Amitől a szerelők a falra másznak

2014.04.19. 06:37 Módosítva: 2014-04-19 09:18:56
Néha nem indul, olykor rángat, esetenként leáll – de csak véletlenszerűen. Ezeket a kifejezéseket utálja hallgatni minden szerelő a munkalap felvételekor.

Az időszakos és az úgynevezett rejtett hibák megtalálása toleranciát követel mind az ügyfél, mind a szerelő részéről. Akkor éri el az ügyfél-elégedettségi mutató a száz százalékot, ha az autó meghibásodásakor a szakember ott terem a helyszínen, és a kezében tartja a hibás alkatrészt, amit ingyen, pillanatok alatt kicserél, majd amilyen hirtelen jött, olyan hamar távozik.

A valóságban sajnos máshogy történik. A ritkán előforduló hibákat kimérni nehéz, csak szerencsés esetben elegendő egyszer előidézni, hogy biztosan behatárolható legyen a hibaok. Tovább nehezíti a munkát, hogy legtöbbször az ügyfeleim elmondása szerint a hibák előfordulásának valószínűsége fordítottan arányos a műhelylátogatás közeledtével. Első lépés, Mr. Murphy-t elüldözni a hátsó ülésről.

Egy 2003-as évjáratú Hyundai Accent 1.5 CRDI látogatta meg a műhelyemet. A hiba: véletlenszerű motorleállás. Az ilyen típusú jelenségek nagy veszélynek tehetik ki az autóban ülőket és a körülöttünk közlekedőket egyaránt. Gondoljanak bele, hogy egy előzés közben történő motormeghibásodás milyen veszélyekkel járhat.

A hibatároló kiolvasása már adott némi támpontot, de ezt a tapasztalataim szerint mindig fenntartással kell kezelni. Mielőtt tovább folytatnánk a nyomozást, tisztázni kell néhány alapfogalmat. Az autóban egy háromhengeres, közös nyomásterű, úgynevezett common rail befecskendező rendszerrel ellátott dízelmotor van. Ahhoz, hogy ez a motor egyáltalán beinduljon, tudatni kell a vezérlőelektronikával, mikor melyik dugattyú milyen fázishelyzetben van.

Erre valók a forgásérzékelők által közvetített referenciajelek. Az oszcilloszkópos felvételen látható piros jelalak a forgattyústengely (vagy főtengely), a kék pedig a vezérműtengely helyzetérzékelőjének vezérlőegység felé közvetített jele. A feketével bekarikázott ponton látható, hogy a két forgásjeladó jól megkülönböztethető, de azonos időben leadott jelet továbbít. Ezeknek a jeleknek a találkozása azt jelenti, hogy az 1-es henger dugattyúja a sűrítési felső holtpont előtt jár egy bizonyos ponton. Ennek a fázisszinkronizációs jelnek a segítségével tudja meghatározni a motorvezérlő elektronika, mikor, melyik hengerbe, milyen előbefecskendezési idővel kell működtetnie a befecskendezőket. Ha bármelyik jel hiányzik, a befecskendezés, és ezzel együtt a motor működése leáll. Utóbbi ténymegállapítás függ a motorirányító rendszerek vészüzemi funkcióitól, de ennél a Hyundainál igaz.

A P0340-es hibakód a gyakorlatban több hibaokot is jelenthet. Akár a forgattyústengely, vagy a vezérműtengely jeladójának a hibája, vagy azok tápellátásának, esetleg testelésének hiánya is valószínűsíthető. Extrémebb esetben a vezérlés átugrása is lehetséges, de ezt ki lehetett zárni, hisz nem egy állandósult jelenséggel álltunk szemben. A tesztutak alatt természetesen nem jelentkezett a hiba, ezért pénzfeldobásos alapon az ügyfelemmel egyeztetve kicseréltem a vezérműtengely-helyzetérzékelőt.

Az autó innen kezdve tökéletesen működött. Egészen Kőbánya központjáig, amit nem neveznék nagy kihívásnak, hiszen a kerületből sem jutott ki úgy, hogy ne jött volna elő a hiba. Gyorsan autóba pattantam szeretett oszcilloszkópommal, de mire bekábeleztem a jeladókat, már tökéletes indítási képességgel rendelkezett a kis Hyundai.

Ebből okulva megegyeztünk az ügyfelemmel, hogy lesz, ami lesz, addig járok az autóval, amíg ki nem mérhető a hiba. Megjártam Perkupát úgy, hogy még csak egy rántást sem produkált.

Összesen 800 kilométernél többet autóztam, mire őfelsége hajlandó volt produkálni a hibát. Higgyék el, van olyan fohász, amit egy autó elromlásáért mormol magában az ember. A szerencsés pillanat a Ferihegyre vezető úton, a háromsávos kanyarodó szakasz belső sávjában történt.

Ki kell jelentsem, hazánkban jelentősen fejlődik a közlekedési kultúra. Tíz autóból maximum hárman dudáltak a csúcsforgalomban főútvonalon passzióból autót tologató őrültre. Néhány perc múlva egy öregpassatos brigád még meg is állt segíteni félretolni az útpadkára (ezúton is köszönöm). A lényeg, hogy sikerült rögzíteni a hiba pillanatát. Látható, hogy a forgattyústengely-helyzetérzékelő jele szűnik meg a hiba beálltakor, ugyanakkor az is kiderül, hogy a referencia feszültséget megkapja.

Az alkatrész cseréje után a hiba többször nem jelentkezett. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben célravezetőbb lett volna azonnal kicserélni mindkét jeladót. Egy ilyen jellegű hiba feltárásához általában két ember szükséges. Egy, aki az autót vezeti, egy pedig a műszereket, oszcilloszkópot kezeli, figyeli. Ha szükséges egy vagy több műszakos próbaút, számoljanak kicsit fejben, mekkora költséggel járna, ha azt a szerviz az ügyfélnek kiszámlázná. Két ember rezsióradíjával felszorozva? Ugye senkinek sem tetszik: lehetetlen kifizettetni. Leginkább szakmai elhivatottság lehet az ok, illetve az ügyfélszerzés, vagy -megtartás, mert ezek a munkák általában deficitesek a szervizek számára. Ha önök rendszeres ügyfelei egy szolgáltatónak – legyen az márkaszerviz, vagy független – nagy valószínűséggel, ha nehezebben feltárható rendellenességgel keresik fel őket, akkor is megpróbálnak megfelelni az elvárásoknak, illetve toleránsak lesznek a számla kiállításakor.