Hogyan tegyük tönkre az autónkat?

2012.03.15. 07:55
Számos okunk lehet rá, hogy tönkre akarjuk tenni az autónkat. Sok a pénzünk és költeni akarjuk, emberbaráti szeretetből támogatjuk a szerelőnket, be akarjuk a lízingcégnek bizonyítani, hogy csereérett. Nyilvánvalóan az, hogy nekihajtunk a híd lábának, vagy nem teszünk bele olajat, barbár módszer, mi azért mégis csak autósok vagyunk, vannak erre kifinomult, alig észrevehető, de hatékony eszközök.

Kezdjük rögtön a tárolással. A legjobb egy fűtött, meleg, nagy páratartalmú garázs. A pára, párosítva a kémiai folyamatokat felgyorsító meleggel megbízhatóan korrodálja a kasztnit. Ezt tovább fokozhatjuk, ha koszosan, sárosan tesszük be, mert a sár megtartja a vizet hosszú ideig. Soha ne szellőztessünk, az ajtót azonnal csukjuk be, ahogy a vizes autóval beálltunk. Ilyenkor tavasszal még akad az utakon kis só, nem baj, ha rátapad a kasztnira, fantasztikus vízmegkötő képességével rágja az autót, mint féreg a növény gyökerét.

Ha nincs garázsunk, akkor a napon tároljuk az autót. Az UV-sugárzás szépen megeszi az összes műanyagot, gumialkatrészt, kifakulnak a színek, szétreped a belső tér és azért dolgoznunk sem kell.

Mosatni mindig automata kefés mosóba vigyük, mert az szépen letisztítja kívülről, még mattít is egy kicsit, azonban a peremek mögött, a sárvédő belsejében ott marad a nagyinál vidéken összeszedett agyag, ami jól tartja a vizet, így gyorsítja a korróziót. Hidegben, nagy mínuszban a legjobb mosatni, mert a megfagyott, megmerevedett ajtószigetelő gumit könnyű eltépni az ajtó nyitásával.

Az ablaktörlőt járassuk a fagyott ablakon, legalább öt percig, a jég így szépen szétvagdossa a lapát mikroélét. Utána már csíkosan fog törölni, esetleg le is szakad a gumi róla.

A hidegindítást már kiveséztük, annak tehát pont az ellenkezőjét kell tennünk. Amikor indítózni kezdünk, előtte tapossunk egy folyamatos padlógázt, és amikor bepöccen az autó a tartott padlógázzal pörgessük. Persze a kulcsot még tartsuk rajta, hogy a felpörgő lendkerék kitolja magából és koptassa erősen az indítómotor fogaskerekét, a bendixet. A felpörgetés műszakilag nagyon megalapozott károkozás, mert abban a néhány tizedmásodpercben, amikor az olajnyomás nem, vagy csak részben van jelen, akkor is gyorsuló mozgással és terheléssel forog a főtengely és minden motorelem. A részben megszakadó olajfilmen a csapágyak egymás húsába marnak, mint héjanász az avaron. Az eredmény nem marad el.

Ha szerencsések vagyunk és van időnk, amikor beindult, akkor hagyjuk alapjáraton ketyegni legalább 10-20 percet, mert ezalatt savas komponensek árasztják el a motort, ölik az olaj bázikusságát biztosító adalékot. Ne aggódjunk, tartósan tudunk így rombolni, mert az olaj úgysem melegszik fel így üzemi hőfokra. Ha ezt gyakran ismételgetjük, akkor ez idő alatt olyan kémiai korróziókat okozhatunk a korszerű könnyűfém motorokon, hogy az első szervizkor, amikor szétszedik, néznek majd nagyot. Ráadásul az olajat is nyírjuk, mert az minél lassabban éri el a 70-90 fokot, annál tovább tart a számunkra kedvező, sok mindent rongáló állapot, amelynek során az olaj bázikusságot biztosító adalékai szépen kimerülnek.

Aztán indulhatunk. Ez megint egy fontos szakasz, ahol nagyon sokat tehetünk az autónk ellen. Általánosságban az a lényeg, hogy minden mozdulatunk erős és hirtelen legyen, az autó lehetőleg bakkecske-szerűen ugrálva menjen. Indulásnál azért csúsztassuk a kulungot hosszan, nagyon felpörgetett motorral és derékszögű kanyarokban se váltsunk vissza, csak fessünk alá a kuplunggal, néhányszor megrúgva a pedált. Ha kettőstömegű lendkerék van autónkban, az nagyon fogja ezt szeretni, ahogy minden váltásnál a bakkecskézést, a nagyobb fordulatra rádobott kuplungot is. Gondoljunk csak bele: minden hirtelen gázadás, rádobott kuplung egy erőfolyamot indít meg a főtengelytől, odaver egyet a kuplungnak, összecsattintja a foghézagokat a váltóban, rúg egyet a féltengely-csuklókon, ránt egyet a keréken és az egész kocsin.

