Lebuktatná a munkaidőben csajozni járó sofőrt?
GPS nyomkövetés
Miért kellhet egy cégnek GPS nyomkövető? Számos oka lehet – gyanúsan hosszúra nyúló utak, meg-megugró üzemanyag-fogyasztás, vagy csak a csiripelő madarak szerint furcsa helyeken felbukkanó céges autó.
Nálunk ettől kevésbé izgalmas volt az ok – új üzletet nyitottunk, és az anyagbeszerző eddigi útvonalai meglehetősen összekuszálódtak. Új menetrendet kitalálni nem könnyű, és bizony fenn áll a lehetősége annak is, hogy a sofőr a neki nem tetsző verziót óvatosan szabotálja. A gép segítségét kértük hát, és nézelődni kezdtünk.
A nyomkövető tipikusan egy olyan eszköz, ahol a költségviselő (itt a cég, azaz a tulajdonos) szempontjai a legfontosabbak, az elérhető lehetőségek közül tehát elsősorban a kezelhetőséget és a támogatást kellett értékelnünk. Az autó oldalán ez gyakorlatilag semmit sem jelent, extra funkciók nélkül a beépített készülékkel a sofőrnek semmi teendője – így kizárólag az autó mozgását ellenőrző kolléga, a mi esetünkben maga a tulajdonos döntött.
A rostán három cég akadt fent. Nagyjából hasonló ajánlatot adtak mind, így a webes felület barátságossága lett a döntő. A tulajdonos néhány ezernyi kattintás után az Inepex Kft rendszere, az Inetrack mellett döntött.
Hogyan működik?
A műholdas nyomkövető készülék nem azonos a GPS-ként emlegetett autós navigációs berendezésekkel, bár a helyzet-meghatározáshoz ugyanazt a technológiát használja.
A doboz tartalmaz egy GPS vevőt, amely az autó mindenkori földrajzi pozícióját a navigációs műholdaktól mért távolságának segítségével határozza meg, a mi esetünkben pár méteres pontossággal. Az így kiszámolt pozíciót a mobiltelefon-hálózaton keresztül küldi el az Inetrack szervereinek, amelyek a felhasználók számára egy jól értelmezhető webes felületen jelennek meg.
Ebből következik, hogy az Inetrack rendszer – és ezzel együtt más, hasonló rendszerek is – az eszköz egyszeri megvásárlásán és beépítésén kívül rendszeres havi költséget is jelent. Ez fedezi az adatátvitel és a rendszer fenntartásának költségeit is – ehhez képest némileg meglepő, hogy belföldi használat esetén ez nagyjából kétezer forint (bővebben itt) körüli nettó összeget jelent.
Ahhoz, hogy a készüléket használni kezdjük, szükségünk volt a hardverre (a mi esetünkben a MeiTrack VT310-re) és az előfizetett szolgáltatásra egyaránt. Normál ügymenetben ez úgy folyna, hogy a számla ellenértékének beérkezése után a futár megérkezik a készüléket és az azt aktiváló, egyszer használatos kódot tartalmazó csomaggal, majd ezzel és az autóval felkeressük a szerződött partnerek valamelyikét, aki szakszerűen beépíti a berendezést. Ezt mi magunk terveztük megoldani, így a kiszemelt, még felmatricázatlan Doblóval egy csendes hétvégi délelőttön beálltam a kertbe.
A készülék egy meglehetősen jó benyomást keltő, fémházas, minőséginek tűnő cucc. A mellékelt két antennán kívül egy vaskos kábelköteg tartozik hozzá, ám nem kell megrémülni, az alapfunkciók működéséhez a kötegből csupán egy állandó és egy gyújtáspozitívot, valamint egy negatívot kell bekötni.
A készüléknek érdemes a műszerfal alatt helyet keresni, hiszen használat közben nem igényel semmilyen fizikai beavatkozást, el lehet rejteni. Arra azonban mindenképpen figyelni kell, hogy megfelelően rögzítve legyen, ne eshessen a pedálok közé vagy alá, illetve a fémház ne okozhasson rövidzárat a biztosítéktáblában.
Legális kémkedés?
Kényes kérdés, vajon mennyire legális a sofőr minden lépését árgus szemekkel figyelni, és naplózni, mikor szalad be a boltba uzsonnáért, vagy melyik nyilvános vécénél parkol le egy jóleső pössentésre. Az emberek kétféle, jól behatárolható sarkos véleményt szoktak megfogalmazni ezzel kapcsolatban – attól függően, hogy a munkavállalói vagy a munkáltatói oldalon állnak.
A helyzet az, hogy amíg céges autóval, munkaidőben, munkaköri leírásából fakadóan teszi ezt, addig a cég teljesen legálisan figyeli minden lépését.
Abban az esetben azonban, ha a céges autó egyfajta juttatásként munkaidőn kívül is szabadon használható, akkor a munkáltató köteles tájékoztatni a munkavállalót arról, hogy az autóban lévő nyomkövető minden megtett méterét naplózza. A legtöbb rendszer egyébként – ahogyan az Inetrack is – képes arra, hogy egy kapcsoló segítségével csak munkaidő alatt jegyzeteljen.
A két antenna közül az egyik a navigációhoz, a másik a mobil adatátvitelhez szükséges. Mindkettőt némileg árnyékolhatja az autó fém váza, így lehetőleg a szélvédő olyan pontjára tegyük, ahol nem akadályozza a kilátást – például a belső tükör környékére. Ez persze azt is jelenti, hogy az autó sofőrje számára nem marad rejtve a nyomkövető, de a tapasztalatok szerint a legtöbb esetben maga a tudat elegendő, hogy az üzemanyag-fogyasztás, a megtett kilométerek száma és a napi rutin kör megtételéhez szükséges idő hirtelen csökkenjen...
Ha a beépítéssel végeztünk, a mellékelt kártyán lévő kód segítségével elvégezhetjük a regisztrációt, és élesíthetjük az autóban lévő készülékhez tartozó trackert.
A fentiek sikeres leküzdése után birtokba vehetjük a felhasználói felületet, nemsokára be is mutatjuk, hogyan.
