hirdetés

Akár úgy is mondhatjuk, hogy a hibrid hajtás szinte egyidős az autózással. A világ legelső automobiljaként a hagyomány az 1886-ban elkészült Benz Patent-Motorwagent kanonizálta, de ha kellően szőrszálhasogatók vagyunk, akkor még visszább mehetünk az időben, és elveszhetnénk egy feneketlen vitában. De vissza a Benz-féle szerkezethez: onnantól számítva csupán tizennégy esztendőnek kellett eltelnie az első hibrid megjelenéséig.

Kereken 1900-ban született meg ugyanis a Lohner-Porsche alkotta Semper Vivus, afféle szükségmegoldásként. Ha úgy tetszik, pikáns üzenetnek is fordítható ma már ez a név, amelynek jelentése: mindig élő. Mert bár Semper Vivust nyilván már nem gyártanak, de a hibrid hajtás még mindig él, sőt elevenebb mint valaha. Hogy kicsit kontextusba helyezzük ezt a kocsit, az 1900-as Párizsi Világkiállításon mutatták be, márpedig abban az évben ott éppen az elektromosság volt hatalmas szenzáció.

A Semper Vivust az első kerekekbe épített elektromos agymotorok mozgatták. A hatótáv növelése érdekében viszont szerkesztettek rá két darab egyhengeres benzinmotort, amelyek két dinamót hajtottak meg. Ezek egyszerre töltötték az akkumulátort és hajtották meg a kerékagymotorokat. Azt ugyan nem tudni, így mekkora hatótávra volt képes, de születésének körülményei, és Ferdinand Porsche akkori gondolatai ma is érvényesek: a villanyautó terjedésének legnagyobb korlátját az akkumulátorok véges – és persze elég szerény – kapacitása jelentette.

De hogy annyira ne legyen egyértelmű a Semper Vivus elsősége, a teljes képhez tartozik, hogy nagyjából vele egy időben alkotta meg a maga hibridjét a belga Henri Pieper is. Az ő kocsijában egyhengeres benzinmotor töltötte az akkumulátort, abból táplálkozott a villanymotor. Nem sokkal később már összkerekes hibrid is létezett, de a benzinmotoros autók ellopták a show-t, ez az irány elsikkadt. Legközelebb a hatvanas évek Amerikájában került előtérbe a műfaj, először a légszennyezés csökkentése motiválta, majd az 1973-as olajárrobbanás is lökött rajta egyet. Victor Wouk és Charles Rosen Wankel-motor és villanyhajtás kombinációjával kísérletezett, de anyagi okokból elhalt a projekt.

Az áttörést 1997 hozta el, ekkor dobta piacra a Toyota az első Priust, amely már valóban sorozatgyártású hibrid volt. Bő tíz évvel később jött az első tömeggyártott plug-in, a 2010-es években pedig a nagy szériás dízel-elektromos hibrid.