Amikor megjelent a gumicímke, átszellemülten hozsannáztunk: végre minden vásárló megalapozott döntést hozhat, még ha durván leegyszerűsített szempontok alapján is. Arra nem számítottunk, hogy a címke és a jól bejáratott tesztek, mint az ADAC-é, olyan ellentmondásokat szül majd, mint például idén.
A szokásosnál is korábban, már ősz elején elkészült az ADAC téligumi-tesztje, hogy a legóvatosabb, télre alaposan felkészülő autósok is tudjanak mi alapján válogatni a vásárlásnál. Amikor lehull az első igazi hó, és olajos hordókban gyújtott tüzek köré gyűlnek a sorban állók a gumisok előtt, nem a legjobb az időzítés a gumicserére, de jobb későn, mint soha.
Idén a németek szokásos, hároméves rotációjának megfelelően ismét a kisautókra való 165/70 R14-es, illetve a középkategóriás 205/55 R16-os abroncsok vannak terítéken, ahogy 2012-ben is. Tavalyelőtt a 185/60 R15-ös és 225/45 R17-eseket tesztelték, tavaly pedig a 175/65 R14-es, illetve 195/65 R15-ös gumikat. Akinek ezekhez áll közelebb az autójára szerelt méret, bátran lapozzon vissza, hasonló modelleket vizsgáltak akkor is.
A mostani tesztnél feltűnő, hogy a szigorú pontozási rendszerben mindössze öten kapták meg a jó minősítést. A német autóklub ezt azzal magyarázza, hogy a gumigyártóknak egymásnak ellentmondó célkitűzésekkel kell megküzdeniük, ami legjobb esetben is csak kiegyensúlyozott kompromisszumot eredményez. Vizes úton például a mély, hosszanti barázdák a legelőnyösebbek, havon, jégen viszont a keresztbordák és a lamellák tudnak a legjobban megkapaszkodni. Ha viszont túl apróra szeletelik a futófelületet, az száraz úton jár hátrányokkal – mindez persze inkább csak látványos szemléltetése a műszaki konfliktusoknak, amelyek a gumifejlesztés során felmerülnek.
Lehet, hogy ezekben a kisebb, olcsóbb méretekben nem a legrafináltabb trükköket alkalmazzák a gyártók, de a téli gumik ettől függetlenül sokat fejlődtek az elmúlt években. Az ADAC is többször átdolgozta értékelési módszerét, és bár a pontos fékutakat, kanyarodási sebességeket nem árulják el, céljuk, hogy az igazán gyengéket megbuktassák, a jókat pedig kellőképpen megdicsérjék. Tavalyi stiklijük óta több oldalas nyilatkozatban hangsúlyozzák minden egyes tesztnél, mennyire átlátható, minőségbiztosítási rendszerek kombinációi által szabályozott módszerekkel dolgoznak.
165/70 R14 T méretű gumik
Az idei eredmények nem meglepőek. A kisebb méretben a tavalyi fejlesztésű Goodyear UltraGrip 9 nyert, megosztva első helyét a Michelin Alpin A4-essel. A táblázatból kiderül, hogy az azonos végeredmény a két abroncsnál más-más hangsúlyokat takar: míg az UG9 kiemelkedően jól tapad vizes aszfalton, az Alpin A4 a gyártó hagyományainak megfelelően hipertartósnak ígérkezik, és száraz úton működik jobban. Alig maradt le tőlük a Dunlop Winter Response 2, amely fogyasztásban, azaz gördülési ellenállásban jobb a konkurenseknél, egyébként inkább csak kiegyensúlyozottnak mondható.
Alatta jön a vékony vonal, amely a jó és közepes kategóriát választja el egymástól, de ezt nem kell olyan komolyan venni. A top három után következő gumik is szépen teljesítenek a legtöbb területen, sokszor csak egy-egy kritérium miatt csúsztak le a jó értékelésről. A táblázatban az aláhúzott részeredmények azok, amelyek lerontják az összesített értékelést, jellemzően a vizes úton mért tapadás. Ezt illik is komoly súllyal kezelni, mivel a mi környékünkön télen a nedves aszfalt fordul elő talán a leggyakrabban, és ellentétben a száraz úttal, itt sokszor az elégtelen tapadás miatt történik baleset.
Hogy olvassuk a táblázatot?
