Megveszed, és akciósztár leszel! Vagy nem?

2015.10.17. 13:36
Képet, vagy nem történt meg! - szól a netes mém, és akár korunk jelmondata is lehetne. Fényképezünk és videózunk mindent, aztán osztogatjuk a közösségi médiában, attól függetlenül, hogy érdekel-e bárkit is. A négyezredik kutyás szelfi már legtöbbünk ingerküszöbén túl van, de egy izgalmas csapatás megosztása bocsánatos bűn. Aki nem egy kő alatt töltötte az elmúlt nyolc évet, valószínűleg hallott a GoPróról, hiszen mégiscsak ezt az akciókamerát marketingelik a legdurvábban. Persze klónok tömkelege elérhető, ám egyes gyártók teljesen máshonnan közelítik meg az akciókamera koncepcióját. Ilyen a Drift Ghost-S is, amelyet kipróbáltunk. Illetve a másodikat, amelyik többnyire működött.

Elsőre a legszembetűnőbb, hogy nem egy doboz, mint ismertebb társa, hanem inkább egy lapított csőre emlékeztet. Emiatt valamivel természetesebbnek hat, mint a kocka, inkább hajaz apáink kamkordereire. Valószínűleg a légellenállása is kisebb, mint egy GoPrónak, és bár motoron nem próbáltam, el tudom képzelni, hogy kevésbé tekeri el a fejünket a szél, ha egy ilyet ragasztottunk a sisakra.

A másik markáns különbség a beépített kijelző, a kameratest oldalán. A kéthüvelykes panel minőségében a 2000-es évek közepén futó mobiltelefonokéval van egy szinten, és bár igaz, hogy csak az előnézet beállítására van, de lehetne valamivel jobb a felbontása. A kamera tetején a négy gomb a kezelésre szolgál, funkcióik a piktogramok alapján, útmutató nélkül is magától értetődnek. 

Mint a legtöbb hasonló célra szánt kamerának, a Driftnek is nagylátószögű lencséje van, amelynek látószöge 90, 127, és 160 fok között állítható. A felbontás WVGA-tól 1080p-ig terjed. Utóbbiban maximum 60 képkocka per másodperc (fps) a leggyorsabb rögzítési sebesség, kisebb felbontáson viszont 240 kockáig mehetünk, a rögzített videó formátuma pedig MP4. Van klón funkció, amellyel több kamerát összekapcsolva, egyszerre is vezérelhetjük őket, de tud taggingelni, vagyis a folyamatos felvételben kijelölt ponttól rögzíteni, időben előre és hátra is. Ilyenkor a kamera folyamatosan rögzít, de törli is a felvett anyagot, viszont, ha megnyomjuk a tagging gombot, elmenti az azt megelőző, és utána következő 30 másodpercet, vagy amennyit beállítunk.

 Természetesen fotózhatunk is, akár a távirányítóról exponálva, akár előre beállított időközönkénti elsütéssel, ráadásul nekem két óra fényképezés után még csak a harmadáig merült az akku. Ilyenkor a legmagasabb felbontás 12 megapixel lehet, de hacsak nem kirívóan jók a fényviszonyok, akkor nem készít kiemelkedően jó képeket. Példának itt egy:

Videózás közben is fotózhatunk, ilyenkor elég csak a MENU gombot megnyomni, ha már forog a felvétel, és rögzíti az állóképet.

Mivel a Drift vízálló, erősen rögzül a hátlapja is, amely alatt az akkut, a memóriakártyát, és a csatlakozókat találjuk. Kapásból két hátlap jár hozzá, az egyik a már emlegetett vízálló, tömítőgyűrűvel, a másikat pedig mikrofon- és töltőcsatlakozóval látták el. Gyanúsnak tűnt, hogy vízálló kamera létére mennyire finoman nyomódnak a Drift gombjai, ugyanis a legtöbb akciókamera és vízalatti fényképezőgép kapcsolóinak kemény rugó tart ellen, hogy a víznyomás ne nyomja be őket nagyobb mélységben. Mint később kiderült, ez az akciókamera hatvan méterig vízálló, de csak akkor, ha megvesszük rá a vízálló tokot, meztelenül három méterig bírja.

