Szúrós, hideg veríték csurog végig a hátamon. Izzasztó a bohócülés műszálas huzata, az orfűi tó felett befülledt nyári pokol épp most pukkan ki súlyos esőcseppek formájában. A Lambo-ajtó bőrkárpitja már teljesen elázott, de a tüdőmre egy jeti lábaként telepedő, fullasztó légnyomás nem enyhül. Most már rettegek.

Épp ötödször próbálom a Sony lencséjébe mély meggyőződéssel, baki nélkül elmondani, hogy összkerekes, ezért nem zavar a szakadó eső, mehetünk autózni. Tamás, az operatőr és a milliós kamera lassan teljesen elázik, rémesen sajnálom őket, de a nyelvem nem akar engedelmeskedni. Egy teljesen egyedi, tizenegymilliós, 350 lóerős, kölcsön-Porschéban ülök, egy igényesen tuningolt, farmotoros sportkocsiban. Nem zavar az eső… Hát persze. Mégis kit akarok átverni?

Dehogynem zavar. Minden zavar: az eső, a kamera, a Mecsek, a Porsche. Ebből egy is elég, hogy megremegjen a hangom és a kezem. Hogy az esővel mi bajom, azt talán nem kell magyarázni, a kamerától pedig olyan lámpalázam van, hogy a hónom alatt simán fel tudnék robbantani egy higanyos hőmérőt. A 911-es és a Pécs környéki szerpentinek pedig úgy vonzanak, mint anno a zűrös csaj a gimiben. Már az elején tudtam, hogy baj lesz belőle, de képtelenség volt neki ellenállni.

Azért vagyunk itt, hogy kiderítsük, az első igazán puha, már vízhűtéses és félig Boxster 911-esnek mennyire erős a karizmája, el tud-e csábítani olyan menetteljesítményekkel, olyan lóerőadatokkal, amelyek ma már annyira nem is különlegesek? Aztán az is nagyon érdekel, hogy tíz év használatban mennyire fáradt el az elnyűhetetlen sportautó? De legfőképpen arra vagyok kíváncsi, hogy mennyit javítottak rajta a tuningkiegészítők − már ha javítottak egyáltalán.

A lehetőséget ismét a pécsi O.CT tuningműhelynek köszönhetjük, az ő demóautójuk ez a Porsche, benne minden földi jóval, aminek a forgalmazásával, beépítésével foglalkoznak. Védőfólia és dekoráció, optikati kiegészítők, futómű- és motortuning, kipufogó, felni és persze fékrendszer. Ez szerepel a kínálatban, és ezek nagy részében kínál is valami csemegét ez a Porsche.

De mi lesz, ha mérgező ez a sok csemege, ha nem javítanak, hanem rontanak az autón? A Porsche híres arról, hogy minden modelljének minden egyes alkatrészét addig finomítja, teszteli és hangolja, amíg a kész autó egy harmonikus egységgé válik, ahol a motor, a váltó, a kormányzás, a futómű és persze a fékrendszer csak egy célt, az élvezetesen gyorsan haladást szolgálja. Alkatrészeik tudását sváb következetességgel csiszolják egymáshoz, a főbb egységek képességei között érzékeny egyensúlyt hoznak létre.

Jöhet akármilyen igényes cuccokból építkező tuning, ezt a kényes egyensúlyt csak felborítani lehet − gondoltam én, s ezért voltam különösen kíváncsi az OCT Porschéra. Mert ennél igényesebb alkatrészekből építkező tuning-Porsche itthon nem nagyon akad.

Az utastérben néhány − szerintem felesleges − karbonmatricát leszámítva csupa Porsche- vagy homológ versenytartozékot találok. A légzsákos, extra kormány egy mérettel kisebb, mint az eredeti volt, mögötte szép alufülek az automata váltó kézi vezérlésére. Ez a 400 ezer forintos extra is a Porsche-tartozékok katalógusából való. Méltó párja a gravírozott alu kézifékkar, ami csupán a kormány árának negyede, de sokat javít az összképen.

Ennek a kocsinak a belseje eredetileg bőrös és zöld volt, feltűnő, de szép pisztáciazöld. A harsány szín az eredeti ülések száműzése, a szőnyegek és kárpitok cseréje után teljesen elveszett az utastérből. Helyére a fekete katonás, versenyautós funkcionalitása költözött. Elöl GA kagylóülések és négypontos OMP övek várnak ránk, hátra pedig egy bukókeret került.

A teátrálisan feltáruló Lambo-ajtók mögött összességében igényes és célszerű utastér fogad. Kint nem csupán a felfelé nyíló ajtók miatt több a látványelem. Ha eltekintünk a matricázástól, a matt fehér fólia önmagában is különleges megjelenést ad a kocsinak, de igazán vaddá a 19 colos, fehér Antera felnik és a Speed-Art optikai csomag teszi.

