A navi-meccsnek nincs vége

2012.08.28. 07:49
Valójában már rég el kellett volna dőlnie az okostelefon-navi meccsnek, hisz elvileg a telefonoknak minden adottsága megvan ahhoz, hogy kiváltsák a klasszikus navigációs készülékeket. Ebben a tesztben a Navon N670 Plus képviselte a klasszikus vonalat Igo Primóval, a Wayteq viszont egy androidos gépen futó, Sygic 3D nevű programmal szállt ringbe. Referenciaként kipróbáltuk, mit tud ehhez képest az iPhone, egyáltalán vannak-e kompromisszumai.

...igen, tudom, tudom. Az iPhone drága. De akinek már van, joggal gondolhatja azt, hogy megér a számára 70 eurót, azaz cirka húszezer forintot, hogy legyen egy teljes Európát tartalmazó navigációja. Méghozzá külön készülék nélkül, tehát tényleg mindig nála lesz, ha kell; élettartamra szóló frissítéssel; és persze online kapcsolat nélküli működéssel.

Vajon hogy viszonyul ehhez egy ötcolos, azaz bő 12 centis képátlójú képernyővel rendelkező Navon N670 plus, ugyanezzel a szoftverrel? Hiszen szép nagy a képernyője, minden jól látszik rajta, nem kell hozzá nagyító. És pár extrát is tud, az ember szinte vérszemet kap: videó- és zenelejátszó, képnézegető, sőt, e-könyv olvasó. Már-már hihetetlen, de igaz. Az ára teljes Európát tartalmazó iGo Primo térképpel 48-50 ezer forint, de figyelem: ez az élettartam-frissítéssel együtt értendő. Ha az ember megveszi ugyanezt 22 ezerért, akkor csak egy Magyarországot kap, egy évnyi frissítéssel. Mostanság persze nem dúl akkor útépítési láz, de a friss térkép többet ér bárminél.

Ugyanekkora az androidos Wayteq új xTAB-50 nevű készüléke, amelynél maga a gyártó sem tudta eldönteni, hogy tablet-e, vagy navi. Mindenesetre rengeteg extrát nyújt amellett, hogy a Sygic 3D nevű programmal képes navigálni is. Az ára teljes Európával 38-40 ezer forint, ugyanez élettartam-frissítéssel 42-44 ezer forrint. A szoftver egyébként megvásárolható a Google Play (ex-Android Market) áruházban is, normál Androidos mobilokra is.

Wayteq xTAB-50, Sygic 3D EU

Az Androidot eredetileg telefonokhoz és táblagépekhez találták ki, így a Wayteq készülék szinte mindent tud, amit egy alap 2.3-as Android oprendszer tudhat. Az olcsó androidos cuccoknak általában az a veszte, hogy relatíve kis memóriaterülete marad a programok futtatására, ha gyárilag túl sokat telepítenek fel rá, amiktől utána lehetetlen megszabadulni (hackerkedés nélkül). Az xTAB szerencsére nem ilyen, sőt, szinte megdöbbentően kopár gyárilag. Olyannyira, hogy még a navigációs szoftver sincs rajta, mindössze egy kaparós kódkártyát mellékelnek hozzá. Aki arra számított, hogy beugrik a naviboltba, beszáll a kocsijába és elnavigál utána az Adriára, az keményen arcra fog esni.

Először is szüksége van egy wifi-kapcsoltra (mobilnetezésre nem képes a készülék), és létre kell hoznia egy Google-fiókot, ami egyébként közel sem annyira fájdalmas dolog, mint egy iTunes-regisztráció – erről még lesz szó. Utána a Google Playről le kell töltenie a Sygic úgynevezett voucher(bón-)változatát.

Ekkor kezdődnek a komplikációk: a program indításakor egy cirka 240 megabájtos telepítőt kezd el leszipkázni – és ez még csak a kezdet. Ha ez összejött hibaüzenet nélkül (nekem nem), bejutunk a „Sygic üzletem”-be, ahol végre bepötyöghetjük a kódot, majd ha ezt elfogadta rendszer, és nem áll le (mint nekem), akkor megkezdhetjük a térképek letöltögetését. Sajnos, amikor én próbálkoztam, a Sygic szerverei valami hibával küzdöttek, úgyhogy több napig tartott.

Aztán következik a következő bibi: hiába komplett Európát vettük meg, a sok gigabájtnyi adatbázis már nem fér el a készülék belső memóriájában. Semmiféle súgó, vagy a készülék leírása sem tartalmazza, de a forgalmazótól kiderítettem, hogy a szoftver és az egész adatbázis egy kis furmánnyal áttelepíthető memóriakártyára, amit persze külön meg kell venni, de egy 8 gigás SD-kártya háromezerért bőven elég lesz, még marad hely rajta zenéknek és videóknak is. Aki viszont ezt nem tudja, minden nagyobb külföldi útja előtt bűvészkedni fog a tárhellyel, hogy most Románia és Bulgária helyén elfér-e Spanyolország, satöbbi. Ez gáz.

