Vannak anekdoták élhetetlen, kretén amerikaiakról, akik vezetés közben hátramennek a lakóautóban, mert ilyesmiről nincs szó a használati utasításban. Az viszont, hogy a Ford Galaxie motorháztetejét nyolc évvel ezelőtt véletlenül rácsukták a benzincsőre, az autó megállt és nem sikerült megjavítani, igaz. Itt a tárgyi bizonyíték: a texasi tepsi Zsolti udvarában. Diszkrét striciautó lesz belőle.
A főfékhenger sajnos elfosta magát, magyarázza Zsolt, miért nem
mehetünk egy kört az autóval. Pöccre indul, számtalan szempontból
kifogástalan, bár ahogy Viktor az orra alatt morogja, nem
a főfékhenger az utolsó dolog, ami a jövőben ebben az autóban
még elfoshatja magát. A hámló világoskék Galaxie reménykedő
tekintettel álldogál a kert végében, mintha tudná, hogy Rezső,
a kárpitos már a belgyógyászati előkészítést végzi. Az
ablakemelők tekerősek, de Zsolti már bedrótozta a villanyt,
mindenfelé különböző színűre szigetelt huzalok kígyóznak, és persze
Zsolt vezetékneve se véletlenül VMax: a Ford egyelőre Yamaha
gyújtáskapcsolóval indul.
Annyit előre kell bocsátanom, hogy az eredeti szereposztás szerint
én lettem volna az újságíró, Zsolt a riportalany, Viktor pedig
a fotós. El is felejtettem már, hogy a Viktornak tíz éve volt
egy hasonló Galaxie-ja, csak az közben ráment egy válásra. Ennek
tükrében viszont a legkevésbé sem meglepő, hogy nekem csak
a diktafont kell tartanom, és lejegyzetelnem, amit Zsolt és
Viktor, akik ekkor találkoztak először, a bemutatkozást követően
beszélgetnek. Bizony, ez a szerkesztetlen változat.
Zsolt: A motorja? 351-es Windsor.
Viktor: Igen. Mert volt ebből még 390-es is.
Zs: Az a nagyobbik. És volt még egy,
a 429.
V: De az nagyon ritka.
Zs: És ebből volt még a… hú, nem jut eszembe,
a másik cég, a _ Michigan. Meg a Windsor.
V: Azt tudod, hogy vázszámból ki lehet deríteni,
melyik gyárban készült? Nekem megvan otthon valahol: tizenvalahány
gyárban csinálták…
Zs: Mint a Boss motort. Tudod: Windsor blokkal,
Michigan hengerfejjel. Én is kaptam egy ilyen leírást, az első szám az
év, aztán a típus, a szín, felszereltség, gyártási év, hó,
melyik országban, kicsoda. Tök jó.
V: Tudod, hogy van egy olyan, hogy
galaxieclub.com?
Zs: Van. Ott próbáltam alkatrészeket keresni.
V: És?
Zs: Semmi. Ez nem egy nagy darabszámban gyártott
típus.
V: Milyen alkatrészt kerestél? Motoralkatrészt?
Zs: Á! Az nem kell. Karosszéria. Üveg.
V: Mert motoralkatrész, az…
Zs: …Minden van. 351, 396…
V: Én annak idején tizenkétezer forintért kaptam bele
vízpumpát…
Zs: Lótúró. De a motorja pont nem érdekel.
Én: (megkönnyebbülten, hogy végre megszólalhatok)
Persze, bent van a műhelyben a motor, ami belemegy. De most
már, hogy így összejöttünk, áruljátok el, miért választottátok mind
a ketten épp ezt? Hiszen abból a korszakból minden amerikai
kupé tök ilyen.
Zs: Nem.
V: Nem, nem, nem.
Én: De hát az amerikai filmekben is mindig azzal kezdi
a rendőr a körözést, hogy mondjuk "sárga 69-es Galaxie", mert
abból a 69 a lényeg. Abban benne van, milyen színű és
formájú, a típus csak annyiban számít, mi van a hátuljára
írva.
