Az ezer lóerős Szent Alumíniumtehén | Totalcar

Az ezer lóerős Szent Alumíniumtehén

A templom már több mint 20 éves, 9 hengeres, 29 ezer köbcentis csillagmotor hajtja. A templomnak neve is van: Ancsa.

szerelem

Közzétéve: 2007. 11. 02. 21:50

Közzétéve: 2007. 11. 02. 21:50

Budaörsi repülőtér. Az egyik kedvencem. Dél van. Az idő kiváló,
kívánni sem lehetne jobbat. A látás jó, enyhe szél, süt a nap,
felhőalap magasan. Ideális körülmények berepüléshez. A
szerelők még a gép körül téblábolnak. Elvileg minden rendben.
Az üzemanyag kicsit kevés, a kút viszont csak 3-kor
nyit. Azért elég lesz, sőt még navigációs tartalékra is marad.

Matlakovics Zoltán, aki a gép berepülését végzi, tapasztalt
mezőgazdasági pilóta: specialitása az alacsonyan repülés. Saját
elmondása szerint
nem is szeret magasan repülni, 1-2 méteren érzi magát a
legjobban.
De most magasra kell mennie, hogy tesztelje a
repülő viselkedését kritikus helyzetekben.

A repülő egy Ancsa: ez az
Antonov-2
(AN-2) beceneve. Hatvanéves konstrukció, laikus szemmel inkább
összetákolt rozoga valaminek tűnik, mintsem
a világ egyik legjóindulatúbb és legbiztonságosabb
repülőgépének.
A klasszikus kétfedelű forma, az elavultnak
tűnő légcsavaros meghajtás kifejezetten ijesztő lehet az utasszállító
Boeingekhez szokottak számára.

Egyik barátnőm Milánóban minden érvelésem és győzködésem ellenére
végig halálfélelemmel kapaszkodott a SkyEurope
duplalégcsavaros, 50 fős utasszállítójának ülésébe.

Pedig csak azért mert valami új, szebb és gázturbinás, nem biztos,
hogy jobb is.

Az Ancsa belseje sem túl bizalomgerjesztő. Első látásra: poros,
koszos, cirillbetűs műszerek, mindenhol vezetékek,
szétesni akaró műszerfal. Sehol a szép kárpit, tiszta műszerfal,
csilli-villi utastér. Nem mai technika, de attól még jó.

Sőt, a kiváló karbantartásnak köszönhetően ezek a gépek még mindig
kifogástalanul működnek. Még egyetlenegy darab sem esett le géphiba
miatt.

Magyarországon körülbelül 40 darab AN-2-es van üzemben. Pilóták,
utasok, ejtőernyősök és szerelők kedvence.
Jó vele repülni, jó belőle ugrani, igaz, nem olcsó
mulatság: az 1000 lóerős motor óránként 160-200 liter 100-as
repülőbenzint és 4 liter repülőolajat fogyaszt, ami úgy 200-240 ezer
forintba kerül. Ebben a repülőbenzinben nyolcszor annyi ólom van, mint
az ólmozott benzinben!

Az Ancsa AS-62 IR típusú, 29 literes, 9 hengeres csillagmotorja
keverék sűrítős, ami a repülőgépmotoroknál is ritka: minél magasabbra
repülünk,
annál kevesebb a levegő, és a benzin forráspontja is
megváltozik. A sűrítő ezt a kész keveréket nagyobb nyomással juttatja
be a tüzeléshez. Az autómotoroktól eltérően a keverék levegő tartalma
kézzel szabályozható, így a pilóta érdekes helyzeteket hozhat létre, ha
nem elég képzett.

Az egész szerkezet túlméretezett, erős, mint a bivaly. Már 600 lóerő
is elég lenne a repüléséhez, de az oroszok nem spóroltak az anyagon, az
erősségen, és a teljesítményen sem: ez a motor ezer lóerős.

Hogy mitől más ez az Ancsa, mint a többi? Ezt nem mezőgazdasági
munkákra használják, sem ejtőernyősök dobálására, de még csak nem is
súlytalansági állapot előidézésére: ez
László atya gépe,
egy felszentelt AN-2-es. Akár Szent Ancsának is
hívhatnánk.

László atya pedig nemcsak a katolikus egyház egyik lelkipásztora,
hanem képzett pilóta is, akit a repülőgép fedélzetén hivatalosan is
Kapitány László atyának kellene szólítanunk. Amit kitalált, első
hallásra talán morbidnak tűnik, de legalábbis nagyon-nagyon
szokatlannak. De
László atya a katolikus egyház vagánya, Ancsája pedig
igazi ritkaság.

Négy esküvő…

Amikor először hallottam, hogy ez egy felszentelt repülő, a
pilótája pedig egy pap, akkor az esküvő ugrott be. Nagyon
romantikus lehet.