Hogyan varázsoljuk a kártyára a navigációt?

  1. a Sygic_voucher mappát a készülék memóriájából át kell helyezni a memóriakártya gyökérmappájába. Fontos, hogy áthelyezés legyen és ne másolás, az eredeti helyen ne legyen ilyen nevű mappa.
  2. az alkalmazáskezelőn keresztül el kell távolítani a Sygic: Voucher Edition szoftvert
  3. A Google Play áruházból le kell tölteni és újratelepíteni az alkalmazást. Az új telepítésnél az alkalmazás a memóriakártyán meg fogja találni a mappát és ennek megfelelően állítja be az útvonalakat.

Nem szerettem őszintén a Sygicot, amikorra használatba vettem, viszont a gigantikus térkép-adatbázis töltése közben egy érdekes dolgot észleltem. Az irodában a legközelebbi ablaktól úgy három méterre ülök, és a GPS pozíciót talált! Ejha, kezdett érdekelni a dolog, és kipróbáltam a Navonnal is, mert elvileg még combosabb a GPS-vevője: annak is sikerült. Az iPhone-nak viszont nem.

Ami a kezelhetőséget illeti, az Android óriási előnyhöz juttatja a Sygicot. Egy ugyebár kapacitív, tehát a mai legmodernebb érintőképernyővel látták el, ez elég pontosan böködhető, finom mozdulatokkal kezelhető. A képe meglepően szép, viszont a fényes felszíne miatt napsütésben ez a legnehezebben leolvasható a három készülék közül.

Van azonban egy óriási hibája az xTAB-nak: a bekapcsoló gombon kívül nincs rajta más igazi gomb, így a hangerőszabályzó és az életmentő vissza gomb csupán virtuálisan van jelen, a képernyő tetején előrecsalogatható. Mivel a szoftver írásánál ezt nem mindenhol vették figyelembe, néha bizonyos menüpontokból igen nehéz visszalépegetni. És mivel itt autóban használandó készülékről beszélünk, külön baj, hogy a vissza-gomb megbökéséhez egy cirka 3 x 3 milliméteres helyet kell eltalálni, ez egyszerűen túl kicsi.

A káprázatos 3D grafikájú Sygic szoftveren látszik, hogy sokat tud, de a kezelhetőségéből hiányzik az rutin, ami süt az iGóból. A szerteágazó menürendszerben teljesen jól megoldható minden, bár néha sok keresgéléssel. A igazán zavaró csak az volt, hogy az útvonalakat újra kell tervezni, ha az ember módosítaná a tervezési beállításokat, nevezetesen azt, hogy használjon-e autópályákat, vagy sem, a legrövidebb, vagy a leggyorsabb utat keressük, stb. Ezeket az iGo automatikusan újraszámolja, nem kell törölni, majd újra megadni mindent.

Hibát találni minden térkép-adatbázisban lehet, a Sygicban is, noha állítólag ugyanazt az adatbázist használja, amit a Tom-Tom készülékek. Engem mégis zavart, hogy az Őrs vezért terén szerinte nincsenek házszámok. Mert a valóságban vannak, és nem mindegy, hová megy az ember azon a téren. Továbbá az, hogy a százezres Szatmárnémetiben lényegében egyetlen utca nevét sem tudja, szintén kérdéseket vet fel.

A Sygic legnagyobb hibája mégis az, hogy néha kifejezetten rossz útvonalakat tervez. Például a Totalcar Belsőség-találkozójának a helyszínét, Perkupát bármilyen beállítás mellett csakis Szlovákián keresztül volt hajlandó megközelíteni. Tán földútnak tekintette Borsod megye úthálózatát? Tény, hogy valóban volt olyan út, amelynél ez szinte jogos, na de akkor is. A már említett Szatmárnémetiben is már ránézésre is hosszabb úton vitt volna egy adott ponthoz – kép a galériában. Amit viszont látványosan jobban csinál, mint a Navon meg az iPhone: lényegesen jobban időzítve mondja be a bemondandókat. Ez alatt azt értem, hogy amikor háromszáz métert mond, akkor a távolság valóban közelebb áll hozzá, néha a késlekedés miatt az iGo nem hagy elég időt egy-egy manőverre.

Ha már Perkupára mentem, elvégeztem egy akksitesztet is. A Wayteq akkuja egy órán keresztül bírta navigálással, ez volt a legrosszabb érték.