 

Ugyan víz alá nem tudtam levinni, de a Faluvégi Faroláson zokszó nélkül tűrte az esőt és a vízpermetet. A könnyűfém házat matt feketére fényezték, egy-két leejtés elég hozzá, hogy előbújjon a fém, de a lencse meglepően jól bírja, igaz, sikerült megkarcolni. Rögzíteni a kijelzővel átellenes oldalon található konzollal lehet, amely egy fogazott zsámolyon fordul el, így állítható a szöge. És ez így nem jó: ha felrakjuk a sisakunkra, de nem jó szögben áll, akkor le kell csavarozni, arrébb ugrasztani a fogakat, majd csavarozás után visszatolni. Más kameráknál csak meglazítjuk a rögzítőt, irányba állítjuk, és visszafeszítjük. A Driftnél ez bizony időigényes, és nem is látjuk a szöget, hiszen a művelet csak a kezünkben, és nem a sisak oldalán végezhető el, ezért a felszerelés előtt találgatunk, aztán vagy jó, vagy nem. Viszont mivel nincsenek csuklók, ezért sokkal helytakarékosabban rögzül, nem áll ki annyira, ami egy erdei csapatásnál létfontosságú.

 

A kamera legnagyobb aduásza a forgatható lencse, amely teljesen logikátlan módon akkor vesz fel fekvő, 16:9-es képet, amikor az ovális elem függőlegesen áll. A beállítás egyszerű, amerre a lencse tetején lévő apró nyíl mutat, az lesz a kép teteje. Azért jó, mert akármilyen buta, oldalra billent szögbe felfogathatjuk a kamerát, elég a lencsét kiegyenesíteni. Ez például autóban, beltéri videó készítésénél jó, hiszen ott kevés a hely, csuklókat sem lehet felszerelni, így viszont csak elég a vákuumos tappanccsal irányba állítani, majd addig forgatni a lencsét, amíg vízszintes képet nem ad. És ha már a vákuumos tappancsnál tartunk: rengeteget kibír, egy nagyon hasonló darabbal a 240-es tempóval hajtó Nissan GT-R oldalablakáról sem esett le a GoPro. Ez szinte ugyanaz a rögzítő.

 

Hogy mennyire látványos képet akarunk felvenni, csak a kreativitásunkon múlik, mert a kiegészítők adottak: felrakhatjuk szörfre az öntapadós konzollal, bukócsőre, kormányra, vagy bármilyen rúdra a bilinccsel, sima felületre a vákuumos rögzítővel, és a pici, öntapadós konzolokkal sisakra is felmegy. Utóbbi sosem tűnt bizalomgerjesztőnek, de elképesztően szívósan ráül a sisakra. A Driftet nem volt alkalmam rendesen megkínozni, de a GoPro konzoljai is ugyanezt a 3M ragasztót használják, és ott még a legdurvább bringás esés sem tudta leszakítani. Ebből még homorú is van, amelyet direkt domború felületre találtak ki.

Ezzel csak annyi problémám volt, hogy a drift trike – műanyagkerekű, csúszkálásra épített tricikli – kormányáról egyszer leesett a kamera. A bilinccsel raktam fel, és egyszerűen kicsúszott a konzolból. Nyilván nem gyakori felhasználásról van szó, de mindenképp zavaró, főleg, hogy valószínűleg az aszfalton gördülő műanyag kerék által keltett rázkódás mozgathatta ki a csatot a konzolból. 

