De hiába a gazdagság, gondolod, ahogy a dús szövésű takarót sután
arrébbrúgod. Hiába, gondolod a drága japán hidratáló krémtől másnaposan
is elfogadható feszességű, félárbocon lógó szemhéjaid mögött. Hiába, ha
az egyetlen hang szélestermű lakásodban a merevlemez olvasófejének
percegése.
Hiába, mert nincs csajod.
Linda (22), hallgató
Hú, ez vagány járgánynak tűnik, az Alfa Romeók mindig is
tetszettek, bár azt hallottam, hogy gyorsan szétesnek és
nehezen kapható hozzájuk alkatrész. De ebben
a kabrióban az tetszik, hogy nőies a formája, klassz
a garnitúra meg a régimódi szabályzók, és a lámpáknak a
tojásformája is teszik…meg
a két légbeömlő nyílás is sportossá varázsolja
az autót.
Hogy tetszik e? Igen. De nem vennék magamnak egy ilyet,
mert nem tudnám kihasználni a gyorsaságát, nem
praktikus, a csomagtartó egy sima bevásárláshoz sem
elég, golfozni meg nem golfozok, pedig szerintem oda az
ütőket tervezték. Szóval más életstílushoz jó ez. És
sajnos nem imponáló számomra egy olyan férfi, aki ilyet vesz.
Biztos tehetős, van stílusa, csak épp egy nagy pazarló. Akkor
már inkább a tervező, aki a kis okos agyával egy ilyet tudott
alkotni!
Értelmes csajod, persze, mert katalógusból rendelni azt tudsz,
06-90-BLAUE-ENGEL, de az instant pizza nem étel nap nap után. Rendes
csajod, kulturált, stílusos.
Csaj, aki értékeli, ha szinesztetikus képeket vázolsz neki, miközben
a drága bort töltöd, mert ő is tudja, mi az a dekantáló edény és mi az
a hosszú lecsengés.
Csaj, aki ránéz az öltönyödre, és tudja, kinél szabattad. És
észreveszi, hogy a gyapjú csíkjai töretlenül folytatódnak a
mellényzseben.
Egy csaj, akinek nem kell elmagyaráznod az életed a rajtkockától,
mert ő is ezen a sajátfrekvencián rezonál. Aki nem kínos.
Júlia (33), olasz műfordító
Tökéletes, gyönyörű, mint egy nagyon
szép állat. Elnézném hosszasan. Nem nagyon tudom elképzelni, hogy
régit az újjal ennél szebben össze lehet rakni. Beleülni én cikinek
érezném, meg egy olyan pasival sem szeretnék mozogni, akinek ilyen
kocsija van. Mi inkább röhögni szoktunk az ilyen autós arcokon,
vajon ő mit kompenzál, ugye. Betenném inkább a szobámba, hogy
mindig ott legyen. Az autó, mármint.
Aki nem vihorászik és sápítozik egy lapos, gyors autó láttán, hanem
egyetlen balettszerű mozdulattal átveti jólformált lábait a széles
küszöbön, hátraveti a nyakát. Kezét a nyers alumínium kapaszkodóra
teszi a váltó mellé jobbra, de nem görcsösen, ujjaival a váltószoknya
masniját babrálja.
Akinek szikrázik a szeme a fény-árnyék vonalaktól, a ravasz,
felcsapó ívektől, aki várakozón, de nem sóvárogva néz rád, ahogy ráadod
a gyújtást.
Anna (26), földrajz-testnevelés szakos
tanárnő
Macsó szögletek és szexi ívek tökéletes
házassága. Apró, de szívderítő személyes kedvencek: kacsintós
mini-index és gyönyörű tipográfia. A mode gombot például hangosan
megünnepeltem. Eleinte a logó volt furcsa picit egy ilyen
szépen kitalált autón, de a második másodpercben párolgott el az
összes előítéletem. Unatkozó örökösökkel (és Árpa Attilával) nem
ismerkedem, így csak és kizárólag vezetőülésben tudom magam
elképzelni, de ott aztán nagyon.
Egy ilyen csajt szeretnél, gondolod, ahogy meghúzod a sűrű, hideg
grépfrútlét, és betöltöd a Totalcart. Egy csajt, akiből úgy sugárzik a
stílus, mint Novaja Zemljából a stroncium-90.