Zs: Jó kis autó ám ez! Összehasonlítva a korszak
autóival, sokkal jobb dolgokkal volt felszerelve. Dupla padlólemez…
A legtöbb GM, meg Chevy cucc szimpla padlólemezes, ez dupla
fenekű.
Én: De nehogy azt mondd, hogy a dupla padlólemez
fogott meg a Galaxie-ban. Hú, ezzel mekkorát villantok majd, hogy
apám, odass, egy dupla padlólemezes Galaxie!
Zs: Ha amerikai autóban gondolkodsz, mi jut eszedbe?
Corvette, Mustang…
Én: _Charger.
Zs: És?! Ennyi! Pedig micsoda jó autók vannak még.
A csónakseggű Buick Riviera például, a boat tail.
Én: Viktor, és neked hogy akadt be a Galaxie?
V: Pontiac GTO-t akartam venni, de azok kurva drágák
voltak.
Zs: Kérsz egy lódarazsat? Itt egy kibaszott nagy
Pontiac lódarázs.
Én: Ez tényleg egy lódarázs.
Zs: Ne tudd meg, mennyi van, minden este négy-öt jön.
Ez még nem is olyan nagy: bent a műhelyben eltettem egy irdatlant…
Van egy haveromnak egy Pontiac GTO-ja, az alap nagyon szép, csak
igazából nekem már elment volna a kedvem attól az autótól. Hogy is
mondjam, ilyesmi állapotú autót képzelt el, csak az egész kittből állt:
nem volt mögötte lakatosmunka. Jól néz ki, de néhány éven belül
széthullik az egész.
Én: Na és, szóval, drága volt a GTO…
V: _és elkezdtem azonos évjáratú autókat keresgélni.
És akkor találtam a Galaxie-t. (Zsolt közben beindítja
a Galaxie röfögő V8-asát)
Én: Barátom, ez aztán a hang!
V: Ezeknek egyébként semmi hangja nem volt.
Zs: Nem is volt neki. Míg egy lukat nem fúrtam
bele.
V: Tudod, mi volt a Galaxie reklámszlogenje?
"Quieter than a Rolls-Royce." Csendesebb, mint egy Rolls…
Zs: Az is! Ezért a dupla padlólemez. Meg például
a futómű: nincs benne szilent. És nem húz el, nem kopog, nem lóg.
Tökéletesen működik, csak nyikorog, nyikk-nyikk, nyikk-nyikk!
Hogyan kell egy ilyet lemenedzselni
Zsolt azt mondja, az internetes autóvásárlások 99%-a lutri:
"Meglátod, megtetszik, azt mondod, ez kell, megveszed. Az már
csak az amerikai eladó jóindulatán múlik, leírja a hibáit,
vagy nem. Igazából azt mondom, sok választásom nem volt, mert
ez elég ritka típus. Ráadásul ami egyben van, azt kár
megbontani, szétbarmolni. Másfél – két évig kerestem
a megfelelőt. Talán a százötvenedik lehet ez. Minden
oldalon be lehet állítani a keresőt, hogy kidobja az én
igényeimnek megfelelő találatokat.
Olyat kerestem, ami karosszériában jó alap, mert egy ilyen
autó nem képvisel akkora értéket, hogy az ember legyárttasson
hozzá néhány karosszériaelemet. Két év alatt ebből
a típusból talán két-három makulátlan autóval találkoztam,
8-10 ezer dollár körül. Ahogy az e-Bay-en leütöttem az autót,
át kellett utalni a pénzt az amerikai haveromnak, aki
kifizette. Aztán ő talált egy trélerest, aki elvitte
a telepig, ahol becsomagolták és berakták
a konténerbe, aztán feladták Hollandiába. Aztán
levámolták, és mehettem érte a Kén utcába."
Én: És hogy került haza az autó?