Először is fejben meg kell fordítanunk az iskolás osztályzatokat, mivel a németeknél az 1-es a jeles, az 5-ös a bukó. Majd kicsit ki kell bővítenünk a skálát, mivel az ADAC-sok 0,5-től 5,5-ig osztályoznak. Ezzel már értelmezni tudjuk a táblázat húsát, a sorrendet meghatározó összesített osztályzatnál pedig normális esetben egy súlyozott átlagot látunk (száraz út 15%, vizes út 30%, hó 20%, jég 10%, zaj 5%, fogyasztás 10%, kopás 10%).
Kivétel ez alól, amikor az átlag alapján kapott besorolásból kilóg egy vagy több biztonság szempontjából lényeges kritérium osztályzata, ilyenkor a legrosszabb osztályzat lesz a végeredmény is. A 165/70 R14-es Fulda Kristall Montero 3 például 2,3-es átlaga alapján az élmezőnyben, jó minősítéssel végzett volna, ha vízen nem kap 2,6-ot, ami éppen túl van a jó minősítés 2,5-ös határán. Így viszont összesítésben is 2,6-ot kapott a Montero 3, és ezzel a közepesek közé csúszott vissza.
A rangsorolás tehát nem feltétlenül szent és sérthetetlen, el kell fogadnunk, hogy az ADAC-nál a kiegyensúlyozottság mindenek felett áll. Aki egy-egy kritériumban szerencsétlenül a határérték fölé csúszik, annak súlyos büntetés jár. Fair viszont, hogy a táblázatban megnézhetünk minden egyes értéket, és ha például úgy gondoljuk, számunkra nem sorsdöntő a pár centivel hosszabb fékút jégen, nyugodtan választhatunk a középmezőnyből, ha oda került a kedvenc gumigyártónk.
Az utolsó négy helyezettet érdemes megjegyezni, mert ezekkel nem biztos, hogy jól járunk. Lehetnek olcsóbbak néhány ezressel, de vizes úton az ADAC mérései szerint csapnivalóan teljesítenek. A tehetséges marketingesek által elnevezett Matador MP54 Sibir Snow még éppen megfelel a teszten, de a kínai Aeolus és Linglong, illetve az amerikai anyacéghez tartozó Mentor a legrosszabb osztályzatot kapja.
205/55 R16 H méretű gumik
A nagyobb kategóriában még jobban szétterjed a középmezőny, csak két abroncs emelkedik ki belőle: a Continental WinterContact TS 850, amely a kisebb méretben érdekes módon nem szerepelt olyan jól, és a Yokohama W.drive V905, amely tavaly eltűnt az átlagosok között. Száraz úton mindenkinél jobb a W.drive V905, míg a WinterContact TS 850 minden más kategóriában veri, de legalábbis ugyanolyan jó.
A közepesek közül nehéz lenne kiemelni bárkit, inkább az a meglepő, hogy a Michelin Alpin 5 ennyire lecsúszott, és egy olyan ismeretlen márka, mint a norvég Viking, helyet kaphat itt. Ebben a méretben csak egy abroncsot pontoztak le, az Avon Ice Touring ST-t, amely a többi gyenge szereplőhöz hasonlóan a vizes tapadáson bukik el.
Bár a teszteredmények összecsengenek az általános tapasztalatokkal, zavarra adhat okot a gyártók által mért, gumicímkére nyomtatott besorolás és az ADAC eredményei közötti ellentmondás. A bukott Avon címkéjén például az igen jónak számító B betű áll a vizes tapadásnál, miközben a németeknél egyértelműen elégtelent kapott, és egy kivételével az összes többi abroncs nála rosszabb, C kategóriás. A fogyasztásra vonatkozó értékelésben pedig az Avon E-s, de a Barum Polaris 3 például F-es, viszont az ADAC fordítva rangsorolja őket ebben a kritériumban.
Számos ilyen ellentmondásos példát lehet találni a táblázatban. Reméljük, a különböző eredmények csak az eltérő mérési módszereknek köszönhetők, és sem a gyártók, sem az ADAC emberei nem kozmetikázzák az adatokat. A magának legmegfelelőbbet kereső vásárló mindenesetre nincs könnyű helyzetben, ha megalapozott döntést akar hozni, de a táblázat felső harmadában szereplő abroncsokkal azért jó eséllyel nem nyúl mellé.
