A navik sírját már megásták

2011. február 2., szerda 06:23
Régóta töröm a fejemet, hogyan lehetne frappáns, de olcsó megoldást találni a navigációs problémáimra. Mert nem nagy kunszt venni egy iPhone-t kétszázezerért, hozzá nyolcvan euróért egy teljes Európa iGO-t. Csikóst idézve: ennyiért autót vesz az ember.

A navigáció kérdése egészen karácsonyig foglalkoztatott, majd ekkor megbeszéltem a Télapóval/Jézuskával, hogy ne bonyolítsuk a dolgot. Hozzon nekem egy legegyszerűbb Nokia 2710 Navigation Editiont, legyen szíves. Huszonötért, kártyafüggetlenül.

Hogy miért? Először is: nem szántam rá sokat. Ha valakinek olyan korú gyermeke van, aki már képes megszerezni és ártatlan kék szemmel a földhöz vágni dolgokat, az többnyire sajnál egy ötven-százezer forintos mobilt.

Másrészt megfogalmaztam, hogy mire kell. A legfontosabb paraméter: legyen mindig nálam. A navigációs készülékeket (PNA) állandóan hurcolni kell, és elég gyakran cuccolok egyik autóból a másikba. Szinte biztos, hogy amikor eltévedek, nem lesz kéznél. Tehát, nem akarok még egy kütyüt hurcolni, egyértelműen legyen benne a navi szoftver a mobilban.

Súlyosbító körülmény, hogy az eltévedésekre néha külföldi sajtóbemutatókon kerítek sort. Ne tessék azt hinni, hogy minden bemutatóautóban van navi, vagy ha van, sokszor lusták felprogramozni. Tehát csakis olyan navigációs szoftver jöhet szóba, amely nem mobilneten töltögeti le a szükséges térképeket, jó kis adatroaming-árakon, hanem ott van a kis memóriakártyájában. A Nokiáé ilyen, bár ehhez le kell tiltani a netre való kapcsolódást, és előre letölteni otthon a szükséges térképeket. Mondjuk ez nem áll semmiből.

A Nokia mellett az szólt még, hogy a „Navigation Edition” kiadásúakhoz jár tartó is, és a gyengébb akkujú változatokhoz autós töltő is. Ez az alap telefon is ilyen, ezen túl nem sokat tud, de vannak gombjai, nuku érintőképernyő, nuku wi-fi. (Amúgy, kiszámoltam oda-vissza, ha kellene a wi-fi 45-50 ezer alatt nem lehet megúszni, mindegy, Android vagy Nokia, alias Symbian.)

A teszt másik résztvevője egy úgynevezett TeleSystem 8410 készülék, amelyet olasz megrendelésre emblémáztak ilyenre Kínában. Az égvilágon semmit nem tud, mint navigálni, viszont 27 ezerért teljes Európát hozzá adják, iGO 8 alapú szoftverrel. Ez történetesen a friss jogsis feleségemé, aki arra kapta, hogy ne vonja el a figyelmét a tájékozódás, mert momentán csak a BKV-járatok mentén ismeri a várost.

Rettenetesen elavultnak tűnő cucc ez. Csak egy levegőrostélyra pattintós tartót adtak hozzá, ami praktikus, de kétezerért vásároltam felcuppantós kart hozzá. Még így is harminc alatt vagyunk, továbbá egy évig járnak a térképfrissítések is hozzá – feltéve, hogy sikerül feltelepíteni azokat.

A készülék már a második, mert amikor Hajni megkapta az elsőt a születésnapján – mintegy két nappal az akku teljes feltöltése után – be sem kapcsolt. Átkozott kínos. Naivan azt hittem, hogy egy akkunak az a feladata, hogy az energiát tárolja, de amikor visszavittem, kiábrándítottak. Mint mondták, ez a készülék „csak a képernyőt kapcsolja le”, ha megnyomom a power on/off gombot.

Érdekes tézis, hisz ezek szerint az aktuális tartózkodási helyemen kellene felélednie a GPS-nek, nemdebár? Hisz be van kapcsolva. De nem teszi. Igazából nem csinál semmit, ugyanonnan indul a helymeghatározás, ahol utoljára kikapcsoltam. Illetve, ha túlzottan lemerül, Párizsból. Vagy ha még jobban, el sem indul.

