Megmondja, jó-e a motor

Szerszám szombat: kompressziómérők

2013.02.23. 12:02

Számos módszer létezik a belső égésű motor kompressziójának mérésére – a legegyszerűbb a kézi nyomásmérők használata.

A kompresszióvégnyomás-mérőket gyakran helytelenül kompresszióviszony-mérő eszköznek gondolják, de ez nagy tévedés. A kompresszióviszony mértékegység nélküli arányszám, a kompresszió-végnyomás pedig egy érték, mértékegységgel, ami azt mutatja meg, hogy a sűrítési ütem végén mekkora lesz a hengerben a maximális nyomás.

Működés közben persze nem ekkora az égési végnyomás, a kompressziómérésnél sokkal kisebb értéket mérünk, hiszen nincs égés. A gyári értékét általában megadják az új, jól tömítő motor esetében, csökkenése az elhasználódással arányos.

Többféle műszer létezik, benzines és dízel motorhoz más-más készülék kell. A két motorfajta közötti különbséget az okozza, hogy a benzinmotor maximális értéke 12-14 bar között van, míg a dízel akár 32 bar is lehet. Ebből az is következik, hogy a két műszernek nem csak a méréshatára más, hanem a szerkezeti kialakítása is, mert míg egy benzines 10 bar körüli nyomását egy odaszorított gumidugós csatlakozóval jól tudjuk mérni, a dízelnél a nyomás megszökne.

A kézi nyomásmérőknek több fajtája van, de az elv azonos. Valahogy tömített módon be kell vezetni a nyomást a mérőbe, ott regisztrálni a maximális értéket, és azt a kezelőnek megmutatni. A regisztrálás történhet simán mechanikusan, ekkor a mutató nem mozdul el a maximális értékről, csak ha kinullázzuk. A másik egyszerű módszer az írótűs mutató, ekkor a mutató csíkot húz a maximális elmozdulásáig egy lapra. Így a több henger szépen össze is hasonlítható egy pillantás alatt.

A nyomást a mérőbe egy egyszerű csövön át is be lehet vezetni, ilyenkor egy pisztolymarkolat-szerű kialakítást nyomunk a gyertyanyílásba. Eggyel jobban tömít, ha nem csak benyomjuk és ott egy gumidugó tömít, hanem be is csavarozzuk a gyertyafurat menetébe.

Dízelmotoroknál szinte csak a becsavarozós módszer létezik. Vagy a porlasztó helyére, vagy az izzítógyertya helyére kell becsavarni a műszer csövét. Ennek bekötése nem egyszerű, mert sok esetben nem könnyen hozzáférhető, illetve a porlasztó kiszedése sem fél perc.

A műszer csatlakoztatása után kezdődhet a mérés. Az indító motorral forgatni kell a motort, és amikor a mutató már nem tud magasabb nyomásértéket regisztrálni, azt tekintjük a maximális kompresszió-végnyomásnak az adott hengerben.

Van pár nagyon lényeges dolog, ami meghamisíthatja a mérési eredményt. A motort lehetőleg meleg állapotában kell mérni, és az indítózás alatt a fojtószelepet – ha van - teljesen nyitva kell tartani. Némely műszeren van elektromos kábel, amellyel indítózhatunk, nem kell segéd, vagy hobbistáknak feleség. Mielőtt elkezdjük a mérést, az összes gyertyát ki kell szedni, hogy ne fékezze a motort a hengerenkénti sűrítés, dízeleknél meg azt a szerkezeti elemet, izzítót vagy porlasztót, ahol mérni fogunk. Nem kell percekig indítózni, általában öt-tíz másodperc bőven elég. Azért se tekertessük percekig, mert az akkumulátor kezd majd letérdelni, és csökken az indítózási fordulatszám. Ekkor a lassabb forgás miatt a résveszteségek nagyobbak lesznek, és kisebb kompressziót mérünk. Ezzel számoljunk hat és több hengeres motor esetében: mire eljutunk az utolsó hengerig, lehet, hogy a lassú forgatás meghamisítja az eredményünket.

Ha megvan az eredmény, nézzük kritikusan. Ez egy egyszerű mérés, amely inkább összehasonlító jellegű, mint konkrét eredményt adó. Ha egy benzinesnél mind a négy hengerben kilenc bar nyomást regisztrál a műszer, akár elégedettek is lehetünk. Nem tudjuk, hogy ez tényleg kilenc bar, de azt igen, hogy a kopás azonos mértékű, és elméletileg a motornak szépen kell járni, ha az egyéb dolgok rendben vannak.

Ha az egyik henger lényegesen eltér, mondjuk nem kilenc, hanem hat bar a végnyomás, kipróbálhatunk egy trükköt. Ebbe a hengerbe motorolajat fecskendezünk, nagyjából 5-10 millilitert, majd ismét megmérjük. Ha növekedett az értékünk, valószínűleg a gyűrűk kopottak, vagy a gyűrűhézag nagy. Ha semmit nem változott, akkor vagy kevés a benyomott olaj, vagy a szelepek egyike nem zár jól.

A kompressziómérés, illetve hengerteljesítmény mérés elektronikus formája a hengerek egyenkénti lekapcsolása és a fordulatszám esés regisztrálása. Ez pontosabb összehasonlítást ad, de semmilyen nyomásértékkel nem szolgál. Az újabb diagnosztikai műszerek általában ezt a módszert használják, de ha a kézi mérőt jól használjuk, akkor pontos és megbízható eredményt kaphatunk.