Veronika (32), pedagógus
Az autó egyesíti magában a 21. századi
androgün nemi ideál minden elemét – a férfias belsőt malibui
vízimentőket meghazudtoló női idomok mögé rejtették – az ominózus
felhúzott lábú szőke nő csont nélkül csusszan le a motorháztetőről,
és koppan a felforrósodott délolasz aszfalton. Egy zselézett hajú,
feminin mozgású olasz, négy keréken. Ez a recept két évezrede
bevált a csajozásban, azonban ha a külső hasonlóan déli belsőt
takar, ezzel az autóval senkit se lehet felszedni, mert az nem
szexi, ha valaki könyékig olajos szmokingban kérdezgeti a
járókelőket, hogy "Elnézést, nem ért ön esetleg az olasz
autókhoz?"
Meg is van a kocsim, amibe ez a csaj majd beleül, sóhajtasz fel
megkönnyebbülten, ahogy rápillantasz a vezető anyagra, az Alfa Romeo 8C
Spiderre.
Nehézcseppű tintával írt számok lepik el az agyad. Alig láthatóan
elmosolyodsz, és azt gondolod: 450 lóerős Ferrari V8-as. Feléd lebegnek
az autó híres ősei, áttetszően, lidércként.
Zsuzsanna (54), vegyészmérnök
Hát ez egy álomautó! A színe egyszerűen
gyönyörű, ami pedig elsőre megkapott benne, azok a felnik! Ilyen
formatervezést! Ami a hóditó pasit illeti, ehhez a kocsihoz nagyon
pedálozni kellene egy hapsinak, hogy elég vonzó legyen, mert
szerintem uralna mindenkit. Persze szívesen kipróbálnám, mármint a
kocsit, de nem biztos, hogy az ürgét is észrevenném
benne.
A harmincas évek
8C -jei, a Vittorio Jano tervezte nyolchengeres motorral. 1931 és
1934 között nem volt ellenfelük Le Mans-ban. És egy évvel később,
elavultan, fényes halálként, Tazio Nuvolari a
Grand Prix-változattal legyőzte az egész német birodalmat a
Nürburgringen.
Majd 15 évvel később a
6C 2500 Competizione . Ami 1950-ben megnyerte a Targa Floriót.
Dóra (28), újságíró
Nagyon szép autó, ilyet képregényekben
szoktam látni, mert autós akciófilmeket nem nézek, és Árpa
Attilához sem járok családlátogatásra. A régi versenyautó ennél is
jobban tetszik, kevésbé megalomán. Nem kellene viszont ilyen autó,
halálra röhögném magam, ha ezzel ugranék be pulykamellért a Fény
utcai piacra. Ha pedig kezemben az áruval a piac előtt csalogatóan
rámdudálna egy férfi ebből az autóból, nem érezném, hogy be kellene
szálljak mellé. Sajnos előítéletes vagyok a túl drága, piros színű
sportkabriók vezetőivel szemben.
Hangjukat vattaként tompítja el az idő.
Orsolya (29), politológus
Ezt olyan típusú férfiak mellé képzelem el, akik reggelente
sokat készülődnek a tükör előtt. Zselé, parfüm, világos,
kigombolt ing és egy odavetettnek tűnő, de valójában műgonddal
elheyezett sötét zakó, vagy bőrkabát.
Mondjuk ha én az ilyen fickókat szeretném, biztos hogy
összepisilném magam, ha elmenne mellettem valaki egy ilyen
Alfában és mindent elkövetnék, hogy a vezetője felfigyeljen
rám. Sőt, hogy minél tartósabban odafigyeljen. Csak sajnos
nekem nagyon nem az ilyen pasi az ideálom. Az ilyen autók
láttán mindig röhögőgörcsöm támad, és az a kényszerképzet, hogy
az autóban ülő faszi keveri a szezont a fazonnal, valójában
buta, mint a segg, és az intellektust próbálja kompenzálni a
verdájával.
Versenybenzintől remegő orrcimpájú csajt képzelsz magad mellé, aki
nem sikongat, ha felmész a szerpentinre. De létezik ilyen egyáltalán?
Akit lenyűgöz ez az autó, a számok mögött meglátja a dicső múltat. Aki
nem pozőrt lát benned, hanem
connoisseur-t.
