hirdetés

Az elektromosság terjedésének hajnalán híres konfliktus volt az egyenáramú (DC) és váltóáramú (AC) rendszerek viadala, köszönhetően annak, hogy a végül vesztes egyenáramú hálózatot a kortársai között is híres Edison propagálta. Az autók villanymotorja is váltóáramot használ, csak úgy, mint a porszívóké vagy a fúrógépeké, de van itt egy bökkenő: akkumulátorban viszont egyenáramot lehet tárolni. Villanyautóknál ez már indulás előtt fennforgást okoz, hiszen a fali váltóáramot töltéskor át kell alakítani, ez a plug-in hibridekre is igaz. Viszont még a külső forrásból nem tölthető hibridek is áramátalakításra kényszerülnek az akkumulátor és a motor között, ezt végzi az inverter.

Az alapelv szerint az inverter egy oszcillátor, avagy rezgéskeltő, mely egyenáramú energiából stabil frekvenciájú váltakozó áramot hoz létre. Igen ám, csakhogy a stabil frekvencia állandó villanymotor fordulatszámot eredményez, az pedig még mosógépben sem jó, nemhogy a végtelen számú forgalmi helyzethez igazodni kénytelen kocsiban.Tehát a villamos hajtásokban nem egyszerű invertert használnak, hanem olyat, ami képes változtatni a váltóáram frekvenciáját. Ez azt jelenti, hogy ha lenyomjuk a gázpedált, akkora motorvezérlő (ECU) utasításaira támaszkodva gyakorlatilag az inverter „ad gázt” – nem véletlen, hogy gyakran közös házba építik a kettőt.

De a bonyodalmak még nem értek véget! A hibridautók áramkörei sok más feladatot is el kell lássanak a gazdaságos és kényelmes működés érdekében, például akár többször is feszültséget váltanak az akkumulátor és a villanymotor között. Ez is gyakran az inverterrel közös házban történik, szóval amikor valaki felcsapja egy hibridautó orrát, és megmutatja,hogy egyik oldalt van a belső égésű motor, másik oldalt meg a villanymotor és rajta az inverter, azt akkor nyugodtan értsük úgy: az ott a villamos meghajtás szíve. Mert abban a dobozban sokkal több történik sima rezgéskeltésnél.