Valójában már rég el kellett volna dőlnie az okostelefon-navi meccsnek, hisz elvileg a telefonoknak minden adottsága megvan ahhoz, hogy kiváltsák a klasszikus navigációs készülékeket. Ebben a tesztben a Navon N670 Plus képviselte a klasszikus vonalat Igo Primóval, a Wayteq viszont egy androidos gépen futó, Sygic 3D nevű programmal szállt ringbe. Referenciaként kipróbáltuk, mit tud ehhez képest az iPhone, egyáltalán vannak-e kompromisszumai.
...igen, tudom, tudom. Az iPhone drága. De akinek már van, joggal gondolhatja azt, hogy megér a számára 70 eurót, azaz cirka húszezer forintot, hogy legyen egy teljes Európát tartalmazó navigációja. Méghozzá külön készülék nélkül, tehát tényleg mindig nála lesz, ha kell; élettartamra szóló frissítéssel; és persze online kapcsolat nélküli működéssel.
Vajon hogy viszonyul ehhez egy ötcolos, azaz bő 12 centis képátlójú képernyővel rendelkező Navon N670 plus, ugyanezzel a szoftverrel? Hiszen szép nagy a képernyője, minden jól látszik rajta, nem kell hozzá nagyító. És pár extrát is tud, az ember szinte vérszemet kap: videó- és zenelejátszó, képnézegető, sőt, e-könyv olvasó. Már-már hihetetlen, de igaz. Az ára teljes Európát tartalmazó iGo Primo térképpel 48-50 ezer forint, de figyelem: ez az élettartam-frissítéssel együtt értendő. Ha az ember megveszi ugyanezt 22 ezerért, akkor csak egy Magyarországot kap, egy évnyi frissítéssel. Mostanság persze nem dúl akkor útépítési láz, de a friss térkép többet ér bárminél.
Ugyanekkora az androidos Wayteq új xTAB-50 nevű készüléke, amelynél maga a gyártó sem tudta eldönteni, hogy tablet-e, vagy navi. Mindenesetre rengeteg extrát nyújt amellett, hogy a Sygic 3D nevű programmal képes navigálni is. Az ára teljes Európával 38-40 ezer forint, ugyanez élettartam-frissítéssel 42-44 ezer forrint. A szoftver egyébként megvásárolható a Google Play (ex-Android Market) áruházban is, normál Androidos mobilokra is.
Wayteq xTAB-50, Sygic 3D EU
Az Androidot eredetileg telefonokhoz és táblagépekhez találták ki, így a Wayteq készülék szinte mindent tud, amit egy alap 2.3-as Android oprendszer tudhat. Az olcsó androidos cuccoknak általában az a veszte, hogy relatíve kis memóriaterülete marad a programok futtatására, ha gyárilag túl sokat telepítenek fel rá, amiktől utána lehetetlen megszabadulni (hackerkedés nélkül). Az xTAB szerencsére nem ilyen, sőt, szinte megdöbbentően kopár gyárilag. Olyannyira, hogy még a navigációs szoftver sincs rajta, mindössze egy kaparós kódkártyát mellékelnek hozzá. Aki arra számított, hogy beugrik a naviboltba, beszáll a kocsijába és elnavigál utána az Adriára, az keményen arcra fog esni.
Először is szüksége van egy wifi-kapcsoltra (mobilnetezésre nem képes a készülék), és létre kell hoznia egy Google-fiókot, ami egyébként közel sem annyira fájdalmas dolog, mint egy iTunes-regisztráció – erről még lesz szó. Utána a Google Playről le kell töltenie a Sygic úgynevezett voucher(bón-)változatát.
Ekkor kezdődnek a komplikációk: a program indításakor egy cirka 240 megabájtos telepítőt kezd el leszipkázni – és ez még csak a kezdet. Ha ez összejött hibaüzenet nélkül (nekem nem), bejutunk a „Sygic üzletem”-be, ahol végre bepötyöghetjük a kódot, majd ha ezt elfogadta rendszer, és nem áll le (mint nekem), akkor megkezdhetjük a térképek letöltögetését. Sajnos, amikor én próbálkoztam, a Sygic szerverei valami hibával küzdöttek, úgyhogy több napig tartott.
Aztán következik a következő bibi: hiába komplett Európát vettük meg, a sok gigabájtnyi adatbázis már nem fér el a készülék belső memóriájában. Semmiféle súgó, vagy a készülék leírása sem tartalmazza, de a forgalmazótól kiderítettem, hogy a szoftver és az egész adatbázis egy kis furmánnyal áttelepíthető memóriakártyára, amit persze külön meg kell venni, de egy 8 gigás SD-kártya háromezerért bőven elég lesz, még marad hely rajta zenéknek és videóknak is. Aki viszont ezt nem tudja, minden nagyobb külföldi útja előtt bűvészkedni fog a tárhellyel, hogy most Románia és Bulgária helyén elfér-e Spanyolország, satöbbi. Ez gáz.
