Kicsinek kicsi, de legalább olcsó – bár nem mindegyik. Egy autómodellbe beülni nem lehet, ám a fenyő alatt jól mutat, és a férfilélekre azonnali és elementáris hatása van. Kevés pénzből jót, vagy sok pénzből lenyűgözőt?
A minőség erősen függ az ártól. A sorjás, rosszul matricázott 200 forintos kis kínai biszbasszal egészen biztosan nem tudja úgy kihozni a szomszédból a sárga irigységet, mint a 150 000 forintos, rádió-távírányítású kínai csodagéppel, amely simán átugrat a télire letakart virágágyáson. Ez van, emberek, a fogyasztói demokrácia valójában egy nagy kasztrendszer, aminek a szintjei között azért van némi átjárás.
A kisautózásnak számos irányzata és ága van, a két fő terület a makettezés és a modellezés. A makettek azoknak valók, akik képesek napokig a kisasztal fölött görnyedve mikroszkopikus méretű visszapillantókkal és pedálsorokkal bíbelődni, és mókusszőr ecsettel dekorcsíkokat festeni – nekik viszont nagyon. Kevés boldogabb ember van a sok munkával elkészített művében gyönyörködő, elégedett makettezőnél. Aki viszont nincs a pepecselésre gerjedve, annak inkább kellemetlen egy ilyen ajándék. A dögös BMW Alpina pályagép, amivel oly lelkesen megleptük, sose lesz összerakva, és szegény ember mindig rettegni fog, mikor jut eszünkbe, hogy úgy megnéznénk.
Ezért most inkább csak az alapvetően fémből készült (diecast), készre gyártott autómodellekkel foglalkozunk. Ezekkel csak annyi a dolga szeretteinknek, hogy miután kivették a dobozból a járművet, körbenézik, ajtaját, motorháztetejét kinyitják, becsukják, kicsit brümmögnek vele, aztán bedobják a többi közé, vagy ha olyan − illetve, ha ők olyanok −, elhelyezik a vitrinbe vagy a polcra, dekorációnak. Mármint a felnőttek, mert a gyerek kicsit tovább brümmög, meg párszor a falhoz is vágja.
Sétáljunk végig a méretskálán! Hagyjuk most a MicroMachine-szerű, nanoméretű mütyüröket, mert azokat szinte nagyítóval kell nézni, ha gyönyörködni akarunk a szépségükben, meg játszani se nagyon lehet velük. Az első, szó szerint kézzelfogható méret az 1:87 – 1:60 közötti, nagyjából ebben készülnek a mindenki által jól ismert Matchbox, a Hot Wheels kisautói. Azért csak nagyjából, mert ezek a cégek egy böhöm úthengert is éppúgy nyolccentisre kicsinyítenek, mint egy Mini Morrist, ami gyermekkoromban engem roppant idegesített. Ezt úgy oldottam meg, hogy ma már csak személygépkocsikat vásárolok ebben a méretarányban, úgy nem olyan feltűnő a pontatlankodás.
Ezekben a kicsikékben az a jó, hogy nem kell értük szaküzletbe zarándokolni, legalább néhány típus a legkisebb trafikban, alagsori játékboltban is kapható, nem is drágák. Az általában jobb árat kínáló hipermarketekben úgy 350-450 forint körül kaphatók, és időnként – például így, karácsony előtt – a választék is egész jó. A Matchbox aktuális sorozatában is lehet szép darabokat találni, de én a Hot Wheels amerikai autós szériájára izgultam be, össze is vásároltam apránként egy kenyereskosárnyi izomautót, hot rodot és custom cart. A maradék tekintélyemet is eljátszottam ezzel a fiam előtt, akiben azért volt annyi empátia, hogy csak a hátam mögött ingatta a tenyerét a homloka előtt.
