Brutális olaszautós hétvége volt. A
Tipo-Tempra Klub Pákozd
környékére gyűjtötte az embereket. A
magyarországi hivatalos Fiat Klub pedig fogta magát, és szeánszra hívta az összes
olaszautó-tulajdonost, legyen az fiatos, alfás, lanciás, ferraris vagy
akármilyen, és kivitte őket a hungaroringi vezetéstechnikai
centrumba.
Amint hallottam az eseményről, tudtam, hogy ott a helyem. Nemcsak
pacsizni jó ilyenkor az alfás haverokkal, de most a szokásos - és
egyben dögunalmas -
autómustra mellett kinézett egy kis autózás is.
Valójában egyáltalán nem értem, miért járnak az emberek autós
találkozókra, hiszen a barátokkal egyébként is lehet találkozni - és én
bizony szoktam is. A talikon meg általában ugyanazok vannak, így aki
egyen részt vett, mindent látott. Mindenesetre ez a vezetéstechnika,
akármennyire is lerágott csont már, mindig érdekes tud lenni, így
feliratkoztam.
Egyébként
marha nehéz megszervezni egy ilyen eseményt, látom
mennyit küzdenek vele mások, akik ilyesmire vetemednek. Összehozni,
hogy tartalmas legyen a program, a gazdagtól a csóróig mindenki
találjon magának szórakozást, ne unatkozzanak a csajok se, hát még a
gyerekek, és persze anyagilag se legyen bukó, nem egyszerű. Ezért is
lehet, hogy nem mindig sikerül emlékezetesre, már annak, aki nem vett
részt a szervezésben, vagy nem itta magát hülyére.
Most viszont tuti jó volt a 'Ringes a buli - és ahogy hallottam, a
másik is, de sajna csak az egyiken tudtam jelen lenni. De ne szaladjunk
előre, kezdjük a szombat reggellel. Szépen felkészítettem az
Alfettát, ami azt
jelenti, hogy
kipakoltam a csomagtartóból, hogy a keresztbe
csúsztatás közben ne röpködjenek szanaszét a cuccaim. A gyülekező első
lépcsője a felvonulási téren volt, de én inkább a Ring bejáratához
mentem, mert egyrészt közelebb volt, másrészt így nyertem egy kis
időt.
Más is így gondolhatta, mert mire odaértem, már parkolt néhány Fiat
a bejáratnál. Nemsokára befutott a második Alfás is, Ingegnere, a
Yetro túrák szervezője a GTV6-al.
Ekkor vettem észre, hogy az autóm derékig koszos, és még csak le sem
mostam. Biztos, hogy utálni fognak, akiknek egy ilyen találkozó ünnep,
és
már napokkal előtte fogkefével járkálnak az autójuk
körül. Már mindegy, majd a pályalocsolás megoldja - gondoltam.
Aztán egyszer csak megjelent a konvoj, és megkezdődött az esemény.
Egymás után gurultak be a gépek a Ringre, hogy a veztech. pálya
környékén leparkoljanak. Először Fiatok, aztán egy-egy Alfa, majd
néhány Maserati és egy Ferrari Testarossa. Nem fogom újra felsorolni a
line upot, a lényeg, hogy
minden olaszból volt képviselő.
A Ferrari Testarossa
Tudta Ön, hogy a Ferrari Testarossa minden idők
legnépszerűbb Ferrarija? Engem nagyon meglepett, hogy a
Pininfarina által 1984-ben élete keltett álomból 7200 darabot
adtak el 1992-ig. A nevet már az ötvenes évek végén használták
(Testa Rossa formában, mint piros fej), és a piros szelepfedél
miatt nevezték így azt az autót. Tehát a második generációs
Testarossa aluminium vázzal készült, az ajtók és a tető anyaga
viszont acél, ezek mellett rengeteg üvegszálas alkatrészt is
kapott. Minden keréknél kettős keresztlengőkaros felfüggesztést
és hengerenkénti négyszelepes motort kapott. Marelli gyújtás,
K-Jetronic elektronika - aminél bonyolultabb komputert én
speciel sosem raknék autóba -, szedte össze a 390 LE
teljesítményt a 4943 köbcentis, 12 hengeres, 180°-os V
motorból. 5,3 másodperc alatt gyorsult 100 km/h-ra.
