Extrém szovjet családi autó

2001.04.28. 10:06
A Vörös Hadsereg hegyvidéken és völgygerincen át előretört és nyert - 1945. május 8-án véget ért a második világháború. A győztes Szovjetunió egy nappal később bemutatta Győzelem (Pobeda) nevű családi autóját. Sok mindent el lehet mondani az orosz autókról: elavultak, nyugati típusok másolatai - ez azonban éppen a Pobedára nem volt jellemző.
 
   
    "A békés élet játékos boldogsága tülti el a Margitszigeten játszadozó gyermekeket, akik kíváncsian állják kürül a Szovjetunióból érkezett új, nyitható tetôs Pobjeda kocsit" - áll az Autó-Motor 1952. június elsejei számának címlapján

Akkoriban az önhordó konstrukció még nem volt mindennapos, ráadásul a forma a karosszéria vonalába simúló sárvédőkkel is frissnek, elevennek hatott. Persze az okosak rögtön előcitálják a háború előtti Opel Kapitant és az angol Standard Vanguard-t, de a GAZ mérnökei akkor sem végeztek rossz munkát. GAZ, azaz Gorkij Avtomobil Zavod (Gorkij Autógyár) - az 1932-ben alapított cég először Ford A személyautókat és AA teherautókat szerelt össze, majd 1936-ban megjelentek első saját fejlesztésű típusukkal. Az M1 különösebb nyom nélkül tűnt el néhány év után, a második világháborús terepjáró, a GAZ 67 azonban a Jeep kelet-európai párjaként jó szolgálatot tett.

 
   
  Pobeda Off-Road

E tapasztalatok birtokában indult 1944-ben egy, a helyi extrém időjárási viszonyokat jól tűrő családi autó kifejlesztése. Természetes volt, hogy a hadi sikerek nyomán valami ezzel összefüggő nevet kapjon az újdonság, így lett Pobeda.

A hivatalosan M20 kódnevet viselő négyajtós, 2.1 literes oldalszelepelt, négyhengeres motorral szerelt robusztus típus a leendő KGST blokk egyik slágere lett. Az alapváltozaton kívül kabriolet és összkerékhajtású "terepjáró" variánsok is kaphatóak voltak. Sőt, létezett Pobeda-karosszériás motoros szán is, sőt egy kísérleti alvázra még áramvonalas kasznit is húztak. A GAZ Torpedo 180 km/h végsebességet ért el 1951-ben.

 
   
    Motoros szán sarkköri kutatásra

A Volga megjelenésével valamit kezdeni kellett a Pobeda gyártósoraival. A megoldás hasonlított arra, amikor a Rover Sri Lankába telepíti levetett típusainak szerelőszalagjait. Lengyelországban ugyanis az FSO (röviden, velősen Személyautógyár), amely már a háború előtt kiváló kapcsolatokat ápolt az olasz Fiattal, a hidegháború miatt képtelen volt megújítani partneri viszonyát a taljánokkal. Így kénytelen-kelletlen elfogadták az oroszok ajánlatát. A Pobedából Warszawa lett.

 
   
  Korai Warszawa

Kezdetben még az alkatrészeket is a Szovjetunióból szállították, de azután a helyi alkatrészgyártók belelendültek. Mivel a Pobedából sem spórolták ki az anyagot, a Warszawa egyik legfőbb gyártási problémája is az irdatlan mennyiségű vas felhasználása és a bonyolult gyártási procedúra végrehajtása volt. Így a tervezett évi 25000 helyett mindössze 18 000 darabot sikerült évente legyártani a Warszawa fénykorában.

 
   
    Warszawa 223 limuzin

A hűtőrácson kívül a belsőtérben a kormányoszlopra helyezett váltó különbözteti meg a két típust. A Warszawát közel két évtizedes pályafutása során többször modernizálták. Először az oldalszelepelt motor adta át a helyét egy 70 lóerős, felülszelepelt aggregátnak, amelynek segítségével 100 km/h végsebességet is sikerült elérni. A karosszéria átalakítása következett: a csapotthátúból normális limuzin született.

 
   
  Warszawa 223 kombi

A történeti hűség kedvéért el kell árulni, hogy már az oroszok is próbáltak hozzácsapni egy csomagtartó dobozt a Pobedához, de az ő kísérleteik sehova se vezettek. Kezdetben a Warszawa is M20 modelljelzéssel futott, majd M201, M202 lett a különböző technikai átalakítások révén. Persze a Peugeot nem restellt morogni, ugyanis az effajta típusjelzéseket ők levédették. 1969-tól már Warszawa 223 néven szerepelt a katalógusokban az autó egészen 1974-ig.

Az első Zsuk teherautók is Warszawa alvázra készültek, sőt az utódmodell, a Syrena első prototípusai során is 50 százalékos Warszawa alkatrész-hányadot írtak elő. Mintha egy mosásban összement Warszavát valaki a bontóból összeszedett díszítésekkel ékítette volna. Nem véletlen, hogy a Syrena végső formájában semmiféle rokonságot sem mutatott az FSO első háború utáni típusával.

 
   
    A Warszawa ritka pick-up verziója

Mentő- és rendőrautó, taxi, pick-up és vágánygépkocsi-variáns is létezett a Warszawából. Egykor Magyarországon mindegyik variációból szép számmal futott, mára csak a gyűjtőknél maradt pár darab. Viszont egyes, meg nem erősített hírek szerint Oroszország eldugott falujaiban ma is napi használatban pöfög néhány Pobeda a szovjet autóipar örökkévaló dicsőségét hirdetve.