Szerelem első vérig
Az első modellemet, egy kanárisárga Lamborghini Miurát ábrázoló Matchboxot hétéves koromban kaptam – egy idegen embertől, legyen hosszú és boldog élete. Amikor kivették a mandulámat a miskolci kórházban, bevérzett a seb, és majdnem megfulladtam a saját véremben. Miután teljesen véletlenül mégis életben maradtam, anyám megígérte, hogy ha meggyógyulok, kapok végre egy Matchboxot, amiért addig hiába könyörögtem. Egyedül nevelt, szegények voltunk, és 28 forint nem annyit ért 1965-ben, mint ma. A kórházból kijövet elmentünk a főutcai játékboltba, és persze megpróbálta valami olcsóbb bóvli felé terelni a figyelmemet, de én lecövekeltem a forgatható kis állvány elé, amelyen vagy harmincféle kisautó kínálta magát – még csak hasonló csodát sem láttam korábban.
Azt hiszem, sokáig sírtam és toporzékoltam, mire odalépett hozzánk egy vadidegen férfi, és azt mondta, válasszak egyet. A könnyeimen át kiszúrtam a sok gyönyörűség közül a Lambót, lapos volt, elegáns, gyönyörű, nyíltak az ajtajai, kanyarodott a kereke, és pipec kis sárga papírdobozban árulták, amit máig őrzök, miként az autó is megvan valahol, a jövőben egyszer majd megérkező unokának ledepózott készletben. Persze, megvettem azóta 1:18-ban is, annak a percnek az emlékére, amikor megtanultam, hogy néha igaz a mondás: ahol nagy a szükség, ott közel a segítség.
Mit tudnak ezek az autócskák ennyiért? Felismerhető forma, némiképp elnagyolt préselés, egészen jó festés és változó minőségű matricázás – csodákat azért ne várjunk, de a játszadozás mellett már akár dekorációs célra, gyűjteménybe is megfelelnek. A filmekhez kapcsolódó modellsorozatok már drágábbak: a Verdák egy-egy modellbe öntött karakterét 1500-1800 forintért kínálják, ha valaki épp arra van ráizgulva, egye fenyő, legyen neki karácsony. És még drágábbak a nem gyerekjátéknak szánt, hanem elsősorban felnőtt gyűjtőknek készülő modellek, a Siku, a Herpa, a Viking, a Brekina, az AutoArt és társaik gyártmányai. Itt a típusra fordított munkától függően az ár a 4000 forintot is elérheti. Ezeket általában jó minőségű, átlátszó plexidobozba csavarozva árulják, így a porvédelem is gyárilag meg van oldva.
A következő méretosztály, ahol nagyon zajlik az élet, az 1:43-as. Ezeken a tizenöt centi körüli kocsikon már elég jól érvényesülnek a finom részletek is, de még nem foglalnak sok helyet a polcon, ezért sok gyűjtő kedvencei. Talán éppen ezért a választék rendkívül gazdag. A tömegáruhoz – ilyen például a Bburago, a Polistil – 1000-1200 forinttól jutunk hozzá, a minőségi munkát (IXO, Solido, Norev, Minichamps stb.) 4000-12 000 forint közé árazzák.
Ahol már üt is egy autómodell látványa, az az 1:18-as méretarány. Egy ilyen 20-25 centis darabnak már kiterjedése van, a belső tere is kidolgozott, az ajtók nyílnak, az első kerekek kanyarodnak. A legismertebbek és legkeresettebbek az olcsón, 4000-6000 forint körül megvásárolható Bburago, Polistil modellek, amelyek messziről egészen jól mutatnak, közelebbről nézve azonban könnyű fogást találni rajtuk. Főképpen a műanyag alkatrészek minőségébe lehet belekötni, különösen ha krómozottak, na meg a motorok is inkább csak jelzésértékkel utalnak az eredeti formájára. Ne felejtsük el: ezek alapvetően gyerekjátéknak készültek – sorsuk csemetéink kezében általában az, hogy előbb sorban lepotyognak róluk a műanyag alkatrészek, a visszapillantók, az ablaktörlők, az antennák, a lámpák, a kormány, majd elgurulnak a kerekeik is –, de a masszív fémkarosszéria még hasznosítható, diót törni például remekül megfelel.
A Maisto már precízebb, de kicsivel drágább is, följebb pedig meglódulnak az árak: az 1:18-as Kyosho, AutoArt, Minichamps modellek ára át-átlépi a 20 000 forintos határt, a BBR-é a 60 000-et is elérheti. Ezeket már senki nem adja szívesen a gyerek kezébe, hogy ugyan kisfiam, lökd már be párszor a radiátor alá, hadd lássuk, mit bír a fényezés.
