Egy Társ emlékére

2001.08.14. 11:21
Az autót hajnali 02:17-kor vitték el a fültanúk szerint, a nyílt utcáról, sokáig küszködve a Weber-es versenymotor beindításával, majd a bejáratós autót kipörgő kerekekkel indítva. Miután a párezer forintos dolgokat lelopták róla, egy bányató mellett felgyújtották, aznap délutánra kihűlve lett meg. Ami számomra odaveszett, arról inkább nem írnék, annak a korszakomnak már vége, hogy egy weboldalra tegyem ki az érzelmeimet.
 
   
   

Sokáig gondolkoztam, mit írhatnék erre az oldalra. Elkezdtem leírni az autó történetét, de inkább kitöröltem. Az egészet a barátaim értik (tudják átérezni) a legjobban, ők pedig már látták ezeket a képeket. Az autómról csak annyit: ez a 150 ezer forintosnak kinéző Lada 2103, alias Sir Pinkerton egymillió forint fölötti értéket képviselt, amit a versenyre való felkészítés indokolt.

 
   
 

A járművet május közepének egyik éjjelén tulajdonították el, és másnap lett meg teljesen kiégve, a szigetszentmiklósi banyatavak mellett. A "teljesen" itt azt jelenti, hogy ami nem fém volt rajta (üveg, műanyag, szövet, gumi, stb.), az nem elolvadt, hanem megsemmisült.

Kizárólag a masszív fém alkatrészek maradtak meg. A benzintank az utastérben volt (vették a fáradtságok kiszerelni és szétlocsolni a tartalmát). Hiányzott a hátsó dob (nem ám az egész rendszer), a 4 könnyűfém kerék, az új magnó, a sportkormány. A motort szerintem széthajtották. A dupla Weber karburátorokat a szívósorral együtt letörték a hengerfejről.

 
   
   

Az összérték több mint felét képviselő, vadonatúj, bejáratós 150 lóerős versenymotor az autóban hagyva, de úgy megégett, hogy használhatatlan. A futómű alatta volt, félig megolvadva, félig hőkezelve. Jellemző a hőhatásra, hogy a kőkemény Vörös versenyrugók összenyomott állapotban, törékeny anyagminőséggel kerültek elő. A két féltengelyre ráolvadt a fékdob. A motor hengerfala belül lila lett. A motor segédberendezései elégtek, mint például a Hall jeladós elosztó.

 
   
 

Az anyagi kárral ellentétben alig felbecsülhető az a befektetett, szívvel-lélekkel végzett, általam és barátaim által beleölt munka, sok-sok munkaóra, ami itt megsemmisült. A több napba, zsákutcákban végződő kísérletezgetésekbe és szó szerint vérbe-verejtékbe kerülő kisebb-nagyobb átalakítások.

A tettesekről: bármilyen furcsa, nyílt titok, hogy kik voltak. Város, név, utca ismert. Senki nem tehet semmit. A törvény hiába áll a sértett oldalán, ha nem lehet azt érvényesíteni. Erről itt inkább nem írnék többet.

 
   
   

Az az elvetemült, aki elvitte, nem is tudta, miben ül, a kerekek miatt kellett neki. Csak azt nem tudta, hogy ez az autó nekem nem az autóm, hanem a társam volt.
Köszönöm mindenkinek az együttérzést és a felajánlott segítséget. Kösz a ralis embereknek, hogy a szlalom-bandától R.I. szintig (!) mindenki mindenütt az én autómat kereste.
Kösz Petinek, hogy segített a hajnalba nyúló elszállításnál.
Kösz Bal3-nak, hogy azonnal felrakta a kluboldalra az autó eltűnésének hírét.

lejegyezte: vomit