Vajon hová lesz belőle az áram? Társadalmi munkában a pi ötbillió egyedik számjegyét közelíti a Bailey-Borwein-Plouffe formulával, netán az ugráló barikat számolgatja, hogy el tudjon aludni végre, vagy csak van benne egy ellenállás, és simán elfűti, ne fázzon?! Mondjuk, ezt nem csinálja, mert egy téli éjszaka lent hagytam az autóban, és utána belefagyott mindegyik újratervezésbe. A Prohardver tesztelői egyébként nem értették, hogy miért adnak ehhez a kifogástalan készülékhez böködő pálcikát, hát elárulom nekik. A reset nyomkodásához.

Mindegy, kicserélték, de a boltban megeskettek, hogy nem megyek vissza reklamálni, ha ez a példány is lemerül két nap után. Hát, jelentem alássan, lemerül. Drót nélkül gyakorlatilag 45-50 percig használható, de ez alapvetően nem gond, a kocsiban úgyis van szivargyújtó-csati.

Hogy-hogy nem, karácsony táján grafikusunknál, Tomnál is aktivizálta magát a telekommunikációs Jézuska/Télapó. Bár véletlen egybeesésnek tűnhet, valójában ugyanolyan típusú, szétcsúsztatható Samsungunk volt, és csodák csodája, szinte egyszerre lehelte ki a lelkét a két készülék.

Tom szereti a nyílt forráskódot és hisz a közösség erejében, tehát egy androidos Samsung Galaxy 3-ast kapott a fa alá. Ez egy érintőképernyős okostelefon, GPS-szel, csakhogy nem adnak hozzá navigáló szofvert. Lehet helymeghatározni Google Maps-en, de ez egyrészt online szolgáltatás (csúnya adatforgalom, fúj!), másrészt, nem mondja, hogy a következő sarkon fordulj be, és hasonlók. Tehát, szükség van még egy offline térképes szoftverre is, ebből Tom a Navigont választotta. És még valamennyit kell szánni tartóra is.

Ha már így összejött a csapat, gondoltam, csináljuk meg a tesztet – melyik az igazi? Lapozzon!

Gondolom, nem árulok el nagy titkot: mindhárom cucc alkalmas a navigálásra, de más-más szinten. A buta, numerikus billentyűzetes telefont eleve nehéz használni. Bár a tesztekben leszólták a kijelzőjét, picivel kontrasztosabb, mint a Galaxy 3-é, a végtelenül vacak kijelzős olasz-kínai csodánál meg pláne. Igaz, Nokiából is lehet venni érintőképernyőset, és akkor már nem SMS-pötyögés jellegű a cím beadása.

Hogy a finnek Ovi Maps nevű szoftverét még fényezzem egy kicsit, bámulatosan gyors. Hamarabb indul el, mint az alapműveletes számológép (!), ráadásul külön gombja is van, nem kell menüben kajtatni utána. Ettől függetlenül a billentyűzete elég vacak, nincsenek vastag ujjaim, de csak körömmel tudom nyomkodni az apró gombokat.

Az Ovi nagyon alap funkciókat tud, címkeresés, útvonaltervezés, egy adott ponthoz navigálás légvonalban, gyalog és autóval - ennyi. A hangutasításai jól érthetők, és a három készülék közül ez dolgozott a legkisebb késéssel, tehát ő mondta a legreálisabb távolságokat, ha egy kereszteződés következett. A Samsung-Navigon picivel, az iGO-TeleSytem borravalónyival le van maradva a járműhöz képest, azaz a bemondások lényegesen később érkeznek, mint azt a programozók eltervezték – valószínűleg a hardver és az 5-ös Windows Mobile kombó együttes tetűsége a ludas.

A Nokiával azonban van egy nagyobbacska baj, a nehézkes kezelésen kívül: rosszul optimalizálja az útvonalat, és ami még meglepőbb, ugyanott, ugyanazokkal a paraméterekkel más megfejtést ad. Néha kilométerekre bevinné az embert a fekvőrendőrös, jobbkezes lakóövezetbe (holott a leggyorsabb utat kérem tőle), ahelyett, hogy a párhuzamos főútvonalra vinné. Máskor meg nem.

Ráadásul, ha nem játsszuk végig a kályhától az Útvonaltervezés menüt, hanem simán rákeresünk egy pontra, majd kinevezzük a navigáció célpontjának, nem mutatja meg előre az útvonalat. Így nem lehet ellenőrizni, hogy bevisz-e az erdőbe, és amikor az ember siet, nem feltétlen kellemes az oroszrulett-jelleg.