V: A tulaj elvitette Floridába, ott élt egy
autókereskedő barátom, ő áthajózta nekem Amsterdamba, én meg
Amsterdamból lábon hazahoztam. Kopó-fogyó alkatrészből mindenből új
volt benne, egy dolog volt kirohadva: az akkumulátortálca. Abból újat
kellett csináltatni.
Zs: Ez abból a szempontból egy szerencsétlen
típus, hogy nem az van vele, mint a Pontiacoknál, vagy mit tudom
én, a Mercury Cougarnál, hogy rendelek egy díszcsíkot, hátha van
utángyártott: mert nincs. Hiába halászol az interneten, nem nagyon
találsz hozzá semmit.
Én: De az előbb azt mondtad, minden van hozzá.
Zs: Ami nekem kell, minden van.
Én: Nem lesznek rajta csíkok?
Zs: Nem lesznek rajta csíkok.
V: Egyébként ezek a drága dolgok.
A gumikéder, az ablaktömítés, a díszlécek. Tehát lehet ilyen
kiteket kapni hozzá…
Zs: Hát, de azok milyen szarok…
V: Nem tudom, milyenek, mert én nem vettem.
Zs: Én sem, mert elkeserítettek, hogy milyen ócskák.
Amit találtam, megvettem újonnan, az a műszerfalra
a touchpad, maga a műszerfal nagy, habszivacsos műanyag
része. Azt lehet kapni, százegynéhány dollár.
V: Ezeket Mexikóban nagyon sokáig gyártották.
A vége felé már úgy nézett ki, mint a Dacia, műanyag
lökhárítók elöl-hátul; talán Mexikóból lenne érdemes ablakot, meg
ilyesmit szerezni.
Zs: Á, már megvan, ezért van két és fél kocsim. Nem
volt ablak, nem volt egy csomó minden, meg a lakatosmunka olyan
lett volna, hogy amit láttam, _
V: És milyenre akarod megcsinálni?
Zs: Stricimobil. Lapos, 20-as kerekek, púpos géptető,
mert a kompresszor nem fog elférni. Sima lakkfekete, elöl
bukólámpa.
Én: Lakkfekete? Abban mi a strici? Akkor már
miért nem valami vadabb szín?
Zs: Nem akarok én lilát, meg szőrbélést. Egyszerűt,
semmi sallang.
V: Hát, kíváncsian várjuk. Nagyon sokat fogsz szopni,
nagyon sok pénzed rámegy_
Zs: Ami nekem kell, a lényeg megvan. Megvan
a motor, a váltó_
V: És milyen az alja?
Zs: Makulátlan. Egyetlen egy luk van
a csomagtérben.
V: És az alvázat nézted ott, ahol elmegy a hátsó
híd felett?
Zs: Tökéletes! Porszáraz: Texasból jött a kocsi.
Egy napszítta szar az egész, azért ilyen a műszerfala is. Írta is
a csávó, hogy évekig állt, nem tudja, működik-e, aztán kiderült,
hogy igazából a benzincső volt elnyomva a géptetőzsanérral.
Itthon kinyomogattuk a benzincsövet, beindult, azóta megy. Új
lengéscsillapítók vannak benne, ott a szerviz papírja az ajtón,
hogy 2001-ben még használták az autót. De az alja meglepően jó
állapotban van, alánéztem, nem kell lakatolni.
Én: És a felni?
Zs: Ott van, egymásra tornyozva, anyám lugasa
mellett.
V: Van egy létrád? Kéne a fotózáshoz. Le kéne
engedni az ablakokat_ tudod, milyen látványos, amikor az összes ablakot
letekered?
Zs: Tudod, milyen látványos, amikor az összes ablakot
gombnyomásra leengeded?
V: Amikor leengeded az összeset, tök huzatmentesen
kabriózol vele. Csak nem tűz rád a nap.
Zs: Nézd, csomagtérnyitó szolenoid, tudod,
a kényelmi extrák. Csomagtérnyitás gombnyomásra_ Apróságokból áll
össze a napi használatra alkalmas jármű.
