Téli túlélés az autónknak

2013.01.15. 11:42
A téli hideg kegyetlen, de nemcsak azért, mert hideg van, hanem azért, mert mi is teszünk olyan intézkedéseket, amelynek az autónk nem örül. Ebből az egyik az utak jég- és csúszásmentesítésére használt vegyi és egyéb anyagok, például a só.

Ha kicsit tematikusabban akarunk a tél ellen harcolni, akkor két kategóriába oszthatjuk a tél hatásait: az egyik, amelyik az autó használatát, használhatóságát teszi kellemetlenné, a másik pedig az autó állagát, állapotát rontó tényező. Ezek nem választhatók szét, például a tömítőgumi ajtóhoz fagyása nem csak kellemetlen, mert nem nyílik az ajtó, hanem kellő erőszakoskodás után le is tépi az ajtó tömítő gumit. Ez pedig már túlzás nélkül állagot és állapotot rontó körülmény.

Kezdjük a karosszéria külső védelmével. A kasztni az autónk legdrágább része és az autó értékét leginkább meghatározó szerkezeti elem: egy motor részleges vagy teljes felújítása kisebb költség, mint egy kasztni kilakatolása fényezéssel. A fényezést mattítja a só, a felületi sérülésekben korróziót indít el. Soha nem késő, de legjobb még tél előtt, száraz időben egy teljes külső polírt adni a fényezésnek. Ennek számos előnye van. A korszerű szerek védik a fényezést, bevonatot tesznek rá, a mikrosérülésekből kizárják a vizet és más káros anyagokat. Nem elhanyagolható az az előny sem, hogy a kosz könnyebben lejön a polírozott felületről. Nem csak a szépségről van szó, a kosz az, ami megtartja a vizet, és ezzel táptalajt biztosít a korróziónak.

A rászáradt sarat mindig, de legfőképpen ilyenkor, nagyon alaposan ki kell mosni a sárvédők belsejéből. A küszöbök pereméről, a fenéklemezről és mindenhonnan, ahová a nagynyomású pénzbedobós kézi mosókkal odaférünk. Ez sokkal fontosabb, mint sokan gondolják. Ha nincs az autón sár, csak a vízzel felkerült kevés kosz, akkor az nagyon gyorsan megszárad, nedvességtároló képessége alacsony, így nagyot nem tud ártani.

A motorteret is érdemes tisztán tartani, és rendszeresen befújni legalább az elektromos részeket valamilyen vízkiszorító, kenős és olajzó spray-vel. Ennek legismertebb képviselőja a WD40, de számos kapható a piacon. Részlegesen és átmenetileg véd a korróziótól, az oxidációtól és nem engedi a vizet be a szűkebb illesztésekbe, csatlakozókba.

Amelyik autó motorját rendszeresen így kezelik, megdöbbentően újszerű tud maradni, összehasonlítva az oxidált, só marta motorterekkel. Még akkor is így van ez, ha a por és egyéb kosz beleragad és pillanatnyilag gyászos képet fest a motortér, egy óvatos mosás után azonban újszerűvé válik.

A zárak és ajtók ápolása, karbantartása is nagyon fontos. Addig sokan eljutnak, hogy még befagyás előtt belefújnak a zárba olajzó és kenő spray-t, pedig ez a mai távirányílóval működtetett ajtózáraknál már csak vészhelyzetben segít. Ennél sokkal fontosabb, hogy magát a zárat fújjuk be, hogy könnyedén működjön, és a hidegben ne nehezítse a reteszelő motor dolgát. Egyes típusoknál ha a működtető mechanikára is rá tudunk locsolni az említett általános olajzóval, ne hagyjuk ki. Fontos az is, hogy a zsanérokat is ápoljuk és az ajtóhatárolóra is fújjunk. Ha ezt rendszeresen megtesszük, akkor tavasszal nem egy nyikorgó, nehezen nyíló ajtót hagy a tél nekünk örökségül.

Nagyon fontos az ajtók gumi tömítéseinek állapota. A nappali olvadás után az éjszakai fagytól úgy össze tud fagyni a száraz gumi, hogy az ajtó nem nyitható, legfeljebb feltéphető. Erre a szilikonspray lenne a legjobb megoldás, azonban a most kereskedelmi forgalomba kapható szilikonok elég nagy hányada nagyon silány, maradék nélkül elpárolog és szinte szárítja a gumit. Egyesek a gyógyszertárakban kapható glicerinre esküsznek. Én próbafújást szoktam csinálni, ha a műanyag kifehéredik, nem pedig jellegzetesen felfényesedik a szilikon ráfújása után 10 perccel, akkor attól szilikontól menekülök. A neves gyártók termékei azonban jók szoktak lenni.

A téli ablakmosó folyadék alapvetés és szinte biztonsági kérdés. Amikor először töltjük be, ne felejtsük el működtetni a rendszert, hogy a csövekben is kicserélődjön a folyadék.

