Szerszám Szombat - kerékkulcsok
Új rovatot indítunk, Szerszám Szombat néven. Ebben sorban bemutatjuk azokat a szerszámokat, amire egy amatőr vagy félprofi autósnak szüksége lehet a mindennapi szíváshoz, vagy a garázs-barkácsoláshoz.
A kerékkulccsal előbb vagy utóbb mindenki találkozik - ha máskor nem, egy kellemetlen defektnél, az út szélén. Legtöbben ilyenkor rémülten túrják a csomagtartót, itt volt tavalyelőtt, láttam, mikor a vásárlásból hazafelé a pótkerék mellé gurult a kiborult krumpli. Aztán megtalálják, kézbeveszik, tíz keserves percnyi kétségbeesett ugrálás és rugdosás után pedig az árokparti susnyásba hajítják a gyári kerékkulcsot.
Ezek ugyanis afféle "letudtuk, pipa" tételek az autógyáraknál. A legtöbb esetben a legolcsóbb, még éppen megengedhető verziót választják - nagyjából megfelelő méretű hatlapfej, pipára hajlítva, végén esetleg ellapolva, hogy a dísztárcsát vagy az alufelni közepét ki tudjuk pattintani vele. Szára rövid, hogy kényelmesen elférjen a csomagtér valamelyik zugában, ettől viszont minimális az erőkar, viszont legalább semmi fogása.
Ezért egy viruló, jól prosperáló terület a különböző kerékkulcsok piaca - innen szemezgettünk most, és megnéztük, melyikkel a legkönnyebb boldogulni az út szélén.
Teszalanyunk a szüleim épp nálam állomásozó Suzuki Jimnyje. Lemezfelni, 19 mm-es kerékanyák, semmi speciális - mint a magyar autópark nagyjából nyolcvan százalékában. Segítségem a tesztben pedig - hát, majd hamarosan kiderül.
1. Gyári kerékkulcs
Nagyjából azt adja, amit a látvány ígér. Hajlított vasdarab, a gyári kerékkulcsok domináns többsége erre a receptre készül. Szükségmegoldás, egy gumisnál, légkulcssal enyhén túlhúzott kerékanyával már rendesen szívnék az árokparton, a magam nyolcvan kilójával némi rugdosásba és fel-le ugrálásba kerülne, hogy lelazítsam a kereket. Ráadásul a kerékőr kulcsának mérete gyakran eltér a gyári kerékanyától - ilyen esetben egy másik szerszám is szükséges mellé.
Előnyei:
- ingyen van, ha az előző gazda el nem hagyta
- általában van fix, rögzített helye a csomagtérben, nem zörög, nem lötyög, nem kell keresni
- gyakran lapolt véggel készül - ezzel a dísztárcsa könnyen lepattintható
Hátrányai:
- szükségmegoldás, általában komoly fizikai erőt igényel
- általában vacak anyagból készül, sok gyártónál könnyen hajlik, törik, a hatlapfej kinyílik
- egyetlen mérethez alkalmas, ha kerékőrt használunk, erre figyelni kell
2. Keresztkulcs
Ahogy azt a hetvenes-nyolcvanas évek óta ismerjük - ez az a szerszám, amiről szinte mindenkinek beugrik a kissé homályos, durván olajszagú, egyállásos Bélabácsi-műhely, benne a róla elnevezett Béla bácsival, ahogy lehajol, kivillan a kőműves-dekoltázs, és Béla szaki nekiveselkedik. Bal kézzel lenyomja, jobb kézzel felhúzza, közben iszonyatosan káromkodik és/vagy szuszog.
Ezzel együtt azt hiszem, minden szerviznek ma is kötelező tartozéka. Én valahogy ezt kedvelem leginkább, ez ugyanis az egyetlen manuális kerékkulcs, amivel pusztán a tömegéből adódó perdületével igazán elegánsan le lehet pörgetni a már meglazított kerékanyát. Ráadásul létezik modern, elegáns változata is, ahol a 17, 19 és 21 mm-es fej mellett a negyedik ágon egy szokásos, félcollos négyszögprofil van, bármilyen dugókulcs-fej fogadására.
Előnyei:
- borzasztó elegánsan használható, ha eltekintünk a kivillanó gatyakorctól
- egy jó karban lévő férfiember ereje elég hozzá a dupla erőkar miatt
- négy-, vagy a cserélhető fejes esetében még töb mérettel dolgozhatunk
- általában masszív, erős az anyaga, nem kell sajnálni, így extrém ragaszkodó anya esetén rugdalni is lehet
Hátrányai:
- mérete és hülye alakja miatt nehezebb eldugni úgy a csomagtartóban, hogy ne legyen útban
- gyengébb fizikummal nem biztos, hogy boldogulunk vele
Egyszerű hajlított szerszám, a trükkje a széthúzható szár és a rövidebb végén található félcollos kialakítás. Előbbivel komolyan megnövelhetjük az erőkart, utóbbival pedig bármilyen méretű fejet használhatunk, kilépve ezzel a kommersz kerékanya-kerékcsavar zónából.
