100-as kolléga hősiesen kölcsönadja saját autóját. A remény akkor látszik végleg kihunyni, amikor az időközben megázott pályáról néhány perc múlva lógó spoilerrel érkezik vissza a kölcsönautó. A tulajdonos arca jól láthatóan elkínzott és megnyúlt, ahogy a sérülést vizsgálja, de nincs harag, bajtársiasságból indokolt a csillagos ötös.

Ahogy elnézem a frissen törött autót, hálát adok a józan eszemnek, hogy nem mentem ki a sajátommal a pályára. Nincs az a kísértés, amiért én ilyesminek tenném ki a saját jószágomat. Krisztián megkönyörül: beültet maga mellé utcai használatú 120-as Skodájába, és elvisz egy körre. Ahogy a rajtnál állunk, az első dolog, ami feltűnik, hogy a 120-asban nincs belül rendes kapaszkodó. Nehéz perceknek nézek elébe. Jobb híján az ülés oldalát markolom. Nagyon erősen.

 
   
   

Sofőröm nem kíméli a kocsit, a széria 120-as távolról sem versenyautó, de az élmény nagyon is versenyszagú. A Skoda rettenetesen billeg, a feneke sodródik, a motor méltatlankodva berreg, a váltó pedig panaszosan reccsen bele az egyesekbe. Kicsit meggyötörve szállok ki az alig másfél perces kör után, és közben újra megveregetem a vállam, amiért én ilyen okosan nem indulok, és nem teszem tönkre az autóm. Szinte nem is értem, hogy miféle ördög beszél belőlem, amikor egy pillanattal később arról igyekszem meggyőzni Krisztiánt, hogy segítsem nekem nevezni, és legyen a navigátorom.

 
   
 

Az első kör csak pályabejárás, abból baj nem lehet. Az első kanyar után rögtön a padkáról kell visszahozni a Nissan fenekét. Krisztián nagyjából most bánhatta meg, hogy hajlandó volt beülni mellém. Újabb éles balos után jön egy trükkös szűk fordító-szlalom-fordító kombináció, aztán egy 180 fokos emelkedő kanyar egy dombra, utána lejtő, a lejtő után egy hihetetlenül szűk hajtű balra, egy meredek emelkedő, aztán egy sárga keramittal burkolt csúszóspályás szakasz, utána egy szűk ívű teljes forduló, majd vissza a keramitra, újból a hajtű, csak most az emelkedőről lefelé érkezve, egy sima balos, egy egyenes, a végén egy lassító S, aztán még egy balos és a célegyenes.

 
   
   

Újból beállunk a rajthoz, de ez most élesben megy. Felveszem a kötelező bukósisakot, és nekivágunk. A hangulat elképesztő. A turbó végig fütyül, fordulat 4000 alatt soha, érezni, ahogy az első gumik elfekszenek a szűk fordulókban. A sisakban hallom a saját - meglehetősen szapora - légzésem, mind a négy végtag állandóan mozog, ahogy igyekszem ura maradni az elöl-hátul csúszó autónak. Az agy teljesen üres, minden csak az autóról és a pályáról szól, meg a jóleső adrenalinról a vérben. Behallatszik a közönség üvöltő biztatása, feltartott hüvelykujjak amerre járunk. Függő lettem.

A kör után ellenőrzöm az időt: szerencsére harmatgyenge, mehetek még egyet. Most már kicsit ismerem a pályát, minden jobban sikerül. Az eredmény is kellemesebb. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy itt ennél sokkal gyengébb autókkal szokás sokkal jobb időket elérni, így aztán van még hova fejlődni.

Valaki kitalálja, mit csinálok két hét múlva vasárnap?

Következő verseny: 2000 november 19, vasárnap, 10:00, Mogyoródi úti ATI tanpálya Nevezési díj : 3000 Ft

A párbaj eredménye:
A csoport: Ifj. Érdi Tibor (Lada)
Lidi Zsolt (Lada)
Erős Csaba (Lada)

N Csoport: Szabó Attila (Skoda)
Nagy Péter (Lada)
Tálas Károly (Skoda)
Ezt a párbajt a Ladák nyerték, az összesítésben azonban még a Skoda tábor vezet.