Ráadásul nem mindig találja meg a leggyorsabb vagy a legrövidebb útvonalat. Mivel a térképek elérhetők a neten is, bárki kipróbálhatja, megcsináltam egy Ferihegy-Szigetszentmiklós útonalat, ellenőrzésként pedig ugyanezt az Útvonalterv.hu-n is elkészítettem. Legalább öt-hat kilométerrel hosszabb úton vinne a Nokia, ha pedig a legrövidebb útvonalat kértem, az 25 kilométer és két óra! Ami lehet, hogy matek szempontjából tökéletes, de nem életszerű.

Az olyan új utak, mint az M31, hiányoznak róla, és igazából nem kideríthető, hogy mikori a térkép, egyáltalán frissítik-e, és hogyan, hisz az Ovi Suite szoftver csak egy-egy ország meglétét jelzi, az aktualitását nem. Ám tény, hogy a világ rengeteg országa szabadon letölthető.

Azért vannak csapdák. Például Románia, ahol csak a nagyobb városok vannak meg – először nem is értettem, mitől 450 kilométer Szatmárnémeti, ami az iGÓ-val alig 320. Hát attól, hogy a következő település, amit ismer, Nagyvárad. Így tényleg nehéz.

A Nokiához képest alig lassabb Samsung igazán ideális lenne navigációra, de a Navigon nem használja ki a az összes lehetőséget. Egyrészt fekvő nézetben két vastag sávot elfoglal a semmire, a gyönyörű madártávlati képnek alig hagyva helyet. Feliratok gyakorlatilag nincsenek a 3D nézetben, pedig az ember örülne, ha esetleg tudná, milyen keresztutcáknál jár. 2D nézetben már vannak utcanevek, de sikerült halványzöld alapon fehér kontúrú bolhabetűkkel írni, így olvashatatlanabb, mint bármi a 2710-es Nokia apró kijelzőjén.

Cserébe lényegesen jobban tervezi az útvonalat, ha nem is tökéletesen. Olyan például, hogy Astoria egyáltalán nem szerepel az adatbázisában, ami még akkor is vicces, ha mindenki tudja, hol van Budapesten. A térképéről pedig nem konzisztens módon hiányoznak dolgok, néhol viszonylag friss változások megvannak, régebbiek hiányoznak. Viszont negyedévente frissül, és az árával két évre kapunk rá bérletet.

Vannak persze apró lököttségei: a házszám megadásakor nem vált át magától numerikus billentyűzetre, és hasonlók. Az már határozottan idegesítő, hogy néha elkurjantja magát: vigyázat! És utána: ötven méter múlva forduljon jobbra. Olyan kijelzéseket is nyújt, mint a GPS-sebesség, ilyesmi nincs a Nokián. Jó magyarsággal beszél, bár a Nokiára sem lehet panasz.

De véletlenül az iGO a legjobb.

Pedig az iGO 8 inkább a múlt, mint a jelen, az NNG már az iGO Primo és Amigo szoftvereket tolja, tán azért lehet hozzájutni legálisan ilyen olcsón. Mindegy, mert amikor a hardver működik, és friss a térkép, fantasztikusan teszi a dolgát, jól beszél és tényleg úgy tervezi az útvonalat, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva. A kezelését szokni kell, így nem értem, hogy a hangszóró ki-be, nappali-éjszakai váltás gyorsmenüjét miért az akkutöltöttség+GPS-vétel kijelzésre bökve lehet előcsalni, és hasonlók. Szerencsére, aki nem igényli a profi funkciókat, választhatja az alap, egyszerűsített üzemmódot, és pár kezelési bukfenc máris eltűnik. Az iGO tényleg a legjobb navigáció, amit el lehet képzelni, valahogy jobban érzi forgalom logikáját – nálunk. Persze külföldön ki vagyunk szolgáltatva az adott térkép készítőjének, de nekünk többnyire a hazai úthálózat a legfontosabb.

Emlékszel még a Win95-re?

A TeleSystem nevű turbulencia alaposan elragadott. Kétféle szoftver használható a készülékhez, az egyik gyakorlatilag csak a biztonsági mentésre szolgál, a másik az iGO Naviextras nevű programja, térképek vásárlásához és frissítéséhez. A készülék csatlakoztatásakor kiírja, hogy miből van új verzió, letölti, telepíti. Ha összejön.

