Lamborghini traktorok Magyarországon

Oldalt öt nagy cápakopoltyú, az orrán sorban öt lámpa, közelről látszik, hogy más-más irányba állnak, éjjel is áttekinthető legyen a szántóföld. Az orrán további két reflektor, de jutott egy-egy a kipufogókra (az egyik valójában a légszűrő szívócsöve) és a tetőre is. A kipufogók a perforált hővédő lemezzel lehetnének épített amerikai kamionon is, a fülke teteje pedig ravasz ívvel hajlik előre - az egész R8-ban van valami szupersportautóból faragott bigfoot-jelleg. A 43 collos hátsó kerekek fölötti sárhányókat is hotrodosra csalták: valójában leér az a vaslétra aljáig, de csak a fent kiszélesedő ezüst látszik. Hátul meg hát ott vannak a Corvette-lámpák.

Ügyeltek arra is, hogy ha már valaki megvette a csúcsmodellt, a traktorbuzik meg tudják különböztetni a méretben és súlyban azonos, csak kicsit gyengébb R7-estől: utóbbinak csak egy kipufogója van, az orra nem olyan ívelt, nem túr annyira. A hűtőrács sem fekete, a hátsó sárhányó se hangsúlyozza úgy a szélességet. Pofás, nyomasztó jószág, csak akkor veszt valamit a brutalitás-élményből, ha melléáll egy R8-as. Okos kis marketing-dizájn, szakasztott mint a Gallardo és a Murciélago esete.

A magyar Lamborghini-központ Nagykőrösön van, ami engem nem akadályozott abban, hogy ne Kiskőrösről telefonáljak a főnöknek, akkor most pontosabban hová is menjek. Nagykőrösre, javasolta Viktor Miharev, a Vertikum Kft orosz igazgatója. Az már csak vagy 70 kilométer, de egy Panda 100 HP-vel mindez nem távolság, és hamarosan már a régi, vörös téglás víztorony tövében nézegettem a technikatörténeti kuriózumokat.

Először is ott áll egy szép sárga Dutra dömper, ami egy ügyes kormánymegoldással két irányban is vezethető. Hátul az udvarban egy régi John Deere-traktor, restaurálásra vár. Azt hittem volna, hogy csak a hátsó kerekeit hajtja, de nem: hidrohajtás megy az elsőkhöz, de a fiúk szerint épp ez a gondja: ez nem az az elpusztíthatatlan fajta hidrohajtás.

A sárga Murciélago fotója szinte természetes a magyar forgalmazó prospektusának fejlécén. Közvetlenül mellette a "Lamborghini traktorok gazdag választéka 35 LE-től 277 LE-ig" azért jelzi, hogy a vicc csak kihagyhatatlan utalás, de tény, hogy a sportautók ugyanattól az embertől erednek, de Lamborghiniből a traktorok hagyománya sokkal régebbi.

A második világháborúban Ferruccio Lamborghini az olasz légierő szerelőegységénél szolgált, ahol motorokkal foglalkozott. A háború után Olaszország-szerte nagy volt a córesz, és a mezőgazdaságban kínzó hiány mutatkozott traktorokban. Lamborghini hamarosan beindította vállalkozását: feleslegessé vált, olcsó repülőgépmotorok felvásárlásával kezdett saját traktorok gyártásába.

Természetesen nem a csillag- hanem a soros repülőgépmotorokat használta, és akkoriban gyakoriak voltak a benzinüzemű traktorok, úgyhogy a dízelt se kérték számon a vevők. Az üzlet hamar szárnyalni kezdett és Lamborghini néhány év alatt jól megszedte magát. Olyannyira, hogy Ferrari sportautókat is vásárolt, aztán a 250 GT-jében elromlott a kuplung, átment Enzo bácsihoz panaszkodni, de az már sportautó-történelem, amiről holnapi cikkünkben olvashatnak.

A traktorrészleg akkor került ki a Lamborghini-család birtokából, amikor a 70-es években az olajválság megrogyasztotta a sportautó-piacot, és Ferruccio Lamborghini a száguldozást választotta: a Lamborghini Trattori a svájci Hürlimann birtokába került. A Hürlimann honlapján csak egyetlen traktorról találtam képet, az is a Lamborghini R4 átemblémázott változata, de a színe maradt Lambó-ezüst.