A GAZ-69 az egykori GAZ-67 továbbfejlesztéseként jelent meg 1954-ben.
Szívós, igazi terepjárónak tervezték, a szovjet hadsereg igényeinek
megfelelően. Alapvetően két kivitelben készült: két ajtós "raj", négy
ajtós "parancsnoki".
Motorja a Volgákból ismerős lehet: elöl hosszában elhelyezett,
2.5-ös benzines, ami 3 sebességes váltón egy osztóművön keresztül
hajtotta mind a négy kereket. Elöl-hátul merev hidak, laprugókkal.
Gyártása az egykori szovjetúnióban 1973-ban, az UAZ 469 megjelenésével
leállt, de Romániában, ARO néven készült tovább.
Bemutatandó autónk valamikor a 60-as években készülhetett, a Gorkij
Autógyárban, innen
a Magyar Néphadsereghez került. A leselejtezés után néhány évvel
egy magánszemély vásárolta meg. Itt kezdődött az átépítés. Első
hivatalos forgalomba helyezése 1982-ben történt.
A tulajdonos, vélhetően a gazdaságosabb üzemeltetés végett
az eredetit egy Mercedes W201/190D motorjára cserélte. Akárcsak
az eredeti váltót; a Mercedes ötsebességes váltója került beépítésre.
Néhány kisebb lemezmunka után tulajdonosa megvált tőle, így került
jelenlegi gazdájához. Ekkor még alig tért el a többi GAZ-69-estől. Az
utastér már üres, a műszerfal lebontva.
Megkezdődött a komolyabb átalakítás.
A karosszériát jószerével az alvázig visszabontották, a tűzfal,
a motortér néhány eleme, és gyakorlatilag a padlólemez maradt a helyén.
A tűzfalra az előírások szerint szükség volt, hiszen autónk ezen
viselte az azonosító számait. Az új karosszéria részben több mesternél,
részben házilag készült. A motorháztető három lemez összehegesztéséből
állt össze. A hűtőrács komoly tervezgetés, vágás és reszelés után érte
el jelenlegi formáját.
Az eredeti szélvédőkeret helyére hajlított, erős cső került,
ehhez hegesztette a bukókeret dupla csővázát. A hátul, kétoldalt levő
rekeszek megszűntek, a padokat is kiszerelték. Kiszedték az első ülés
alatti üzemanyagtartályt, helyére tárolórekesz került. Az első sárvédők
piros műnyag részei Majosházán készültek, a fekete fényezetlen elemek
is egyedi darabok. A műszerfal egy Pontiac Phoenix-ből származik.
A fő műszercsoport nem túl bőbeszédű, mindössze sebességet és
üzemanyag-szintet mutat, de mindkét óra egyedi számlapot kapott. A
középkonzolon található kis órákról tudható meg az olajnyomás,
hűtőfolyadék hőmérséklet, töltés. A műszerfal tetejére dőlésszög jelző
került. Az ajtókon nincs külső kilincs, távirányítóval nyithatók.
A zárat villanymotor egy bendix-szel, magát az ajtót gázteleszkóp
nyitja. Az ajtók belső borítása fa alapra húzott bőr. Az ülések
Mitsubishi Pajeróból származnak, egy kókai kárpitos mester kezei alatt
kaptak bőr bevonatot. Innen származik a teljes belső kárpitozás, a
pótkerék-takaró és a levehető tetőborítás.
(Mi egyelőre nem értjük, hogy is van ez, illetve minek bele bendix -
a szerk)
A "Jeep" felirat a takaróra valamint a kalaptartó behúzása az eredeti
minták alapján történt.
A tetőborítás egyszerűen levehető, patentekkel és
tépőzár-csíkokkal rögzül a kasznihoz. A szigetelés is jónak
mondható, télen menet közben hatásos a fűtés. Az első ülés alatt
megmaradt az akkumulátor, de a Hi-Fi berendendezés táplálására hátulra
is került egy segédakksi. Az erősítők és a mélyláda a zárható
kalaptartós csomagtérbe került, a kalaptartót is gázos teleszkópok
tartják fent. A lefelé nyíló csomagtér ajtóra kerül az eredetileg
oldalt lakó pótkerék is, az ajtó nyílását stílusosan kismotor lánc
határolja.
Az autó külső méretei nem változtak, az alváz maradt. A hátsó
üzemanyag tartály helyére egy Iveco kisteherautó tartálya került. A
Mercedes motorhoz természetesen az eredeti kipufogó rendszer is
megmaradt. A felnik 15 collos, meglehetősen széles Mangels felnikre
cserélődtek. Az autó minden emelés nélkül is elég magas volt, ezen
tehát nem változtattak. A kormánymű szervó-rásegítést kapott egy 7-es
BMW-ből, valamint kanyarstabilizátort, ám emiatt külön egyedi
engedélyeztetést kellett kérni.
A fék is szervós lett, de elöl-hátul maradtak az eredeti dobok.
Az első hűtőrácsba L200 lámpák kerültek, hátul Jeep lámpatestek
világítanak. A gallytörő szerepét is játszva betöltö első lökhárító
a bukókerethez hasonlóan hajlított csövekből készült, mintegy 70kg-ot
nyom. Szintén így készültek az oldalfellépők, perforált lemez betéttel,
és a hátsó lökhárítók is.
Az engedélyeztetési eljárások és a vizsgáztatás után 2002-ben
közlekedhetett először az átalakított autó, ekkor még sok minden
hiányzott róla. Első teljes szezonja a 2003-as volt, ekkor már mintegy
húszezer kilométert járt. A dízelmotor megbízhatóan üzemel
hidegben-melegben, fogyasztása is bőven alul marad az eredeti
benzinesének.
Széles futóműve és alacsony súlypontja nagyon jól autózhatóvá
teszi. Bár az eredetileg terepjárónak készült, és e tulajdonságai -
áttételek, összkerékmeghajtás, szabad magasság- egyáltalán nem
változtak, nem nagyon jár már terepen az öreg vas, leginkább szabadidő
autónak használja gazdája.