Én: Klíma?
Zs: Van, működik.
Én: Akkor mégiscsak full extrás.
Zs: Tempomat is van benne, itt a tempomat-motor,
ez a bovden megy a gázpedálra. Full-full!
Én: A lámpát tényleg kidobod?
Zs: Igen, bukólámpa lesz. Csak annyi a különbség,
hogy a 69-es évjáratnak csúcsos a gépteteje, nem tetszik,
mert nagyon megszoktam ezt a lapos, egyenes géptetőt, és
a 70-es bukólámpái idáig egyenesek, és enyhén csúcsos a rács.
Na, az a csúcsos rács nem lesz, hanem egy egyenes grill, mintha
maradna ez.
Én: De a fekete színt ellenzem.
Zs: Lehet az még bármi más. De a kiindulás
a fekete. Elegáns. Nem is tudom, a koránál fogva ez
a kocsi már olyan tiszteletreméltó. Nem akarok belőle valami
vásárit csinálni.
Én: Szolid, elegáns striciautó?
Zs: Az. Szolidan. Aha.
V: Esetleg padlizsánlilában.
Zs: Az is jó szín egyébként! Csak az felborítja
a kárpitosom hormonháztartását, mert most rá van készülve
a feketére. Most honnan szerezzen hirtelen olyan lila bőrt?
Én: A lila fényezéshez illik a fekete
bőr.
Zs: De akkor bele kell vinni valami lila alcantarát
középen, vagy valamit, hogy a belvilágot színben kicsit összébb
hozzuk a külsejével.
Véleményét elmondaná másoknak is? Tegye meg
a publikáció
blogposztján !
Nyilvánvaló, hogy Zsolti már egy fullextrás, tökéletesen futó,
szívbe markolóan gargarizáló napkitörésnek látja a Galaxie-t, míg
a kívülálló számára csak egy rozsdaboglya egy csomó dróttal.
Hamarosan változik a helyzet.
Kandírozott Vényóc
Hát tessék, előtúrtam egy képet, ez volt az én Galaxie-m
2000. június 28-án, délután négykor, Papp Tibi világoskék
Trabantja társaságában. Ez a kandírozott almavörös '67-es
a típus talán legformásabb és legnépszerűbb darabja volt,
6391 cm3-es, 270 lóerős motorral, három férőhelyes első
üléspaddal és lendületes, fastback hátsóval. Hátul az akkoriban
egyeduralkodó laprugók helyett komfortos tekercsrugókon
ringott, és a korabeli reklámok szerint csendesebb volt,
mint egy Rolls-Royce.
A Galaxie név először 1959-ben tűnt fel a Ford
árlistáin, és a modern vonalú, tágas nagykocsi – az
amerikaiak fullsize-nak kategorizálták – gyorsan népszerűvé
vált. 1962-ben eltűntek a fecskefarkak, 1965-ben pedig
teljesen újratervezték az autót, az egymás fölé helyezett
fényszórók a Pontiac-ek stílusát követték. 1967-ben jött
a fastback, és az akkori Egyesült Államokról sokat elárul,
hogy abban az évben másfélszer annyi kupét adtak el, mint
limuzint. Persze a legkisebb motor is V8-as és 200 lóerős
volt benne, de a vásárlók inkább a nagyobb, big
blockokat rendelték.
A hétliteres csúcsváltozat 345 lóerős volt, ma egy ilyen
autóért többször annyi pénzt adnak, mint egy azonos állapotú,
kisebb motorosért. 1968-ra megint alaposan átszabták az autót,
és az álló elrendezésű ikerlámpákat fekvőre cserélték.
A Galaxie név végül a hetvenes évek elején tűnt el
a Ford prospektusokból, hogy aztán két évtized múlva,
Galaxy írásmóddal egy hétüléses buszlimuzinon tűnjön fel
újra.
Balázs Viktor
