Egy autót legtöbbször azért szokás szeretni, mert szép, gyors, különleges, megbízható, kényelmes, biztonságos vagy takarékos. Ezen ismérvekben két közös vonás van: mind jó tulajdonságok, és egyik sem illik a Moszkvicsra. Szeretni ettől azonban még lehet, szerető gazda keze alatt pedig ezt a tetemes lépéshátrányt is sikerülhet lefaragni a klasszikussá érés felé vezető úton.

hirdetés

A Moszkvicsnak nem volt könnyű élete. A szovjet gépjárműipar
mostohagyermekeként készült, afféle
szegény ember Zsigulijának. Persze nem volt ez mindig így, a
névadó moszkvai autógyár eleinte egész másra volt beállva, a Ford A-tól
a hadizsákmány gyártósorokon készülő Opel Kadettekig. A nálunk ismert
Moszkvics viszont már ízig-vérig a kudarcra ítélt szovjet nagyipar
terméke, és még azok közül sem a legsikerültebb.

Az autónak ezt a kevésbé vonzó oldalát mindenki ismeri, aki elég
idős hozzá, a pozitív oldal viszont hajlamos rejtve maradni az
avatatlan szemlélő előtt.
Pozitív oldal márpedig van. Aki nem hiszi, menjen el a
legközelebbi Moszkvics klubtalálkozóra.

Vasárnap Szentendrén a 11-es út menti parkolóban nagyjából tíz autó
gyűlt össze, az aggastyán 407-estől a modern (jó, csak vicceltem)
21040-ig. Ahogy az ember beáll a parkolóba, és látja egymás mellett
ezeket az autókat,
nem lehet nem érezni valami nosztalgikus szomorúságot. Éppen
valaha mindennapos mivoltuk miatt koptak ki a világból ilyen
észrevétlenül és jeltelenül, a legendás márkák patetikus múzeumba
vonulási ceremóniája nélkül.

Barátságos és megnyugtató érzés, hogy vannak még, akik gondját
viselik az amúgy némán a roncstelepre átszivárgó modelleknek. A
Moszkvicsosok ráadásul nagyon helyes emberek, és az autóik iránt érzett
szeretetük minden kétség felett áll. Némelyik példányról az a hír
járja, hogy állítólag életében 20 év alatt kétszer, ha megázott.

A találkozó programja hagyományosnak mondható:
nézelődés-mászkálás-beszélgetés-szlalomverseny-felvonulás, némi házi
szendviccsel és üdítővel spékelve. A szlalomverseny
nem az eszetlen gyorshajtásról szól, a pályát kétszer kell
teljesíteni időre, és a két mért időnek kell a lehető legközelebb
lennie egymáshoz. A pilóta nem feltétlenül magányos, mitfárernek a
gyerekek is beszállhattak.

A vígasság ragadós, a kanyargásból egy lelkes közterületis is
kivette a részét, a kis IFA szemeteskocsi megveszekedett fergetegként
cikázott a gumik között. Meg a gumikon át is, amint arról az egyik
megkövülten néző tulajdonos
"Istenem, ez egy eredeti diagonál volt" jajkiáltása tanúskodott.
Az antik abroncs végül megúszta, így az IFA sofőrje is, mindkettejük
nagy szerencséjére.

Szintén külső szemlélőként kezdte a hazafelé tartó idős bogdányi
házaspár is, akik észrevéve az út mentén álló számos fajtársat,
odagördültek saját degeszre tömött 408-asukkal. Autó és két utasa
együtt túl a 160 éven. Szó szót követett, és néhány perccel később
a Moszkvics klub újabb taggal bővült. Ne mondja senki, hogy ez
nem megható.