Van hozzá egy testkonzol is, vagyis a szadó-mazó pánt. Ez valójában egy hám, amelybe kézzel bújunk bele, és a mellkason összecsatolva rögzítjük, majd a kamerát a vállunkon lévő konzolba toljuk bele. Ez jó, hiszen marad két szabad kezünk, például elég látványos on-board videókat lehet csinálni vele, de akárhogy próbálkoztam, belelógott az állam a képbe. Aztán lehet, hogy csak az arcom túl nagy, vagy a vállam túl kicsi. További hasznos kiegészítő a távirányító, amely az első párosítás után folyamatosan kezeli a kamerát, akárhányszor bekapcsoljuk. Fotózhatunk vele, vagy elindíthatjuk-megállíthatjuk a felvételt, és igazán praktikus, hogy övre, óraszíjra, vagy hevederre is felfűzhetjük, és egy hagyományos mini USB-vel tölthetjük. Ellenben nem vízálló, ami a kialakításából adódóan – tulajdonképpen gumihártyák a kapcsolók – érthetetlen.

 

Maga a felvétel kicsit egy kicsit olyan se hús, se hal. Nem estem tőle hasra, ezért egy kortárs – 2013-as GoPro Hero 3+-szal – hasonlítottuk össze, úgy, hogy a két felvételt egymás mellé vágtuk. Azt ugyan elhibáztuk, hogy a GoPro látószöge nem volt 160 fokra állítva, de a többi beállítás megegyezett, és látszik, hogy a GoPro színei szebbek, ráadásul egy leheletnyit jobb a rezgéscsillapítása, mint a Ghost-S-sé.

Nem drasztikus a különbség, ahogy az árban sem az. Az iStyle, aki kölcsönadta a kamerát, 99 ezer forintot kér az alapcsomagért, ebben két sisakrögzítő, és egy hevederes konzol van, valamint távirányító, két hátlap, és a forgó ricnis konzol. Ha igazságosan akarjuk hasonlítani, akkor a Hero 3+-szos GoProból is a Black Editiont nézzük, az 120 ezer forint, de szintén Hero 3+-ból a Silver kiadást már bolttól függően 90-ért is megkapjuk. És a Silver videóminőség tekintetében ugyanazt tudja, mint a 2013-as (később frissítették, és már 4k-t is felvett) Hero 3 Black, csak például távirányító nem jár hozzá.

Fájó pont volt még a hangfelvétel is: nincs rajta páncél, emiatt 30-as tempó felett már mindent elnyom a szélzúgás, igaz, ez szinte minden nyitott akciókamerára igaz. Szintén problémás volt az akku, amely alkalmanként gond nélkül kibírt egyórányi felvételt, de előfordul olyan is, hogy tíz perc után lemerült. Ezen felül jelzett túlmelegedést, többször lefagyott, és a memóriakártya írási sebességére is panaszkodott, annak ellenére, hogy ugyanarra a kártyára előző nap még felvett negyven percet. Magából a kártyából amúgy nem árt egy Class 10-es. Gyanús volt, hogy hibás darabról lehet szó, ezért felajánlottak egy másikat is. Ott már az akkuval nem volt probléma, viszont ugyanúgy fagyott, és memóriakártya-gondokat jelzett. Némi kutakodás után a firmware frissítését javasolta a cég szakembere, és mióta ezt elvégeztem, mintha tényleg stabilan működne, bár az első bekapcsolásnál újra összeveszett a kártyával. Azon már fel sem húztam magam, hogy a telefonra nem volt hajlandó kapcsolódni. Négy iPhone-nal próbáltam meg, ezek közül egy iPhone 4 volt, a másik három pedig 4S, de kizárólag az egyik 4S-sel volt hajlandó működni. Pedig hasznos lehet, ha például az autóban ülve akarjuk kiszállás nélkül kezelni a tetőre rögzített kamerát.  

 

El tudom képzelni, hogy valakinek jobban tetszik valamely képessége miatt a Drift, de mivel ennyire elhanyagolható az árkülönbség, nem tudom, hogy miért ne a GoPrót venném meg. Próbálok eltekinteni a firmware-ből adódó üzemzavaroktól, de voltak dolgok, amiket azért nem tudtam felvenni, mert a kamera úgy döntött, hogy befagy, leáll, lemerül, esetleg ezek tetszőleges kombinációját mutatta be. Egyelőre úgy tűnik, hogy a frissítés segített, de ezzel együtt sem győzött meg Drift Ghost-S.