Ez egyébként a családra is jó hatással van, a feleség bólogat az anyósülésen, gyomra felfordul, a gyerek hátul elejt mindent, a vizet az orrába vagy a nyakába önti. Micsoda tökély, nem csak az autót, még a családi légkört is romboljuk. Mindig mondtam, ha valamibe belefogunk, azt csináljuk rendesen!

Az automatikus váltós autósoknak is a lehetőségek tárháza áll rendelkezésre. A fokozat kiválasztása után, mielőtt bekapcsolódna a fokozat, már nyomjuk a gázt, hogy rántással induljon az autó. Minden egymásodperces megállásnál azonnal tegyük vagy P-be vagy N-be, hogy mindig össze és szét kelljen kapcsolódniuk a megfelelő szerkezeti egységeknek, kapcsolgatniuk kelljen a reléknek és a nyomásszelepeknek. Ezt nem fogják túl sokáig bírni a korszerű, költségoptimalizált váltók.

Haladáskor ne menjünk állandó gázon, hanem öblögessünk, mint egy kétütemű versenymotornál. Gáz, megpörget, majd elvesz, fékez. Megint gáz, gyorsít, elvesz, fékez.

Ha már bemelegedett a motor, komplexebb stratégiára lesz szükség. A fordulatszám-mezőnek használjuk az alját, tehát erőltessük a motort kis fordulaton, nagy gázálással. Ha színezni akarjuk a produkciót, néha gyilkoljuk fent is kicsit, ahol ordít és fogyaszt. Néha nyomjuk ki a kuplungot és túráztassuk a motort. Ez nagyon menő amúgy is. Váltáskor erősen és hirtelen nyomjuk a váltókart, mintha nem akarnánk elhinni, hogy ott van a fokozat. Ilyenkor a szinkron agyaknak nincs idejük rendesen azonos fordulatra pörgetni a kapcsolódó kerekeket.

Erővel bármi megoldható. Az erő a barátunk. Használjuk hát mindig. Kanyarodáskor, sávváltáskor sem óvatosan lassan húzódunk át, hanem hirtelen rántjuk a kormányt, mintha jávorszarvas-teszten lennénk. Ilyenkor a gömbfejek is kapnak egy pofont, a kasztni is megdől, a szilentek is kapnak egy erőhatást, és ez mind a malmunkra hajtja a vizet.

Az erő a gumiabroncsokat is jobban koptatja, minden fékezés, minden gyorsítás, minden sodrós kanyar egy napot letép az élettartam-naptárukból. Guminyomást sose nézzünk, hiszen tele van az levegővel, mert látszik, nem érdemes foglalkozni vele. Kicsit nagyobbat döccen a szekér, és kicsit bizonytalanabb az iránytartása, meg nehezebb a kormány. A gumi kifejezetten igényli az ilyesmit. De ha már a guminál vagyunk, az állóhelyzeti kormánytekergetés is nagy jótevője, de itt több legyet üthetünk egy csapásra, mert a kormányalkatrészeket is irreális mértékben terheli.

Fékezni úgy kell, hogy az utolsó pillanatig nyomjuk a gázt, majd azonnal erősen fékezünk. Nincs kigurítás, meg motorfék. Csak gáz, majd erős fék. A motorfék elvesztett idő.

Az utasteret is jól lelakhatjuk. Dohányozzunk erősen felhúzott ablaknál és a csikkes hamutartó körül legyen arasznyi a hamukör, így nagyobb az esély, hogy néha egy-egy parázsdarab kiégeti a szőnyeget. A lehúzott ablakos és ablakon kidobálós stílus kifejezett pozitívuma pedig a menetszél által visszasodort, még égő csikk, ami általában a hátsó ülés ülőlapja és támlája közötti résben talál végső nyughelyet. Ettől esetleg ki is gyulladhat az autó, az bónusz, bár ehhez nagyon ügyesnek kell lenni, csak menőknek megy az ilyen.

Soha ne takarítsunk benne. Ne feledjük, az autó van értünk, nem mi az autóért. A műanyagpalackok kifejezetten jót tesznek a látványnak, de a mekis kajamaradék pár hónapos aszalás után bearanyozza a hétköznapokat. Azért is jó, ha nem takarítunk, mert így az ülésállító sínek eltömődnek, és akadozni, szorulni fog az ülés.

