Nem színlelt orgazmus

Szerelem: Szöcske fillérekből

- gyulavitéz -

2008. december 6., szombat 00:13

Nem színlelt orgazmus – Szöcske fillérekből

Valahol ott ért véget a történet, hogy végeztünk a bukócsöves Subaruval. Aki olvasta a beszámolót, tudja, a helyszín az ádándi ralikrosszpálya. Aki nem olvasta, gyorsan fussa át, hogy képben legyen. Bár eleinte, a fotózás pillanataiban még eléggé fáztam, a Subaru csinált annyi adrenalint, hogy a hideggel már nem nagyon foglalkoztam.

A szöcske látványától mégis fáztam egy kicsit a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. A szöcske tök nyitott, még szélvédője sincs. Vagyis van, egy darab rács, aminek a lyukain a lódarázs talán nem, de minden nála kisebb rovar, valamint természetesen a menetszél is boldogan slisszol át. Tudom, lesz rajtam télikabát meg zárt bukó, de akkor is. Adrenalin ide vagy oda, nincs az a kifejezetten kellemes, nyár végi motoros idő; fázni fogok, de nagyon.

Nem színlelt orgazmus – Szöcske fillérekből

Az is aggasztott, hogy a szöcske egy tákolmány. Autót építeni nem könnyű feladat, abban, hogy a mai autók olyanok, amilyenek, rengeteg tapasztalat, munka és pénz van, évtizedek izzadtságát lehetetlen lelkesedéssel pótolni. A szöcske esetében ráadásul még csak nagyon sok pénzt sem fektettek az alkotók a projektbe, a kis Frankenstein születése valahogy így nézhetett ki:

− Te Gézám, marha jók ezek a kis vackok, nem dobunk össze mi is egy ilyet, nem lehet akkora vasziszdasz, nem?!
− Imikém, én összehegesztem neked az ejfeltornyot is. Cső is van bőven, maradt még múltkorról, amikor a nyúlketrecet csináltuk.
− No, nekem meg van még a Trabiból a futómű fékestül, a motort kiszedjük a pözsóból, az már úgy sem fog járni többé szegény. A többit majd meglássuk!

Nem színlelt orgazmus – Szöcske fillérekből

A szöcskét 300 ezer forintért vásárolták. Leírom még egyszer, csak előtte még egy adat: a legolcsóbb Suzuki, az egyliteres Splash listaára 2,2 millió forint. A szöcskét 300 ezer forintért vásárolták. Nem egy olyan embert ismerek, aki ennél többet fizet négy gumiért, ez meg egy kész raliautó. Na jó, százezer forintot még költöttek rá, a Peugeot-motort kicserélték egy 90 lovas, 1,8-as Volkswagen blokkra és volt egy kis gebasz a Trabi fékrendszerével, de ezzel vége. Nincs végtelen szopás, a szöcske nagyon egyszerű szerkezet.

De milyen lesz vezetni? Ha hiányzik a szakértelem és az anyagi háttér, és Trabant-alkatrészekből dobálják össze a járgányt megfelelő tudás nélkül, akkor semmire sem úgy fog reagálni, ahogy kéne, ergo nem lehet rendesen irányítani, ezért nemhogy nem lesz jó, de egyenesen kellemetlen, sőt, idegesítő lesz az esetlensége, talán még veszélyes is lesz és…

Nem színlelt orgazmus – Szöcske fillérekből

− Vedd fel ezt a sisakot, ezen van plexi. Ott a tetején tudsz a legkönnyebben bemászni. Minden relatív. Az, hogy legkönnyebben, ebben az esetben valójában azt jelentette, hogy nehezen. Feltornáztam magam a szerkezet tetejére, onnan egy kicsiny lukon át bepréseltem magam egyenesen a vasdarab kellős közepébe. Biztonsági öv bekapcsol, kis kapcsoló kattint, piros gomb megnyom, motor berreg, motor lefullad. Megint nyom, megint berreg, megint lefullad. Vagy négyszer egymás után.

A jót is szokni kell, ezt meg pláne; sebaj, néhány próbálkozás után nagy nehezen elindultam végre. Minden iszonyatosan szokatlan volt. Egyrészt kábé olyan közel ültem a földhöz, mint egy gokartban. Másrészt nem volt váltókulissza, így hiába lehetett másodikban és harmadikban végigmenni a pályán, még ezt a két fokozatot sem mindig találtam meg. Harmadrészt volt a szemem előtt egy rács, és ez gyakorlatilag haza is vágta a térérzékelésemet.

Nem színlelt orgazmus – Szöcske fillérekből

Ha hitetlenkedik, nyugodtan próbálja ki akár gyalogosan, milyen érzés úgy közlekedni, hogy az ember szeme előtt egy rács feszül. Minden ugyanaz, másképp. Csak nagyjából érzékeljük a külvilágot, nem tudjuk, pontosan hol vagyunk, milyen messze vannak tőlünk a tereptárgyak. Agyunknak olyan sokáig tart lefordítani az információkat, hogy másra már nem is nagyon marad ideje.

