Nyomatékot sokszorozni? Miért ne?

Szerszám Szombat: nyomatéksokszorozó

2015.12.12. 06:34 Módosítva: 2015-12-12 08:59:44
Van a cső, a hosszú cső, meg a rohadt hosszú cső, ha igazán berohadt, megszorult, szigorú nyomatékra húzott csavarokat kell meglazítani. Ráhúzzuk a hajtószárra, megkapaszkodunk benne keményen, és reménykedünk, hogy előbb moccan meg a makacs csavar vagy anya, mint hogy eltörne a hajtószár, széthasadna a dugókulcs, vagy elnyalódna a hatlap. Erre a problémakörre ad elegáns választ az egyszerűen csak nyomatéksokszorozónak nevezett szerszám.

Ha úgy vesszük, a cső is nyomatéksokszorozó, hiszen ha háromszorosára nyújtjuk a csavar meglazítására használt erőkart, akkor pont háromszoros nyomatékot tudunk kifejteni ugyanazzal az erővel. A gond csak az, hogy nem mindig fér be a garázsba az elég hosszú cső. No meg egy bizonyos méreten túl már nehezen is tudunk ellentartani, és az erőjátékból adódóan egyre inkább le akar fordulni a kulcsunk a csavarfejről. Ha mondjuk egy átlagos, harminc centi körüli hajtószárra másfél méteres csövet húzunk, ötös szorzót tudunk elérni. A nyomatéksokszorozó áttétele kb. hatvan.

A szerkezet nem ördögtől való, egy sima bolygóműves áttételről van szó. Akinek közel áll a szívéhez az építőipar, annak a csiga-elvvel magyaráznám a működést: ott is sokat kell húzni a kötélen, de kisebb erővel. A nyomatéksokszorozónál is kurblizni kell az egyik végén, míg a másik csigalassúsággal, de annál határozottabban forog. Így némi atlétikával erőlködés nélkül lehet megtenni a begyógyult csavarunk kritikus első negyed-fél fordulatát, utána pedig jöhetnek a hagyományos szerszámok.

A triviális előnyön túl, hogy a hajtott oldalon megengedett 100 Nm-ből kb. hatezret csinál, van itt más is. Mivel a lába a csavar töve síkjában támaszkodik fel, nem akarja lefordítani a dugókulcsot a hatlapról, így sokkal nagyobb biztonsággal oldja meg. Az előny persze nincs ingyen, mivel az öntvénylábnak stabilan fel kell feküdnie valahová, ahol komoly nyomást fog gyakorolni. Kerékcsavaroknál egy szomszédos anya vagy a kerékagy megfelelően stabil, a felniperem már nem feltétlenül alkalmas a célra.

A klasszikus felhasználási terület pont a mezőgazdasági vagy más erőgépek, kamionok kerékcsavarjai, illetve anyái. Itt van elég hely, hogy feltámasszuk a nyomatéksokszorozót, és egy rendesen berohadt anyánál sokszor tényleg ezer newtonméteres nagyságrendű nyomaték kell a meglazításhoz.

Az elérhető nyomatéknak megfelelően egycolos méretű dugókulcsot lehet rádugni a végére, és a mellékelt hajtókurbli is colos négyszögre csúszik fel. Az Axiál webshopjában alig 13 ezer forintért kínált készletben még egy 33-as dugókulcs is benne van, meg egy rövid toldó, amellyel a meglazított anyát gyorsan le lehet pörgetni a kurblival.

Csavarlazítási eleganciában kábé úgy viszonyul a működése a colos csövön páros lábbal ugráláshoz, mint a hidraulikus prés a kerékcsapágy kiütéséhez használt bontókalapácshoz. Jóval nagyobb biztonsággal érünk célba szétbarmolt, lenyalt, menthetetlen alkatrészek nélkül, és közben erőlködni se kell. Felillesztjük a sokszorozót, kurblizunk kicsit, nyöszörög az acél, majd megindul a csavar.

Hétköznapi személyautós problémából persze kevés van, amelyre ilyen durva nyomaték kell – az egyetlen eset, ahol gyári leírásban nyomatéksokszorozót láttam, az öthengeres TDI-blokk főtengelyszíjtárcsa-csavarja, amely 300 newtonméterrel van meghúzva, plusz berohadás. Itt egy kisebb, karos változatot javasolnak, amelyet a pontos áttétel ismeretében meghúzásra is lehet használni, nyomatékkulccsal, míg ezzel a brutál, 60-as sokszorozóval kifejezetten ellenjavallt csavarokat huzigálni a túlhúzás érthető veszélye miatt.