Pininfarina már 1982-körül tervezni kezdett egy olyan
Ferrarit, ami 12 hengeres lesz, és a hűtők a versenyautókhoz
hasonlóan oldalt lesznek. Persze utcai autóról volt szó, így
gondolnia kellett a csomagokra és a komfortra is. Aztán ez lett
belőle. A Testarossán mindenhol légvezető nyílások, légterelők
találhatók, amik nemcsak a motornak juttatnak hűtő-, vagy épp
elszívható levegőt, de jelentős szerepet játszanak a
stabilitásban is. Ritka megoldás volt ez akkoriban, a mai napig
megdobogtatja a szívet. Népautónak soha rosszabbat.
Egy-kettőre bevonultunk, némi segítséggel leparkoltunk, és kezdetét
vette a mustra. A fotózás kedvéért sétáltam közöttük, meg hátha látok
igazi autófant is. Olyasvalakire gondolok, akinek olyan autója van,
hogy tulajdonképpen tök mindegy milyen márka, mert annyira át van
alakítva, hogy már felismerhetetlen. Aki
megveszi az egész Homasita raktárat, és rá is szereli
az autójára, aztán dobat rá valami divatos fényezést, nem baj, ha nem
passzolnak a színek, csak feltűnő legyen; a zene meg csuklóból lenyomja
a rendezvény-hangosítást. És persze büszke a gépre.
Minden találkozón látni ilyet, és bár a márkatársak is érzik, hogy
ez már kicsit gáz, a háta mögött meg is mosolyogják, de szembe
nem szabad bántani, hiszen a családhoz tartozik. Olyan
lenne, mint magukat szembe köpni. Szóval kerestem egy ilyet, de be kell
vallanom, hogy nem találtam. Valami történt az olaszosokkal, mert csak
tök normális kocsik voltak. Vagy lehet, hogy pont Pákozdra ment? Bár a
bejáratnál egy BMW-re nagyon illett ez a leírás, de az nem olasz, így
nem számít.
Nem maradt más dolgom, mint hogy utat vágjak a tápsátor felé, ahol
elég nagy tömeg gyűlt össze. Először azt hittem, ingyenes a kaja, mert
belefér az időközben
megemelkedett részvételi díjba - egy ezressel kértek
többet a regisztrálásnál, mint amennyi az eredeti kiírásban volt.
Állítólag később írták a honlapon, hogy drágább lesz, de ki a fene megy
el még egyszer egy jelentkezős oldalra, ha egyszer már jelentkezett?
mindegy egy ropi nem számít. A kaja nem volt ingyenes, és mivel - akkor
még - csak virsli volt, nem is álltam be a sorba.
Inkább megnéztem, hogy mikorra vagyok beosztva a tesztpályákra.
Ugyanis, a nagyon precíz szervezők a négy tesztpályára
előre beosztották a mezőnyt, nagyjából félórás
időközönkénti csoportokba. Mindenki legalább három pályára kapott
belépési lehetőséget, ami bőven elég. Nekem a legközelebbi kb. húsz
perc múlva kezdődött. Gyorsan oda is csoportosultam a pályához. Persze
közben már megindult a bandázás. Jobbra-balra kisebb társaságok
alakultak ki, akik nem épp az autókat vizslatták, telefoncsörgéseket
küldtek egymásnak kékfoggal.
Mikor rám került a sor, mentem párat a fellocsolt műgyantás pályán,
megcsapattam a farát, hadd örüljenek a nézelődők, majd
visszaálltam a parkolóhelyemre, és megnéztem a többieket. A program úgy
szólt, hogy ez a tesztpályás marhulás megy kapuzárásig, vagyis este
hatig. Közben a töltelék programokkal lehet szórakozni - alkatrész
felismerő verseny, legszebb autóra szavazás, stb. szóval a szokásos
dolgok. Este meg egy majdnem belvárosi zenés-táncos helyen lenne a
levezető italozás-mozgás, ki melyiket választja.
Nekem viszont elég volt a ringes részvétel, valójában nem is
terveztem mást, így kicsivel dél-, és a vizes úton való csúszkálás után
magukra hagytam a felhőtlenül szórakozó olaszimádókat. Még egy utolsó
pillantást vetettem az egyre feljebb kúszó nap fényében megcsillanó
motorháztetőkre, majd közel 130 itáliai csődör nyerítése közepette
elvágtattam. Régóta nem voltam olyan találkozón, ahol nem unatkoztam
volna már az első fél óra után, itt pedig még
szívesen maradtam volna tovább is, ha szeretnék
találkozókra járni. Sebaj, majd a következőn talán még jobban
megszeretem.
