Sokkolóan hatott rám a hír, hogy a General Motors nem képes segíteni az Oldsmobile-on, így az elkövetkező két évben megszünteti Amerika legrégebbi autógyárát. Az Oldsmobile nevéhez fűződik többek között az első sorozatgyártású autó, és a kereskedői hálózat bevezetése.
Ransom Ei Olds igazán törekvő ember volt. Bár
Amerikában 1895 táján már több tucatnyi ember próbálkozott
különféle motoros hintók és egyéb bolondságok építésével, ő más
oldalról indult el. Persze
neki sem sikerült elsőre, de 1901-re megtalálta a helyes
irányt. Ekkor mutatkozott be az Oldsmobile Curved Dash, amelyből az
első évben 425 darab készült, két éven belül pedig ennek a
mennyiségnek a tízszerese (!). Akkor amikor 100-150 már tekintélyes
sorozatnak számított bármilyen automobilból.
A Curved Dash, azaz ívelt sárhányó a
képeken is jól látható lábtartó alakjáról kapta nevét.
Egyhengeres, vízhűtéses, másfél literes, 4.5 lóerős motor
hajtotta, amely a korabeli mondás szerint
távírópóznánkét pöffentett egyet. A Curved Dash
tulajdonképpen a Ford legendás T modelljének előfutára volt.
Sajnos Olds amilyen ügyes konstruktőr volt,
annyira
nem értett a pénzügyekhez, és 1907-ben a Curved Dash
pályafutásának végén kilépett a cégtől. Az összeomlás határán levő
Oldsmobile a következő évben a formálódó General Motors konszern
része lett.
A GM égisze alatt második világháborúig
megbízható és kedvelt túrakocsik viselték az Oldsmobile jelvényét.
Ez a kép 1949-ben változott meg, amikor bemutatkozott a Rocket OHV
V8 motor. Ez volt a második sorozatgyártású OHV V8, az elsőt még az
első világháború éveiben a Chevrolet gyártotta. A Chevrolet
két négyhengeresből öntött egy nyolchengerest (lehet, hogy a
Volkswagennél is a történelemkönyveket bújták, mielőtt megalkották
volna a W18-ast?), az Oldsmobile azonban ennél sokkal modernebb
megoldáshoz folyamodott: hidraulikus szelepemelők, alumínium
dugattyúk, öntött főtengely ellensúlyokkal, stb.
Az ötvenes évek folyamán, ahogy eljött
Amerikában a barokkos autószörnyek divatja, az Oldsmobile is
lépést tartott. A hatvanas évek elején pedig
kitört a teljesítmény-háború. A Pontiac bemutatta a
GTO-t, erre az Olds egy 290 lóerős kupéval válaszolt.
Az Oldsmobile legjelentősebb típusa azonban nem
ez, hanem a Toronado volt. Míg Európában a Citroen a harmincas
évektől a Traction Avant-tal már elfogadtatta az elsőkerékhajtás
eszméjét, az Újvilágban egy-két elvetélt kísérlettől eltekintve
erre nem került sor. Az Oldsmobile Toronado volt az első sikeres
elsőkerékhajtású autó a háború után. A kísérletezõk problémája ott
jelentkezett, hogy nem tudták az elöl elhelyezett motor
teljesítményét, illetve forgatónyomatékát megfelelõen közvetíteni a
kerekek felé, ugyanis
egy hagyományos automata váltó nem fért el a nagy V8-as
mellett. A problémát úgy oldották meg, hogy a váltó egyik
részét a motor alatt, illetve mellett helyezték el. Korábban a Ford
is próbálkozott hasonlóval, ám a szerkezet elõször a Tornadoban
mûködött megbízhatóan.
A Toronado kijelölte az utat, amelyen egyre
többen haladtak. A '70-es években az Oldsmobile ismét
visszasüllyedt a középmezőnybe. Ez a tendencia a '80-as években is
fennmaradt, dacára annak, hogy az elsőkerékhajtású Cutlass Ciera
érdekességnek számított a családi autók között. Ekkor azonban
már a japánok is megjelentek a színen és taroltak. A General
Motors meglehetősen lassan reagált a kihívásra.
1994. tavaszán mutatták be az új,
négyliteres motorral szerelt attraktív formájú Aurora-t.
Dacára, hogy ezt több más, hasonlóan szép vonalú elegáns közép-
és felsőkategóriás limuzin követte, a vásárlók továbbra sem
gyűltek a kellő számban. Ez vezethetett ahhoz a döntéshez, hogy
az egykor
a General Motors ékkövének tartott márka fölött
kimondják a halálos ítéletet.
Nem az Oldsmobile az amerikai autópiac
változásainak első áldozata: a Chrysler először az Eagle, majd a
Plymouth részlegét szüntette meg, a General Motors pedig a Geo-t
állította le az elmúlt évek során.
További cikkeink













