Miért éppen POP-szegecs?

Szerszám szombat: popszegecsfogó

2015.12.19. 06:43
Aggodalomra semmi ok: megfogadom, egyetlen pusztító, zenei műfajra vonatkozó poént sem fogok elsütni a popszegecsfogóról.

Amikor életemben először találkoztam a popszegecsfogóval, első reakcióm – miután kiröhögtem magam a nevén – az volt, micsoda gagyi igénytelenség, a szerszám és a kötőelem egyaránt. Vacak alumínium, oldhatatlan pöcök, és ha a fogó használatánál kicsit nem figyel oda az ember, még jól oda is csap a vége a szép munkadarabra. Nem szerettem, szükségből használtam, ahol feltétlenül szegecselni kellett. Érzelmi viszonyunk azóta sem változott, de szakmailag megtanultam becsülni.

A szegecs mint kötőelem a gépészetben igencsak nagy tiszteletnek örvend, hidak és repülőgépek egyben tartására is érdemesnek tartják. Számtalan előnye van az első blikkre sokkal gusztább csavarhoz képest, például jól bírja a rezgést, nem lazul ki, nem kell neki menetet vágni és könnyű ellenőrizni az épségét. Mindez persze az ipari szegecsekre érvényes, a lakossági popszegecs valóban nem a lemezillesztés d-moll szimfóniája, mégis megvan a helye a kötőelemek közt.

Elsősorban olcsó, és gyors. Ha abból indulunk ki, hogy amúgy is ki kellene fúrni a két egyesíteni kívánt lemezt, a popszegecset már csak be kell dugni és erősen rámarkolni a fogóra. Nem elhanyagolandó az sem, hogy elég egy oldalról hozzáférni, mivel nem kell például megtartani az anyát a túloldalon. Ezért besorolása szerint vakszegecsnek is hívják. Megfelelő méretek, illetve eszközhasználat esetén szépen, erősen, tartósan összeszorítja a két lemezt. Erre találták ki.

Maga a popszegecs sajnos kissé anyagpazarló kötőelem, mivel a nagyobbik része, a szára, hulladék. Csak arra jó, hogy ráharapjon, majd dolga végeztével leszakítsa a fogó. Ami bent marad, az egy közönséges csőszegecs, összezömítve, hogy kitöltse a furatot, illetve a leszakadt stöpszli a túloldalon. A szorítóerő és a zömülés, még ha számunkra ismeretlen is, precízen adódik a szakítótüske keresztmetszetéből. Vagyis ha megfelelő méretű furatban használunk megfelelő hosszú szegecset, megbízható, megismételhető kapcsolat jön létre.

Jó hír, hogy a popszegecs rafináltságának köszönhetően olcsó szerszámmal is ugyanolyan minőségben tudunk szegecselni, hiszen maga a szegecs, illetve a tüske a meghatározó elem. A Kreator fogó egy klasszikus belépő szintű hobbiszerszám az Axiál webshopjában, nincs háromezer forint. Vékony lemezből készült, tétova csapozással - nem ezzel állnék neki körbekeríteni Paks kettőt hullámlemezzel, na. Mégis jól végzi a dolgát, ha a végeredményt nézzük.

Az ilyen, olcsó, egykezes popszegecshúzónak mások a hátrányai. Azon kívül, hogy üzemórái valószínűleg könnyen megszámolhatók, combosabb szegecseknél erős férfimarkot igényelnek, vagyis a második kapuszárny hullámalu-borításánál már valószínűleg sajogni fog a kifehéredett tenyerünk, és a kénköves pokol legforróbb bugyrába kívánjuk az egész szegecsipart. De a nagy erőszükséglet akkor is bosszantó, ha csak két szegeccsel szeretnénk rögzíteni az emléktáblát a frissen polírozott házi Rudolf Diesel kisoltárunkon, mert a szeg elpattanása pillanatában már olyan görcsben van az egész alkarunk, hogy a váratlan megkönnyebbülés következtében egy kontrollálatlan mozdulattal végigszántjuk a mester jobb combtövét, helyrehozhatatlan károkat okozva.

Ilyen balesetek elkerülése motiválhatta a Betát is kétkaros popszegecsfogója elkészítésekor. A profi szerszámmal eleve nagyobb erőkarral dolgozhatunk, sokkal biztonságosabb tartással, és az egész művelet kábé akkora erőfeszítést igényel, mint egy húsosabb lábujjköröm levágása. Merem állítani, ezzel a Betával már sikerrel lehet pályázni mindenféle kerítéstendereken. A jó szerszámnak persze ára van (akciósan most valamivel húszezer alatt), de mint mondtam, ezzel már lehet pénzt keresni.

Az pedig, hogy a leszakított pöcköket kis fiolába gyűjti, már tényleg a megható figyelmesség kategóriába tartozik, mert így nem lőjük tele az egész munkaterületet apró szegekkel, amiket vagy aprólékosan takaríthatunk össze, vagy jó napja lesz a következő gumisműhelynek.

Aki idáig eljutott az olvasásban, megérdemli, hogy megtudja, honnan jön a popszegecs neve. A nemzetközileg is elterjedt kifejezés nem szleng, hanem közönséges márkanév, amelyet a terméket először forgalmazó Emhart Teknologies talált ki, nagybetűvel, így: POP. Valószínűleg a nehezen lefordítható angol szó ihlette meg őket, aztán el is terjedt a nagyvilágban, pont úgy, mint a flex.