Nem színlelt orgazmus – Szöcske fillérekből

Nagyjából két körön keresztül úgy éreztem magam, mint a hároméves kisgyerek, akit először vitt el apukája az állatkertbe, a zsiráf kifutójánál. Olyasféle gondolataim voltak, hogy hmmm, meg izé, meg ájjájjájj, meg húvaze; ennél többre nem jutottam. Eleinte persze nyomni sem nagyon akartam, hiszen hideg volt még a motor, de ha akartam sem lett volna sok értelme; a gép volt az úr, nem én, efelől nem volt semmi kétségem.

Aztán szépen lassan kezdett összeállni a kép. Az agyam úgy tett, mintha a rács ott sem lenne, egyszerre elkezdtem olyannak érzékelni a teret, amilyen valójában, rácsmentesnek. Ahogy a térérzékelésem visszajött, lassan fel is bátorodtam, és elkezdtem szorítani a torkát a szöcskének. Imádta, én nem kevésbé.

Nem színlelt orgazmus – Szöcske fillérekből

A szöcske elvileg nincs 400 kilós, a motor meg elvileg 90 lovas. A WRX STi 1500 kilós és 300 lovas. Ha a szöcske tömegét megszorozzuk 3,75-tel, megkapjuk a Subaru tömegét, már csak a teljesítményét kell felszorozni, hogy lássuk a valós arányokat. A szöcske, ha másfél tonnás lenne, és ugyanekkora lenne a tömeg/teljesítmény aránya, 337,5 lóerős lenne, vagyis úgy lenyomná az STi-t, mint a sicc.

A valóságban azért ennyire nem volt durva a helyzet. A szöcske nem ment úgy, mint a Subaru, de azért nem is úgy ment, mint egy 90 lovas kocsi. Jól gyorsult, bőven volt ereje minden manőverhez, de nem szakította le a fejem, nem a motor ereje miatt kedveltem meg. És itt térjünk vissza a nyúlketrechez egy pillanatra. A szöcske egy tákolmány, a puszta látványa tényleg nem üt nagyobbat egy nyúlketrecnél, mégis minden tiszteletem az alkotóké, a szöcske ugyanis remek. Alacsonyan van a súlypontja, jó a súlyelosztása, kezes, jól irányítható, maga a tökéletes játékszer.

Nem színlelt orgazmus – Szöcske fillérekből

Néhány körbe beletelt, mire minderre rájöttem, utána viszont nem akartam kiszállni többé. Sodródó farral zúztam folyamatosan. A szöcske nem túl-, és nem alulkormányzott, egyszerűen úgy jó, ahogy van. Egyszer sem pördültem meg, mindig pontosan éreztem, meddig mehetek el, mindig tudtam korrigálni. A vége felé már nemcsak a murvás, de az aszfaltos részeken is el tudtam indítani a fenekét, ami némi ellenkormányzás és gázadás következtében hamar újra megtapadt a talajon.

Nem színlelt orgazmus – Szöcske fillérekből

A hidegből semmit sem érzékeltem, de adrenalin ide vagy oda, a kulissza azért egy kicsit hiányzott. Meg lehet szokni, hogy nincs, ha az embernek már pontos elképzelése van arról, hol találja a fokozatokat, használható a váltó, de még így is rosszabb, mint a legeslegrosszabb kulisszás váltó, amivel valaha találkoztam. Minden más mellékes. A szűk hely, hogy nem lehet állítani az ülést, a menetszél. Nem is tudtam, hogy van menetszél, az adrenalin annyira elborította az agyamat. Csak egy dolog mozgatott, hogy menjek, ahogy csak bírok.

Nem számít a köridő, vagy, hogy szépen, pontosan autózzak. Nincs mérnöki precizitás, mint a versenypályán, csak az autózás tiszta öröme. Csak egy a fontos, hogy haladjunk, és jöjjenek azok a csodálatos kanyarok, egyik a másik után.

Nem színlelt orgazmus – Szöcske fillérekből

Bemászáskor kínlódtam, kifelé meg nem is tudom, hogyan szálltam. Mint Guczoghy György libbenhettem ki boldog öntudatlanságban, közben Csikóst nógattam: „Te jössz, Csiki! Ezt ki kell próbálnod! Beszarsz, behugyozol! Ne mondd nekem, hogy fáradt vagy, ilyenben még nem ültél soha a büdös életben! Hagyjál már a Corvette-tel, kit érdekel a Corvette? Ez egy szöcske, köze nincs a Corvette-hez, ez százszor dögebb. Húzd a sisakot, menjél már!” És Csikós végül csak beadta a derekát. Nem is bánta meg. Ha kíváncsiak a véleményére, olvassák el újra a cikket.