Hogyan varázsoljuk a kártyára a navigációt?
- a Sygic_voucher mappát a készülék memóriájából át kell helyezni a memóriakártya gyökérmappájába. Fontos, hogy áthelyezés legyen és ne másolás, az eredeti helyen ne legyen ilyen nevű mappa.
- az alkalmazáskezelőn keresztül el kell távolítani a Sygic: Voucher Edition szoftvert
- A Google Play áruházból le kell tölteni és újratelepíteni az alkalmazást. Az új telepítésnél az alkalmazás a memóriakártyán meg fogja találni a mappát és ennek megfelelően állítja be az útvonalakat.
Nem szerettem őszintén a Sygicot, amikorra használatba vettem, viszont a gigantikus térkép-adatbázis töltése közben egy érdekes dolgot észleltem. Az irodában a legközelebbi ablaktól úgy három méterre ülök, és a GPS pozíciót talált! Ejha, kezdett érdekelni a dolog, és kipróbáltam a Navonnal is, mert elvileg még combosabb a GPS-vevője: annak is sikerült. Az iPhone-nak viszont nem.
Ami a kezelhetőséget illeti, az Android óriási előnyhöz juttatja a Sygicot. Egy ugyebár kapacitív, tehát a mai legmodernebb érintőképernyővel látták el, ez elég pontosan böködhető, finom mozdulatokkal kezelhető. A képe meglepően szép, viszont a fényes felszíne miatt napsütésben ez a legnehezebben leolvasható a három készülék közül.
Van azonban egy óriási hibája az xTAB-nak: a bekapcsoló gombon kívül nincs rajta más igazi gomb, így a hangerőszabályzó és az életmentő vissza gomb csupán virtuálisan van jelen, a képernyő tetején előrecsalogatható. Mivel a szoftver írásánál ezt nem mindenhol vették figyelembe, néha bizonyos menüpontokból igen nehéz visszalépegetni. És mivel itt autóban használandó készülékről beszélünk, külön baj, hogy a vissza-gomb megbökéséhez egy cirka 3 x 3 milliméteres helyet kell eltalálni, ez egyszerűen túl kicsi.
A káprázatos 3D grafikájú Sygic szoftveren látszik, hogy sokat tud, de a kezelhetőségéből hiányzik az rutin, ami süt az iGóból. A szerteágazó menürendszerben teljesen jól megoldható minden, bár néha sok keresgéléssel. A igazán zavaró csak az volt, hogy az útvonalakat újra kell tervezni, ha az ember módosítaná a tervezési beállításokat, nevezetesen azt, hogy használjon-e autópályákat, vagy sem, a legrövidebb, vagy a leggyorsabb utat keressük, stb. Ezeket az iGo automatikusan újraszámolja, nem kell törölni, majd újra megadni mindent.
Hibát találni minden térkép-adatbázisban lehet, a Sygicban is, noha állítólag ugyanazt az adatbázist használja, amit a Tom-Tom készülékek. Engem mégis zavart, hogy az Őrs vezért terén szerinte nincsenek házszámok. Mert a valóságban vannak, és nem mindegy, hová megy az ember azon a téren. Továbbá az, hogy a százezres Szatmárnémetiben lényegében egyetlen utca nevét sem tudja, szintén kérdéseket vet fel.
A Sygic legnagyobb hibája mégis az, hogy néha kifejezetten rossz útvonalakat tervez. Például a Totalcar Belsőség-találkozójának a helyszínét, Perkupát bármilyen beállítás mellett csakis Szlovákián keresztül volt hajlandó megközelíteni. Tán földútnak tekintette Borsod megye úthálózatát? Tény, hogy valóban volt olyan út, amelynél ez szinte jogos, na de akkor is. A már említett Szatmárnémetiben is már ránézésre is hosszabb úton vitt volna egy adott ponthoz – kép a galériában. Amit viszont látványosan jobban csinál, mint a Navon meg az iPhone: lényegesen jobban időzítve mondja be a bemondandókat. Ez alatt azt értem, hogy amikor háromszáz métert mond, akkor a távolság valóban közelebb áll hozzá, néha a késlekedés miatt az iGo nem hagy elég időt egy-egy manőverre.
Ha már Perkupára mentem, elvégeztem egy akksitesztet is. A Wayteq akkuja egy órán keresztül bírta navigálással, ez volt a legrosszabb érték.