Egy öreg orosz kétfedelű repülőben, több ezer méteres
magasságban, a légcsavarszéltől megtépázott menyasszonyi
ruhában: nem lenne mindennapi módja a boldogító igen
kimondásának. Mint ahogy megtudtam, erre is van lehetőség, sőt
igen népszerű a házassági évfordulók megtartása a János-hegy
feletti légtérben.

… és egy temetés

De mindennapjainkhoz tartozik egy ennél sokkal szomorúbb esemény
vallási celebrálása: a légi temetés. László atya temetési
szertartásokat is szokott tartani a budaörsi repülőtéren, utána a
hozzátartozókkal a fedélzeten felszáll gépével, és kiszórja az elhunyt
hamvait a Duna felett.

A szórásra
a Duna egy meghatározott folyamkilométere feletti
légtér
van kijelölve az M0-s déli részénél. Akit kiszórnak,
mintha nyomtalanul tűnne el Magyarország légterében.

De mégsem. Mert akinek fontos volt, annak mindig eszébe fog jutni,
amikor felpillant az égre, és amikor repülőgépet lát.

Ez a fajta temetés nagyon különleges, és
alig kerül többe a hamvasztásos temetésnél, a
koporsósnál pedig lényegesen olcsóbb.

Ennek a gépnek a berepülésén volt szerencsém ott lenni.

A repülőknél alapszabály, hogy évente „lüfiztetni” kell őket, vagyis
légügyi alkalmassági vizsgán kell átesniük. Az éves vizsgákon felül még
minden egyes nagyobb javítás, átalakítás után is kötelező a berepülés.
A Légügyi Hatóság nem tréfál: szigorúbb szabályok vannak, mint az
autóknál. Például
minden egyes alkatrésznek meghatározott életideje van,
ami ha letelt – mindegy, hogy jó vagy rossz –, az alkatrész a kukában
végzi.

Átesési sebesség

Az a pont, amikor az alacsony sebesség miatt megszűnik a
felhajtóerő-képződés a szárnyakon.

Berepüléskor a repülő berendezéseinek műszaki állapotát vizsgálják
úgy, hogy az összes létező repülési helyzetet kipróbálják. Ez kiterjed
a sárkány repülési tulajdonságaira, a motorra, a fékekre és a futóműre.
Kipróbálják a maximális sebességet, a minimális,
vagyis átesési sebességet, repülést gázadással és anélkül, nagy, 60-70
fokos bedöntésű fordulókban való viselkedést.

Az Ancsa 50-70 km/h között esik át, ami nem meglepő, mivel
STOL gép, vagyis
a rövid fel- és leszálló úthosszú repülők közé tartozik. És a STOL-ok
között is valószínűleg az egyik legjobb tulajdonságú repülő. Felszálló
súlya 5,5 tonna és 55 km/h-nál még repülőképes.

Egy repülőnapon láttam mezőgazdasági bemutatót repülni, egyszerűen
hihetetlen látvány, ahogy ez az
öt és fél tonnás alumíniumtehén 10-20 méter magasan
táncol
a fejünk felett. A látványnál már csak maga a repülés
élménye nagyobb.

Mindig eszembe jut életem első repülése vele. Nyíregyházán, egy
ejtőernyős versenyen vittek el egy körre. Nagyon tetszett, a felhők
felett gyönyörű látvány, még hányingerem sem volt.

Lefelé aztán még jobb: az üzemanyaggal spórolandó
egy darabig orron zuhantunk lefelé. Azt sem tudtam,
hol az ég és hol a föld. És nem értettem, hogy ha lefelé megyünk, akkor
miért préselődöm az ülésbe. Aztán egy nagy forduló jobbra, egy balra,
és már lent is voltunk. Talán még hamarabb is, mint az ernyősök.

<section class="votemachine">
</section>

Légi temetés

Leszállás után Zoli elmondta, hogy a gép igazán jó állapotban van,
látszik rajta, hogy nem használták mezőgazdasági munkákra. A gép
gyorsult rendesen, volt alapjárat, a fékek is jók voltak, az
orrsegédszárny is megfelelően működött.
Nehéz volt átejteni, még 70-nél is simán repült.
Motorral 50-nél, motor nélkül 70-nél esett át. Amúgy minden paraméter
és tulajdonság a tűréshatáron belül volt. Akárhogy faggattam, nem
tudott hibát mondani. A szerelők jól dolgoztak.

Azt nem kívánom senkinek, hogy temetnie kelljen, de egy égi
templomban megünnepelt házassági évforduló igazán romantikus lehet. Én
szívesen kipróbálnám. De előbb-utóbb a temetés is elkerülhetetlen.

Ha már muszáj, én ezt a búcsút választanám.