Mini szoknya a küszöbön, első-hátsó lökhárító és kiegészítő szárny: ennyi jött a sebesség művészeitől. A szett precízen illeszkedik, látványos, de nem hivalkodó, egyedi, mégis nagyon gyári hatást kelt. Ez nem csoda, ugyanis a korabeli 911 Turbo megjelenéséhez hasonlít. Nekem a Turbo felirat nélkül kicsit sok így ez a külső, de ebben nem vagyok mérvadó: sportautó nem show-elemekkel, hanem rejtett értékeivel tud elcsábítani, az OCT Porsche viszont tuningkiállításokra jár.

Az agyzsibbasztóan dübörgő basszussal, villogó stroboszkóppal és vakító neonfénnyel tömött sportcsarnokokban nehéz az egy g feletti keresztgyorsulás vagy a 0−100-as sprint eredményeivel villogni, pedig ez a Porsche igazán ebben jó. Rejtett értékeire csak versenypályán vagy kanyargós szerpentineken derülhet fény.

Futóművét keményebb szilentekkel, a KW kínálatából vett vastagabb hátsó kanyarstabilizátorral és az elmaradhatatlan KW Variante 3 gólyalábakkal tuningolták. Az eredmény könnyfakasztó és velőtrázó egyszerre. Még délelőtt Pécsről Orfűre tartottunk, amikor a kocsi és az OCT tulajdonosa megmutatta, mire képes. A Remeterétre vezető szerpentinen, az egykori legendás helyi felfutón a helyiek magabiztosságával terelte kocsit.

Jelentősen leromlott a pálya minősége, amióta nem rendeznek itt gyorsasági futamokat, ezért a rövid egyenesekben szüntelenül liftezett a karosszéria. Mire felértünk, a hasüregem belső szervei olyan mértékben kavarodtak össze, hogy belgyógyászt akartam hívni a kibogozásukhoz. Rázott az autó, persze, de akkor is bámulatos volt, hogy az elöl 9, hátul 11 col széles úthengerek egy röpke pillanatra se veszítették el kapcsolatukat az úttal. Olyan erővel passzírozta őket a gátló az aszfaltra, hogy attól féltem, beszakad alattuk az útburkolat. A másik döbbenetet az okozta, hogy minél gyorsabban mentünk, annál inkább kisimultak a vertikális mozgások.

A kanyarokat lényegében karosszériadőlés nélkül veszi a 911-es, és nem azért, mert olyan lassú a tempó. Minden élesebb fordulóban megcsúszik egy kicsit a kocsi, az első kerekek minimális radírozása után a fara, az az átkozott, hatalmas fenék lendül a szalagkorlát felé. De Gábort, a tulajdonost ez a legkevésbé sem zavarja. Az összkerékhajtás ilyenkor az alap 5 százaléknál kicsivel több vonóerőt irányít az első kerekekhez (maximum 40%-ot), és ezzel szó szerint kihúzza az autót a bajból. Ha mégsem, akkor a PSM menetstabilizáló a kerekek finom, de hatékony fékezésével rendezi a helyzetet. Ez az extra épp a 996 Carrera 4-esen debütált.

A 996-os nem csupán a biztonsági elektronika megjelenése miatt fontos mérföldkő a Porsche 911 történetében. Először ebbe szereltek vízhűtéses bokszermotort, amivel eltűnt a régi gépek jellegzetes, fémes hangja, helyette viszont érkezett pár friss lóerő. Eredetileg egészen pontosan 300-at tudtak a 3,4 literes szívó hathengeresek. Ami épp mögöttünk dübörög, az ennél picivel többet.

Nincsenek mélyreható módosítások a motor környékén, de a gázcserét javító intézkedések biztos hoztak pár plusz lóerőt. A K&N sportlégszűrő kitnek tulajdonított plusz 20 lóerő talán kicsit optimista becslés, bár a gyártó ezt fékpadi mérésekkel igazolja. Az igazán drámai változást azonban a komplett Supersprint kipufogórendszer okozza. Nem is a szintén kicsit hihetetlennek tűnő 30 lóerős teljesítménynövelésével, hanem hátszőrborzongatóan csodás hangjával.

Nem is kérdés, hogy ez az OCT Porsche legjobb és egyben legsúlyosabb addikciót okozó tudatmódosítója. A mély, recsegős dörmögésből fémes üvöltésig széles skálán játszik a két ovális csőben végződő, művészien tekergőző kipufogó. Minden egyes fordulatszámhoz és minden egyes gázpedálálláshoz más-más hang tartozik, de mindegyik fülfakasztóan szép. És akkor a gázelvételkor hallható hörgésről még nem is beszéltünk.

Elindulunk lefelé, Remeterétről Orfű irányába. Persze évente egyszer ez az út is versenypálya, igaz, a legendás Orfű−Árpádtető szakaszt többnyire az ellenkező irányból jelölik ki a Mecsek Ralin. A hegyi felfutó pályájánál gyorsabb, hosszabb egyeneseket, enyhébb ívű kanyarokat felvonultató részt nemrég aszfaltozták újra. A finom, friss, tapadós és tükörsima burkolaton szinte szárnyalni kezd az OCT Porsche. Kinyújtóztatja izmait, és könyörtelen tempóban, megingathatatlan nyugalommal falja az utat. Csodás.

Vágyok a vezetőülésbe, és egyszersmind rettegek is tőle. Kíváncsi rá, milyen volt? Lapozzon!