Beszálláskor mindig csúsztassuk a lábunkat a műanyag küszöbön, karcoljuk össze. A kormányt egyenesen haladáskor is csuszitoljuk és szorongassuk erősen, hogy kopjon. A kezünk pihenjen a váltókaron, kicsit nyomva, hogy a kapcsolóvilla azért tolja kicsit a fogaskereket, mert az jó, ezzel is koptatunk a váltó működtető mechanikáján. Bal lábunk természetesen állandóan a kuplungon pihen, hogy a kinyomócsapágy is megdolgozzon a pénzéért, a kuplung hidraulikarendszerében nyomás legyen, bovdenes megoldásnál pedig feszüljön az a bovden.

Az ajtókat minden be- és kiszálláskor őrült erővel csapjuk be. Biztos, hogy a zárszerkezet előbb utóbb elmozdul, akkor még egy olyan járulékos előnyünk is lesz, hogy nem támaszt rendesen, így az ajtó menet közben mozog és szétver, elmozdít mindent, tönkreteszi a zsanérokat. 3 év szorgos munkájával a legtutibb autónak is lóghat úgy a vezető ajtaja, mint egy 20 éves taxinak - ez elégedetten lemérhetjük a fokozódó zörgésből.

Az indítókulcson legyen még vagy 20 darab kulcs, hogy azok össze-vissza verődve egyrészt a műszerfalat is kezeljék, másrészt a gyújtáskapcsolót is IKEA-módszerrel fárasszák. Külön jó, ha csukáskor a zárban hagyjuk a csomagot, és úgy csapjuk be az ajtót. Ha kellően nagy rajta a súly, a befektetett munka hamarosan meghozza a gyümölcsét. Ha távirányítós az autónk, akkor se keseredjünk el. Nyissuk úgy az ajtót, hogy a kezünkben van a teljes otthoni és irodai kulcscsomó, ami hozzákoccan a fényezett lemezhez. Ha sok a cucc a kezünkben, dobjuk a tetőre a táskát, szatyrot és a csomagot súrolva, húzva vegyük le.

Ha odaértünk a célunkhoz, a parkolás nagyon fontos. Lehetőleg úgy álljunk meg, hogy az autó egy kereke egy magas padkán legyen - aminek, természetesen, nagy rössel futunk neki -, a többi lent. Ez a kasztninak ad egy állandó, csavaró erőhatást, ami új autónak is számít egy kicsit, egy régebbinek, amelynek a karosszériáját már esetleg kicsit megette a rozsda, már komoly csapás.

Ne keseredjünk el, ha új, korszerű, merev kasztnis az autónk, mert a padkára többször ráhajtva, majd otthagyva, az állhatatos munka idővel kicsit azért meglazít egy-egy rosszul elvégzett ponthegesztést. Lesz majd először egy kis percegés, kis nyikorgás, majd szépen lazulnak fel az elemek. Piros pontot kap az az autós, aki ezt a magas padkára parkolást úgy tudja megtenni, hogy a gumiabroncs futófelületének csak kis része legyen fent, a többi a levegőben maradjon. Így az erőhatás megsokszorozódik, talán a gumiabroncs is deformálódik. Ha sokszor csináljuk, ütni kezd, az meg megeszi az összes futóműelemünket, majdnem ingyen, kevés haladással.

Hazaértünk, beállunk a párás, nedves garázsba. Ha napközben menetfénnyel közlekedtünk, akkor ezen a ponton ne felejtsük el automata módba tenni a világításkapcsolót. A következő indításkor a sötétség miatt automatikusan kapcsolódik majd a tompított, ami nagyon jó, pláne, ha xenon lámpánk van . Jöhet még egy indítás, még egy nagyfeszültség a gyújtásához, ez gyilkolja az égőt, gyilkolja a trafót és az elektronikát is. A szintező motor pozicionál egyet, majd le is kapcsolódik, mert levesszük a gyújtást, és kiszállunk.

Cipőtalpunkkal még egyet dörzsölünk a küszöbön, erősen becsapjuk az ajtót, és becsukjuk a garázsajtót, hadd dunsztolódjon a párában. Az autó van értünk, nem mi az autóért, ugye. Lelkiismeret-furdalás nélkül bemegyünk a családhoz, kicsit megpofozzuk a gyerekeket - miért ne? - és leülünk a számítógép elé valami autós portált olvasni, mert az autó az mégis csak jó dolog. De ellapozunk a Totalcarról, mert ott mindig babusgatják ezeket a szarokat.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!