Lehet egy kerékkel kevesebb?

2000.11.03. 10:32
A Reliant Anglia egyik legkevésbé ismert autógyára. Most azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy befejezték a háromkerekű típusok készítését. Ezzel viszont gyártó tevékenységük 65 év után véget is ért. A cég az utóbbi években már csak árnyéka volt önmagának: amióta 1995. decemberében csődöt jelentettek, egyik tulajdonos a másikat váltotta, és a kis cég egyre inkább olyan járművek eladására koncentrált, mint az indiai San Storm, az olasz Piaggio háromkerekű teherautó, vagy a francia Ligier törpeautó. Saját típusuk, a Robin így egyre inkább háttérbe szorult, és szeptember végén az utolsó példány is legördült a gyártósorról.
 
   
    Reliant Regal, '60-as évek

Pedig a Reliant 65 éves története során mindig is ezek a nagyközönség által inkább tűrt, mint tisztelt, ámde mégis népszerű triciklik jelentették a fő irányt.

T.C. Williams, aki a Raleigh kerékpárgyár háromkerekű részlegét irányította, a cég megszűnése után önállósította magát, és 1935-ben saját céget alapított. A korai Reliant modellek áruszállító kisteherautók voltak, nagyrészt motorkerékpár alkatrészekből összeállítva. A furcsa formájú szerkezeteket az Austin 7 oldalszelepelt motorja hajtotta. A virágzás időszaka a második világháború után következett be, amikor a vásárlók minél olcsóbban szerettek volna valamiféle automobilhoz jutni.

 
   
  Tipikus Reliant háromkerekü a Robin

A Reliant ügyesen egyensúlyozott, hogy a nagy gyártókkal ne kelljen versenyeznie, de megfelelő alternatívát kínáljon a motorkerékpárokkal szemben. Az 1952-ben bemutatott Regalnak ugyan nem volt ki az összes kereke, de négy személy (leginkább két felnőtt és két kisgyermek) számára biztosítani tudta az autózás élményét. A 16 lóerős motorral, lejtőn lefele és hátszélben a 100 km/h sebességet is meg lehetett közelíteni!

 
   
    Mint egy furcsán szeletelt sajt... Az ék alakú Bond Bug, amelyet a Reliant készített

Az autócska pont befért két kategória közé: a törpeautóknál kényelmesebb volt, a családi autóknál viszont olcsóbb, ráadásul motorkerékpár jogosítvánnyal is lehetett vezetni. E korai típusok még alumínium karosszériával készültek, 1956-tól váltotta le műanyag a fémet. A korabeli sajtó kicsit túlreagálta a Reliant típusait, egy újság ugyanis nem átallotta a "háromkerekű világ arisztokratájának" titulálni gyártmányaikat, többek között az elektromotorral mozgatott ablaktörlő miatt.

 
   
  Az izraeli Autocar által gyártott Rom Carmel egyik változata.

A '60-as évek elején a cég nyugdíjazta az öreg Austin 7 erőforrást, és helyette saját maguk fejlesztettek ki egy 600 köbcentiméteres alumínium motort, melynek 850 köbcentiméteres változata hajtotta az utolsó Reliant háromkerekűt is. A Reliant kétszer kísérelt meg egy kereket hozzáadni kisautóihoz, és "normális", négykerekű családi autóval megnyerni a vásárlók kegyét. Az első kísérlet az 1964-es Rebel (lázadó) volt. A vásárlók gyorsan leverték a lázadást.

 
   
    Az egyik rövidéletü négykerekü, a Kitten, amelynek karrierje Indiában dicsöségesebb volt.

1975-ben pedig megjelent a Kitten (kiscica). Ezt legalább hét éven keresztül cirógatták, sőt később Indiában is gyártották licenc alapján! A Reliant amúgy is szakértőnek bizonyult egzotikus országok autógyártásának megteremtésében. 1958-ban egy izraeli cég kérésére kifejlesztettek egy, az izraeli éghajlati körülmények közt is használható kombit, majd két évvel később egy sportkocsit. A török Otosan Gépgyár Anadol nevű családi autójának megalkotásában is szerepet vállaltak, míg egy görög megrendelő egy kisteherautó kész terveivel távozott. Az Anadolhoz hasonló limuzin Új Zélandon való gyártása végül kútba esett.

 
   
  scimitar

Viszont az 1960-as Sabra, az izraeli sportkocsi nemcsak a megrendelő tetszését nyerte meg, hanem a fejlesztőét is. A Reliant saját maga is gyártani kezdte a kétülésest Sabre néven. E típus alvázára épült az első Scimitar sportkocsi, amely a Reliant másik kulcsfontosságú terméke lett. Eredetileg 2.6 literes motorral kínálták, de létezett háromliteres V6-os változata is. E típus megalkotója David Ogle a '60-as évek végén egy sportos kombit fejlesztett ki a Scimitar alapjaira. Ez lett a Scimitar GTE, amely egy időben népszerűbb volt, mint az alaptípus: a nyitott változatból alig 1000 kelt el hat év alatt, míg a GTE-ból közel egy nagyságrenddel több, összesen 9410.

 
   
    scimitar 2

Ogle másik alkotása a - szintén a Reliant égisze alatt készített - Bond Bug az angol ifjúság egy részének ugyan örömet szerzett, a Morgan-féle háromkerekű örömautózás élményét adta, a legtöbben mégis csak egy furcsán szeletelt sajtnak tartották a "kis bogarat".

A hetvenes évek volt a Reliant virágkora: heti 350 darab háromkerekű és 50 Scimitar készült. A nyolcvanas években a Scimitar egyre több vetélytárssal nézett szembe, végül a gyártónak nem maradt más választása, mint abbahagyni a gyártást.

 
   
  A jövö: az Indiából importált San Streak sportkocsi

A Scimitar sorsa ezzel nem végeztetett be, több kísérlet is történt a felélesztésére, végül immár SST néven visszakerült a Reliant kezeibe. Ez már a '90-es évek elején történt. 1995. decemberében a Reliant csődöt jelentett. A Jaguar egyik legendás fejlesztőmérnöke, William Heynes fia, Jonathan vásárolta meg a céget saját pénzéből. Azonban ő is gyorsan túladott rajta. A jelenlegi tulaj leginkább az autókereskedésre koncentrál, így következhetett be az elképzelhetetlen: megszűntették a háromkerekűek gyártását.