Teljesen hihetetlen módon ma is sokan kárognak a téli gumik ellen, meg nevetnek az ABS-hez ragaszkodó autóstársaikon. Régen valóban nem volt ekkora hype a téligumik körül, azonban azok a radiálok nem voltak ekkora tempóra méretezve, nem bírtak ki ennyit és szinte teljesen más anyagból voltak. A fékrendszer pedig nem másfél tonnás autó kétszázról való megállításához volt méretezve és szervózva, mert az autónk csak nyolcszáz kilós volt és száznegyven volt a végsebessége. Téli közlekedésben a kipörgésgátló és egyéb menetstabilizáló rendszerek is nagyon hasznosak tudnak lenni, egy bizonyos határon belül. Azért ne feledjük, ha abszolút nincs tapadás, nincs az az elektronika, ami segíthetne.

Mit tud a menetstabilizáló?

Az elterjedt nevén menetstabilizáló vagy ESP (Electronic Stability Program), DSC (Dynamic Stability Control), VSC (Vehicle Stability Control) a járműdinamikai szabályzók csoportjába tartozik. Ahogy a neve is mutatja, a jármű mozgását, dinamikáját igyekszik szabályozni, befolyásolni. A rendszer lelke egy olyan érzékelő, amely a jármű gyorsulását és a függőleges tengelye körüli perdületét is érzékeli. A jelet továbbítja egy központi egységbe, ami összeköttetésben van az ABS rendszerrel és fékerőt tud kivezérelni akár egyetlen kerékre is, a többitől függetlenül. Amikor a rendszer érzékeli, hogy a jármű a haladási irányával nem összeegyeztethető gyorsulást végez, illetve a kerekek szögsebessége, szöggyorsulása, valamint a giroszkóp által érzékelt perdülete is eltér a beprogramozott értéktől, akkor a rendszer beavatkozik. A beavatkozás a fékek működtetésével, a motor nyomatékányak korlátozásával, valamint a rendszerre felfűzött számos egyéb dolog működtetésével úgy jön létre, hogy a nem kívánt gyorsulást vagy perdületet ellensúlyozza és stabilizálja az autót. A rendszer bonyolult, de korunk elektronikai elemeivel gyorsan és megbízhatóan avatkozik be, a végrehajtó mechanikus egységek pedig tökéletesen dolgoznak. Nyilván a rendszerek között vannak különbségek, erről itt olvashatnak.

A csúszós úton könnyebben koccanunk, akár csak kis tempóval is, azonban az autó sokkal komolyabban sérülhet, mint nyáron. Ennek oka a műanyagok merevsége és repedésre, törési hajlama a hidegben. A koccanást nem tudjuk elkerülni, a műanyagokat nem tarthatjuk melegen, azonban semmilyen műanyagokkal való munkát nem ajánlok a hidegben. A díszrács, amely nyáron könnyen kipattintható, a hidegben üvegként törik, az ajtókárpit újra használtható patentjeinek pedig ez lenne a legutolsó kipattintása, szárnyaszegetten figyelnének az ajtókárpitban, másik felüket a furatban hagyva. Ne szerelgessünk a hidegben.

A használatot erősen befolyásoló alkatrész az akkumulátor. A rövid utakat menő autóknál a reggeli hidegindítás, a bekapcsolt plusz fogyasztók néha negatívba nyomják az energiamérleget, ami azt jelenti, hogy a rövid út alatt a generátor nem tölti vissza, amit hirtelenjében kiszedtünk az akksiból. Egy darabig nincs baj, azonban az akksi merülni kezd és töltés után kiált. Aki így használja az autóját, az hetente egyszer tegye 4-5 órára töltőre az akkumulátort, lehetőleg meleg helyen. Amikor sarukat visszatesszük, az érintkező felületet olajozzuk meg a már emlegetett olajspray-vel, valamint annyira húzzuk meg, hogy még mozgatni tudjuk a póluson és mozgassuk meg párszor, majd ezután húzzuk meg. Ez a mozgatás, összedörzsölés biztosítja a korróziógátló, oxidációgátló olaj megfelelő belenyomódását a felületbe, véd az oxidációtól, csökkenti az átmeneti ellenállást, nem beszélve arról, hogy megindult oxidokat is ledörzsöljük így. Persze van póluskenő zsír, van pólustisztító kefe, színezhetjük a dolgot, de a fent leírt általában elegendő, ha nincs már zöldre oxidálódva a saru.

Ha ezeket megcsináljuk, bedobunk egy gumiszőnyeget, hogy ne folyjon bele a leolvadt sós latyak a szőnyegbe, akkor nyugodtan mehetünk. Nem mondom, hogy semmi bajunk nem lehet, de a téli bajok javarészét kikerüljük ezzel a pár dologgal.

Még ma sem késő megtenni.