Navon N670 Plus, iGo Primo
A Navon készüléke első ránézésre erősen hasonlít a Wayteq-hez, (a navonosok szerint a Wayteq hasonlít a Navonhoz) ezt is lehet SD-kártyával etetni, krómcsík fut körbe az oldalán. Extra multimédiás funkciókat is ígér, de az ember hamar lelohad: a Windows CE oprendszer úgy tűnik, nem bír el egyszerre több feladattal, így a zenelejátszás mellett például nem lehet navigálni, hisz először ki kell lépni az egyikből, hogy a másik futhasson. A videólejátszó funkció sem komoly, aki tehát azzal nyugtatná magát, hogy ezekért a kiegészítőkért teszi, az téved. Ezt mind-mind a Wayteq tudja, méghozzá kifejezetten jó minőségben.
A Navont azért kell megvenni, mert rendkívül érzékeny a 64 csatornás GPS vevője – ezt az irodaasztalomon való pozíciótalálás is igazolta. És azért kell megvenni, mert iGo Primo szofvter fut rajta, ami Magyarországon, és tapasztalataim szerint Romániában látványosan pontosabb adatbázisra épül. Továbbá jobban számolja az útvonalakat is, nem követ el olyan szarvashibákat, mint a Sygic. A számítási sebessége lényegesen jobb nála, igaz, itt mégiscsak egy célhardver dolgozik, senkit se tévesszen meg, hogy csak 550 MHz az órajele, szemben a Wayteq 1 gigahertzével. A Navon olyan, mint egy profi célgép, csak erre jó. Elismerem, hogy a beépített melltartóméret-váltója is hasznos, egyszerűen nem élet az élet nélküle.
A Navon kijelzője viszont időutazás-jellegű, a múlt irányába. Kicsi kontraszt, és fakó színek jellemzik, kisebb a felbontása, mint a Wayteq-é (480 x 172 szemben 800 x 480-nal). Ráadásul rezisztív az érintőképernyő, azaz egyszerre csak egy ponton lehet böködni, de ott is rendes erővel kell, és elég könnyű melléütni, a térképet arrébb tolni vele szenvedés. Viszont kesztyűben, vízálló tokban is kezelhető, szemben a kapacitív képernyőkkel. A zárt térben mutatott halovány kép azonban még közvetlen napsütésben is látható marad, mivel a kijelző felszíne alig tükröződik. A grafikája közel sincs olyan gyors, mint a Wayteq-é, és a háromdimenziós épületek sem olyan szépek – érdemes megnézni például a Parlament épületét, amit hengerekből és hasábokból próbál ábrázolni a készülék.
A iGo Primót viszont felüdülés kezelni, egyszerűen azért, mert nagyon átgondolt a rendszer. Erre csak egy példa a már említett tervezési-mód váltás. Még az iGo8-hoz képest is tisztult, annál még jó pár funkciót egészen hátborzongató helyekről lehetett előcsalogatni, a Primo esetében talán a GPS-koordináták megadása van egy picit elrejtve, de a főbb pontok mindig ott vannak és akkor, ahol kell.
Szintén szimpatikus vonása az iGónak, hogy megtanulja, ahová menni szokott az ember, azokat a városokat előrébb sorolja a listán, így kevesebbet kell pötyögni. Sőt, állítólag napszak szerint is szelektál a célpontok között, így este azokat dobja föl előbb, ahová este gyakrabban szoktunk menni.
Persze ennek is akadnak hibái, és ha lehetne, az „újratervezés” és a „GPS-vétel megszűnt” beszólásokat örökre törölném belőle. És hát ennek az adatbázisában is akad hiba, Miskolcon például egy szemmel láthatóan nem tegnap átépített zsákutcába vitt volna, vagy épp balra akart kanyarítani a Kőér utcából a Vaspálya utcára, holott ez ott tilos (vasúti átjáró + négysávos út), de ezek apróságok a Sygic hiányosságaihoz képest elenyészőek. Némelyik magyar hang képes az utcanevek bemondására is, viszont ezekben néha egy-egy másodpercre szakadt a hangja, ezért inkább az utcanév nélküli hangokat használtam.
Az akkuja viszont jó sokáig bírja: táp nélkül 2,5 órán át navigált, azért nem csupán autóban lehet vele tájékozódni.
iPhone 4 + iGo Primo EU
Aki iPhone-os, okkal teszi fel magának a kérdést, hogy minek is külön navigációs készülék, és okkal. Az ellenérv persze jogos: egy közel 13 centis képernyővel nem versenyezhet az okostelefon 9 centis, ám tényleg csodálatos kijelzője. Ezzel lényegesen könnyebben kezelhető az iGo, ha látszik is picit, hogy eredetileg nem a multitouch-kijelzőkhöz tervezték. A napsütésre sem nagyon érzékeny, nagy fényerővel küzdi le a fényes képernyő reflexióit.