Gabriela (38), hirdetési igazgató
Meglepő módon tetszik, pedig az új
autók nem szoktak: klasszikus és ízléses. Mondjuk ha ilyen jól el
lennék eresztve, inkább egy régebbit vennék, mondjuk egy
Giulietta Sprint Zagato -t, és még maradna is pénzem. Mindenképp
jobban imponálna, ha valaki egy ilyennel akarna felszedni, mintha
egy SUV-val, vagy valami más borzalommal. Ellenben a világ minden
kincséért sem randiznék senkivel, aki negyvenmilliós kocsival jár.
Feltételezném, hogy seggfej.
Gondoltam rád. Gondoltam rád, és megkérdeztem nőket, akiket
stílusosnak és a szépre érzékenynek tartok. Hogy mit gondolnak erről az
autóról. Hogy beülnének-e melléd.
Barbara (30), tehetséggondozó
Az Alfa Romeo nyolcccccé versenypók
önmagában még csak csak jó lenne – úgy értem én szívesen vezetem
egyedül, de: Magyarországon nem pályáznék vele, mert nem lenne
kivel jattolni ha kiszállok, ez mondjuk talán a Riviérán mene, de
ott is csak Cannes-ban. De ha tegyük fel valaki akár itt, akár ott
engem ezzel az autóval próbálna felszedni, akkor arcába gurítanám
az eperfagyimat, hogy jobban illjen a gépéhez, tudniillik egy Alfa
Romeo nem tesz sem alfahímmé se rómeóvá. Ha viszont valaki egy
alfahím és rómeó, mint pl. Szívemnek Legkedvesebb Hercege, akkor
tőlem rolleren is jöhet, én beszállok.
De kupét vegyél, ne kabriót.
Az utolsó mohikán
–
Kari
Az Alfa Romeo utolsó rendes hátulhajtós sportkocsiját,
melynél nem csak a futómű, meg a motorerő, hanem a karosszéria
formája is a sportosságra utalt, Alfa Romeo GT – később
GTV és GTV6 néven gyártották 1974-1986 között, összesen
nagyjából 136 275 darabot. Az összes utána következő
sportosnak mondott Alfa Romeo mind csak szánalmas próbálkozás
volt, az erős motorok és a kényszerű elölkaparós hajtás
ötvözésével, amivel alapjaiban rúgják fel a sportkocsikra
vonatkozó íratlan szabályokat.
Az igazi Gran Turizmó Verda bódéját Giugiaro alakította, és
a korabeli négyajtós
Alfetta
kupéjának készült. A már bevált DeDion hátsó futómű, a
Transaxle hajtás és az 50-50%-os futómű terhelés mellé
rakhattak akármilyen erős motort, a vezetési élmény már a
legkisebb 1600 köbcentistől is maximálisan jelen volt. De volt
belőle többek között 1,8-as, 2,5 V6 és 3,0 V6 is, bár ez utóbbi
nem teljesen a széria része. Sőt, 1984-ben készült a
dél-afrikai igények szerint egy 200-darabos kisszéria 3-literes
motorral és porlasztókkal, hogy az ottani túraautó-bajnokságban
helytálljon a 3,5-literes BMW-kkel szemben.
A belsőben is meg merték lépni, amit a mostani Alfa Romeo
sosem tudna bevállalni. A kormány mögött egyetlen mérő trónolt,
a fordulatszámmérő. Hiszen egy sportkocsiban, egy
versenyautóban ez a legfontosabb információ, amiről a vezetőt
tájékoztatni kell. Minden más műszert, beleértve a
sebességmérőt is, száműzték a műszerfal középkonzol feletti
részébe, így az utasok a kocsi bármely pontjáról láthatták, hol
is tart a száguldás.
Manapság már elképzelhetetlen ekkora mértékű bátorság egy új
autó születésénél. Pontosabban a tanulmányváltozatoknál még
akármit mernek hazudni, de a sorozatgyártásnál aztán már a
papírkutyák döntenek, és így olyan hétköznapi autók születnek,
mint a
GT vagy a
Brera. Így
az Alfa is beállt a birka sorba, és teljesen hétköznapi autókat
gyárt, amikben a sportos szív talán még jelen van, de az igazi
Alfaság szellemisége már csak a múltban keresendő… Egészen
mostanáig, mivel itt a 8C. Ez úgy tűnik, újra hozza a régi idők
fociját, és az Alfa ismét méltó lesz régi nagy híréhez.
A keretes létrejöttéért köszönet: Petőfi Sándornak és
Fastcarnak valamint az
Alfa Amore-nak.
További cikkeink