Persze a hosszú erőkar csábító, öröm vele a munka - arra azonban figyeljünk, hogy kizárólag lazításra való. A meghúzáshoz toljuk össze a kulcsot, és akkor is csak óvatosan, mert könnyú pórul járni.
A kar kilencven foknál nagyobb szögben van hajlítva - ez praktikus a kerékdobban mélyebben ülő kerék esetében, viszont valamivel nehezebb pontosan rátolni a szerszámot a kerékanya/kerékcsavar fejére. Ez pedig fontos, mert enélkül hamar elnyaljuk a hatlapjfejet, és akkor már igazán macerás lesz lelazítani. Ráadásul a kar hosszú, illesztgetés közben könnyen összeverhetjük vele a fényezést.
Előnyei:
- bárki, bárhol, bármikor bármit - amelyik anya ezzel nem lazul le, az oda van hegesztve.
- eleve van mellé két fej, négy méretben, de bármilyen félcollos fejet használhatunk
- normális, kényelmes, tenyérbe illő markolata van
Hátrányai:
- mérete miatt nehezen lehet eldugni a csomagtartóban
- rutintalanok simán elszakíthatják vele a kerékcsavart/tőcsavart
- a nagy szögben hajlított kar miatt figyelni kell, hogy egyenesen toljuk rá a kerékcsavarra
Az emberiség egyik fele általában haszontalan baromságnak, kínai gyagyinak tartja. A másik fele viszont próbálta már, és meghökkenve tapasztalta, hogy a dolog működik. Én először Karottánál találkoztam vele, az Euroring boxában kattogtatta a Hacsi kerekein. Kínai elektromos kerékkulcs, ami a szivargyújtóról üzemel? Ne szórakozzunk már, hülyeség. Az is, de működik. Azóta a fél szerkesztőség betárazott belőle. Sipos úr is hittérített vele a TCTV forgatásán, és a Motordoki is elhiszi, hogy működik, persze, csak mióta kipróbálta.
Az egész berendezés lelke egy lendkerekes ütőkalapács-mechanizmus, ha létezik ilyen kifejezés egyáltalán. Az irányváltó gomb megnyomására a motor felpörget egy lendkereket, majd a megfelelő perdület elérésével "ráüt" egyet a tengelyre. A lendkerék tehetetlensége miatt a dolog meglepően jól működik, három-négy ütéssel a durván túlhúzott anya is lelazul.
Természetesen a csatlakozás itt is félcollos, bármilyen fejben gondolkodhatunk, ami alaposan kiszélesíti a használhatóságot. Göbi doktor főtengelyanyát, én elforgó első lengéscsillapítót szereltem vele. Szivargyújtó-csatlakozó szinte minden autóban van, ha pedig mégsem, van a szettben csipeszes aljzat, amivel közvetlen az akkura csatlakozhatunk.
Előnye:
- könnyű, gyors, nem igényel komoly erőkifejtést
- gyengébb akkuról is működik
- cserélhető fejek, félcollos csatlakozás, univerzálisan használható
Hátrányai:
- áram nélkül nem működik
- a többihez képest méretes doboz, nem könnyű helyet találni neki
Igen, de melyiket vegyem?
Ha teszt, akkor ki is próbáljuk, és végeredményt is hirdetünk:
Érzésre, bátran.
Persze ez nem egy egzakt megfogalmazás, úgyhogy itt is csináltunk egy tesztet.
A Jimny kerékcsavarjaira a gyár által előírt meghúzási nyomaték 95 Nm.
Mindenkit megnyugtatok, Rozi inaszakadtából megtépte a kerékcsavarokat, és a megadott értékre állított nyomatékkulcs lekattant a keresztkulccsal és a teleszkópos kerékkulccsal lehúzott anyáknál is. Ha tehát ön Rozinál valamivel erősebb, akkor azt javaslom, húzza meg alaposan, erőből, de nem erőlködve - minden bizonnyal megfelelő lesz.
Ha ön gumis, vagy autószerelő, azt javaslom, ismerkedjen meg annak az átkozott légkulcsnak a használati útmutatójával, és kattintsa át a nyomatékváltó kart az általánosan használt maximális fokozatról valahová 100-200 Nm környékére!
(Az elektromos kulccsal nem mertem meghúzatni vele - nem szerettem volna kipróbálni, el tud-e tépni egy öregecskedő tőcsavart. A gyártó szerint két-három ütés után meghúzottnak tekinthetjük az anyát/csavart.)
A legjobb választás tehát az elektromos kerékkulcs - amennyiben ön, kedves olvasó, egy kilenc és fél éves kislány. Minden más esetben önnek kell döntenie - de reméljük, a fentiek segítenek.