Az iGo appot kizárólag az iTunes Store-ból lehet megvenni. Ahhoz, hogy az ember itt regisztráljon, nem elég a bankkártyánk számát megadni, de a biztonsági kódot is igényli az Apple, ami kicsit megfeküdte a gyomromat. (A titkaimat annak ellenére kérte, pedig én egy 30 napos Kelet-Európát tartalmazó próbaverzióhoz kaptam ingyenes kódot a kipróbáláshoz.)
Az iPhone-os app (egy Facebook és egy Twitter funkció hozzáadását leszámítva) nem különbözik a másik iGótól, de a próba során még sem méterre ugyanazt az utat számolta ki. A számítás sebessége lenyűgöző, mindkét navit agyonverte, és a GPS vevője is elég hamar talál pozíciót. A grafika 3D-s képességei is jók, bár szerintem a Sygic jobb nála.
A késedelmes bemondás úgy tűnik, nem kifejezetten a hardver sebességétől függ, mert ez is késésben volt, akárcsak a Navon. Amikor például 450 méterre írta ki az elágazást, az út mellett már a 300 méteres előrejelző tábla volt. De sokkal súlyosabb, ha városon belül 30 méterre hiszi az a kis utcát, amelybe be kéne fordulnunk, de már bent vagyunk a kereszteződésben.
Ami az akkus üzemidőt illeti, az iPhone esetében nincs direkt összehasonlítás, hiszen ő egyben mobiltelefon is, amely akár folyamatosan lóghat a 3G hálózaton. Hogy ezt kiküszöböljem, a telefont SIM-kártya nélkül használtam. Mivel az Apple micro-SIM-et használ, nem esett nehezemre, mert az én telefonomba nem ilyen való. A másik utálatos dolog a kábelcsatlakozó, ami semmi mással nem kompatibilis (a Wayteq mini-USB-s, a Navon micro USB-s), ezt a békát is le kell nyelni, illetve ha pont nincs az embernél a drót, keressük más iPhone-os társaságát. Szóval, visszatérve az akkus üzemidőre, szóljanak a fanfárok: naviüzemben az iPhone három és fél (igen, 3,5) órán át bírta.
...és akkor ki nyert?
Ahhoz nem férhet kétség, hogy a két szoftver közül az iGo Primo a jobb, a Sygicnak kicsit nem ártana egyszerűsíteni a kezelésén és hát a pontosabb térkép-adatbázis is fontos lenne ahhoz, hogy nyerő legyen. Gondolom, idővel ez a program is egyre jobb lesz, és akkor elképesztően nagy veszélyt jelent majd az elaggott Windows CE-n alapuló navigációkra. Hogy miért? Pont azért, amiért egy Androidos mobil is jó: lehet rajta mailezni, netezni, youtube-ozni és facebookolni, azaz akkor is tudjuk használni valamire, amikor épp nem navigálunk. És ha még egy 3G modul is lenne benne... a lehetőség adott, pláne ennyire szép kijelzővel.
A Navon pont az ellentéte, igazi célszerszám azoknak, akiknek napi szinten navigálniuk kell. Nekik változatlanul érdemes is megvenniük egy ilyen készüléket, már csak azért is, mert Magyarországról mind a mai napig ez tartalmazza a legjobb térképet, és a kezelhetősége is egyszerűbb, mint a Sygicé. A hardvere nem lassú, az akkuja elég jól bírja, bár a grafikája pedig kifejezetten gyenge, összességében egy jó szerszám, ami azok kezében, akik sokat használják, csodákra képes. Az extra funkciói viszont felejtősek, de naviként egyértelműen veri a Wayteq-et.
A fenti kijelentések csak részben igazak az iPhone-iGo párosra, hiszen nem egy árkategóriáról beszélünk, ha a készülék árát is figyelembe vesszük. Ha viszont ez amúgy is adott, egyértelmű, hogy alkalmi használatra felesleges külön készüléket venni, pláne, hogy rendkívül gyors is. Azzal az egyetlen megkötéssel, hogy az okostelefon-funkciók használata mellett valamilyen tápmegoldásról illik gondoskodni. Kell még egy tartó is, párezer forintos univerzális tartótól a tápos, bluetooth-os, FM-transzmitteres aktív tartóig szóba jöhet bármi, csak győzzük pénzzel. De hisz az egész iPhone-biznisz erről szól, ezért a részemről változatlanul egy Wayteq-kaliberű (de matt kijelzős) androidos készülékből és az iGo Primóból gyúrnám össze a jövő naviját.
