A navik sírját már megásták

2011.02.02. 06:23
Kapcsolódó cikkek (1)
Régóta töröm a fejemet, hogyan lehetne frappáns, de olcsó megoldást találni a navigációs problémáimra. Mert nem nagy kunszt venni egy iPhone-t kétszázezerért, hozzá nyolcvan euróért egy teljes Európa iGO-t. Csikóst idézve: ennyiért autót vesz az ember.

A navigáció kérdése egészen karácsonyig foglalkoztatott, majd ekkor megbeszéltem a Télapóval/Jézuskával, hogy ne bonyolítsuk a dolgot. Hozzon nekem egy legegyszerűbb Nokia 2710 Navigation Editiont, legyen szíves. Huszonötért, kártyafüggetlenül.

Hogy miért? Először is: nem szántam rá sokat. Ha valakinek olyan korú gyermeke van, aki már képes megszerezni és ártatlan kék szemmel a földhöz vágni dolgokat, az többnyire sajnál egy ötven-százezer forintos mobilt.

Másrészt megfogalmaztam, hogy mire kell. A legfontosabb paraméter: legyen mindig nálam. A navigációs készülékeket (PNA) állandóan hurcolni kell, és elég gyakran cuccolok egyik autóból a másikba. Szinte biztos, hogy amikor eltévedek, nem lesz kéznél. Tehát, nem akarok még egy kütyüt hurcolni, egyértelműen legyen benne a navi szoftver a mobilban.

Súlyosbító körülmény, hogy az eltévedésekre néha külföldi sajtóbemutatókon kerítek sort. Ne tessék azt hinni, hogy minden bemutatóautóban van navi, vagy ha van, sokszor lusták felprogramozni. Tehát csakis olyan navigációs szoftver jöhet szóba, amely nem mobilneten töltögeti le a szükséges térképeket, jó kis adatroaming-árakon, hanem ott van a kis memóriakártyájában. A Nokiáé ilyen, bár ehhez le kell tiltani a netre való kapcsolódást, és előre letölteni otthon a szükséges térképeket. Mondjuk ez nem áll semmiből.

A Nokia mellett az szólt még, hogy a „Navigation Edition” kiadásúakhoz jár tartó is, és a gyengébb akkujú változatokhoz autós töltő is. Ez az alap telefon is ilyen, ezen túl nem sokat tud, de vannak gombjai, nuku érintőképernyő, nuku wi-fi. (Amúgy, kiszámoltam oda-vissza, ha kellene a wi-fi 45-50 ezer alatt nem lehet megúszni, mindegy, Android vagy Nokia, alias Symbian.)

A teszt másik résztvevője egy úgynevezett TeleSystem 8410 készülék, amelyet olasz megrendelésre emblémáztak ilyenre Kínában. Az égvilágon semmit nem tud, mint navigálni, viszont 27 ezerért teljes Európát hozzá adják, iGO 8 alapú szoftverrel. Ez történetesen a friss jogsis feleségemé, aki arra kapta, hogy ne vonja el a figyelmét a tájékozódás, mert momentán csak a BKV-járatok mentén ismeri a várost.

Rettenetesen elavultnak tűnő cucc ez. Csak egy levegőrostélyra pattintós tartót adtak hozzá, ami praktikus, de kétezerért vásároltam felcuppantós kart hozzá. Még így is harminc alatt vagyunk, továbbá egy évig járnak a térképfrissítések is hozzá – feltéve, hogy sikerül feltelepíteni azokat.

A készülék már a második, mert amikor Hajni megkapta az elsőt a születésnapján – mintegy két nappal az akku teljes feltöltése után – be sem kapcsolt. Átkozott kínos. Naivan azt hittem, hogy egy akkunak az a feladata, hogy az energiát tárolja, de amikor visszavittem, kiábrándítottak. Mint mondták, ez a készülék „csak a képernyőt kapcsolja le”, ha megnyomom a power on/off gombot.

Érdekes tézis, hisz ezek szerint az aktuális tartózkodási helyemen kellene felélednie a GPS-nek, nemdebár? Hisz be van kapcsolva. De nem teszi. Igazából nem csinál semmit, ugyanonnan indul a helymeghatározás, ahol utoljára kikapcsoltam. Illetve, ha túlzottan lemerül, Párizsból. Vagy ha még jobban, el sem indul.

Vajon hová lesz belőle az áram? Társadalmi munkában a pi ötbillió egyedik számjegyét közelíti a Bailey-Borwein-Plouffe formulával, netán az ugráló barikat számolgatja, hogy el tudjon aludni végre, vagy csak van benne egy ellenállás, és simán elfűti, ne fázzon?! Mondjuk, ezt nem csinálja, mert egy téli éjszaka lent hagytam az autóban, és utána belefagyott mindegyik újratervezésbe. A Prohardver tesztelői egyébként nem értették, hogy miért adnak ehhez a kifogástalan készülékhez böködő pálcikát, hát elárulom nekik. A reset nyomkodásához.

Mindegy, kicserélték, de a boltban megeskettek, hogy nem megyek vissza reklamálni, ha ez a példány is lemerül két nap után. Hát, jelentem alássan, lemerül. Drót nélkül gyakorlatilag 45-50 percig használható, de ez alapvetően nem gond, a kocsiban úgyis van szivargyújtó-csati.

Hogy-hogy nem, karácsony táján grafikusunknál, Tomnál is aktivizálta magát a telekommunikációs Jézuska/Télapó. Bár véletlen egybeesésnek tűnhet, valójában ugyanolyan típusú, szétcsúsztatható Samsungunk volt, és csodák csodája, szinte egyszerre lehelte ki a lelkét a két készülék.

Tom szereti a nyílt forráskódot és hisz a közösség erejében, tehát egy androidos Samsung Galaxy 3-ast kapott a fa alá. Ez egy érintőképernyős okostelefon, GPS-szel, csakhogy nem adnak hozzá navigáló szofvert. Lehet helymeghatározni Google Maps-en, de ez egyrészt online szolgáltatás (csúnya adatforgalom, fúj!), másrészt, nem mondja, hogy a következő sarkon fordulj be, és hasonlók. Tehát, szükség van még egy offline térképes szoftverre is, ebből Tom a Navigont választotta. És még valamennyit kell szánni tartóra is.

Ha már így összejött a csapat, gondoltam, csináljuk meg a tesztet – melyik az igazi? Lapozzon!