Bár a boltban azt mondták, hogy ehhez az olcsó cucchoz nem jár frissítés, a Naviextras szerint igen. Neki is álltam, de a másfél gigabájt csak nem akart ráköltözni. Aztán észrevettem, hogy: minden egyes csatlakoztatáskor picit más dolog történik; továbbá, van pár ország, amelynél a térkép mérete ismeretlen. Ezeket inkább kihagytam az ötvenedik próbálkozásnál, és lám: siker. Azóta van M31-es is, ez egy viszonylag új út.

Aztán egyszer kikapcsoltam, és két-három nap múlva se resettel, se máshogy, nem indult el. Próbáltam mindkét programmal helyreállítani (készült biztonsági mentés), de nem ment. Visszavittem, segítettek a boltban; lényegében a gépről eltűnt a szoftver. Igaz, ha a boltból léptem be a Naviextrasba, nem járt frissítés, de már kezdtem megszokni a változatosságot. A végén ismét volt egy 2009 júniusi térképem. És otthonról nézve ismét járt a frissítés. Érti a fene, de egy újabb hétvégényi megfeszített szívással ráraktam. Majd erről is készült egy biztonsági mentés.

Aztán nemrég megjelent a 2010 Q4 térkép. Ráraktam. Magyarország ezzel eltűnt az iGO-planétáról. De a boltban kiokosítottak, már tudtam, hogy mit kell visszamásolni, hogy legalább a harmadik negyedév meglegyen. Hát ezért nem akart felmenni a Margit-hídra, amikor a videót forgattuk.

Hogy mi a verseny konklúziója?

Egyrészt az, hogy a navigációs rendszerek sírját már alaposan kimélyítette a Nokia, illetve pár cég, amely az okostelefonokra kínál térképszoftvert. A legjobb kombináció azonban még nem született meg: Androidra csak egyetlen képernyőfelbontáshoz, egy drága készülékre készül iGO – állítólag léteznek már meghekkelt verziók a többi készülékre, de én a legalitás talaján maradnék. Ha majd valóban megvehető lesz, az a végét jelenti a PNA-biznisznek – de úgy tűnik, a Tom-Tom, Garmin, a Navigon és a Sygic is ezen dolgozik, keményen. És akkor majd nem kell két készüléket venni.

Szavazzon!

Tény, hogy ma még olcsóbb egy iGÓ-s PNA+olcsó Nokia kombináció, és ugyanazt nyújtja – de csak autós navigáció szempontjából és kompromisszumokkal. Vész esetén ott a mobiltelefon, ha pedig komoly útról van szó, az ember a nagy cuccot viszi, a friss térképpel. Az androidos mobil kevésbé célgép, de ugyanez igaz az iPhone-tól a Windows Mobil oprendszerekig: itt az útvonaltervezés csupán egy funkció, amit már most is veszélyesen jól csinálnak. Meg még száz más, szabadon választható dolgot is – és igazából ez szól mellettük.

Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?

Tegye meg a publikáció blogposztján!

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Ez lenne az igazi luxus?
Ez lenne az igazi luxus?
Ennél nagyobb már tényleg nem kell. Mellette az S-klasse konzervdoboz.
RSVPTC Csak az ár volt minőségi
Az olvasó váltózárat szereltetett korosodó, ám makulátlan állapotú autójába. Lehet, hogy jobban járt volna, ha ellopják, úgy legalább nem kell végignéznie, amit műveltek vele.
Elegáns lett a Kia egyterűje
Megtették, amit a műfaj korlátain belül megtehettek – az eredmény egész kellemes.
A magyar sofőrök elfelejtettek vezetni?
Harmadával nőtt a sérüléses balesetek száma az első negyedévben. Száguldás külföldi rendszámmal, rengeteg gyorshajtó és egyre kevesebb friss jogosítvány. Így autózunk.
DS 6WR: ez már a francia luxus?
A Citroen készítette, de már nem is bukkan fel
a jellegzetes dupla nyíl. Vajon beválik?
Nepper Ettől már csak a bontóban szabadulok?
Szeretném lecserélni egy fiatalabbra, de félek, nem tudom eladni a Rovert. Tényleg a nyakamon marad?
Könnyű a Lada, de nem ennyire
Nem könnyű elképzelni, hogy valaki ennyire ne érezze, hogy valami egyszerűen nem jöhet össze.