Keletnémet tanárnők jó kapcsolatokkal

	Eredeti hűtőmaszk, vékony levegőrésekkel. A rendszámtáblatartó még nyugatnémet (a kurbli nyílását eltakarja.) Létezik felhajtható változat, ezt keresem égre-földre!

Meg kell hagyni, azok a bizonyos keletnémet tanárnők jó kapcsolatokkal rendelkezhettek 1973-ban. Az elsők között jutottak hozzá a világosszürke 2103-as Ladához, melyet abban az évben kezdtek gyártani. A német egységet követően egy autókereskedő szinte eredeti állapotában kapta meg a járművet, amikor beszámította valami használt Passat árába.

Szerencsére a kufár volt annyira intelligens, hogy a katalógusba illő állapotú autót fedett helyen tárolja, és csak a valódi értéket felismerő vevőjelölttel álljon szóba. Saját megfogalmazása szerint: "Inkább legyen egy rendes gazdája, minthogy hazavigyék az oroszok, és eltüzeljék a tajga közepén."

Eredeti DDR országjelzéssel és sárfogó gumikkal. (Ez utóbbiak anyaga érdekes, mintha eredetileg cipőtalpak készítéséhez szánták volna.) Látható az eredetit utánzó négyszögletes kipufogóvég.

Ezt a VAZ-2103, Lada, Zsiguli nevek alatt emlegetett járművet első alkalommal 1973 novemberében helyezték forgalomba, a boldog emlékű Német Demokratikus Köztársaság északi részén fekvő Schwerin városában. Ez volt egyébként a 2103 első gyártási éve, a jármű alvázszáma "049507". Az első tulajdonosa két tanárnő volt, akik ebben az időben véleményem szerint rendkívül jó kapcsolatokkal rendelkezhettek. Hiszen az NDK-ban erre a típusra gyakran kellett 10-15 évet várni. A VAZ-2103 volt a vágyak netovábbja, a magántulajdonú gépkocsik királya, hiszen gyakorlatilag a legmodernebb és a legkényelmesebb volt az elérhető típusok közül.

	Németországban nagyon szeretjük a cirill betűket, mert egzotikusan néznek ki, és senki nem tudja elolvasni...

Ezek az autók sok más kortársukkal ellentétben egészen a 90-es évek elejéig első tulajdonosuknál maradtak. A hozzám került példányt nyilvánvalóan gondosan ápolták, életének első 20 éve alatt alig 110 ezer kilométert mentek vele.

Sajnos a létező szocializmus összeomlása után néhány durva változtatást hajtottak végre az autón. A kerekek gyári króm fedeleit olcsó műanyag dísztárcsákra cserélték, és beépítettek egy modern rádiót (amihez hatalmas lyukat vágtak a középső konzolba.) A hátsó ablakra műanyag redőny került, és az új NSZK-s rendszámokhoz új rendszámtáblatartót csavaroztak fel.

A Zsiguli feliratot és a műanyag alkatrészek krómbevonatát sajnos megviselték az eltelt évek.

Ezeken kívül az autó csaknem teljesen eredeti állapotában volt. A fényezésen (színe világosszürke, a forgalmi szerint "lichtgrau") a frontmaszk, a kerékjáratok és a küszöbök környékén kellett javítani, hogy a felszíni rozsdának elejét vegyük.

A bal első ajtón volt egy kis horpadás, az egyetlen áthatoló rozsdafolt pedig a jobb hátsó sárvédőn, a tank mellett-alatt vonuló oldalmerevítő alsó bekötésénél jelentkezett. A tank alatt elhelyezett rezgést gátló habszivacs 25 éven keresztül gondoskodott a folyamatos nedvességről...

	Csaknem teljesen érintetlen, egyedül a csavarhúzót nyúlta le belőle valaki!

Az egykori NDK-ban töltött évei során az autót a következő alkatrészekkel és tartozékokkal egészítették ki:

- első forgalomba helyezésnél: hátsó sárfogó gumik
- vészvillogó
- első biztonsági öv
- "Autobahndreibock" (elakadásjelző háromszög)
- elsősegélydoboz
- tartalék izzókészlet

Ezenkívül beépítettek egy zárható tanksapkát (az NDK-ban is drága kincs volt az üzemanyag), és jó minőségű üregvédelmet hajtottak végre.

Eredeti állapotú 1500-as motor, a ventillátort folyamatosan hajtja az ékszíj. Hamarosan szereznem kell egy jobb állapotú akksit...

Az a célom, hogy a 2103-ast visszaállítsam abba az állapotába, ahogy az NDK-ban rótta az utakat. A legtöbb alkatrészt már megszereztem, néhány dolog még hiányzik. Keresem például az eredeti használati utasítás által említett rádiót (A-271). Az első néhány ezerötös Zsiguli a jelek szerint orosz rádióval érkezhetett az NDK-ba. Ahogy én tudom, az akkoriban gyártott keletnémet ultrarövidhullámú rádiók nem férnek el a gyári beépítési helyen.

Hiányzik még egy hátsó rendszám, és az eltolható-felhajtható első rendszámtáblatartó, ami lehetővé teszi a kurblivas használatát. Ezen kívül számos kopó alkatrészt kell az 5 éves helyben állás után pótolnom (fékek, kupplung). Ha néha kiviszem az utcára, úgy szokták a régi Ladát megbámulni, mintha legalábbis ufóban ülnék.

Az autó Németország északi részen, Kiel melletti lakóhelyemen maradt, én jelenleg a hamburgi főiskola közlekedésmérnök hallgatója vagyok. Nem kétséges, hogy jó adag önbizalmat igényel egy ilyen egzotikus-klasszikus autó restaurálása és használata a mai Németországban. De nagy örömömet lelem benne.