Közel hatvan kelet-közép-európai szakújságíró vett részt a
Hungaroringen a Diesel Day 2006 elnevezésű programon, amely valójában a
Bosch agymosása volt. Összecsődítették a régió szakmabelijeit, és
két órán keresztül, váltott előadókkal kántálták a dízeltechnológia
előnyeit, nagyszerűségét. Már-már én is azt hittem, hogy a Bosch
találta fel a spanyolviaszt, de szerencsére a kollégám folyamatos
piszkálódása ébren tartotta benzinéhségem.
Régebben kőkemény dízelpárti voltam, sőt tulajdonképpen ma is az
vagyok, mivel semmi ellenvetésem a dízelautók ellen. Na, de kérem, ne
akarják már tudatmódosító trükkökkel átprogramozni az agyam, hogy aztán
mindenféle marketingszöveget írjak, és ezzel tudat alatt is terjesszem
az igét.
Hahó, már nem olcsóbb a gázolaj, mint a benzin! Nem kötelező
dízelautót venni, ha spórolni akarunk a közlekedésen. Ahogy ezt az
ukrán piacon nem annyira fölényes Bosch-jelenlét is igazolja, amit az
egyik előadó fél mondattal félre is söpört.
Ekkor bökött meg először kollégám, és a fülembe suttogta, hogy
a Scania már nem használ Bosch-rendszereket, és azóta a kamionok nem
állnak le. Cégen belül csak Boschlessnek hívják ezeket a
járműveket. Ja, persze, mondtam hevenyészett mosollyal. De mikor a
magyar szinkrontolmács - angolul mentek az előadások, és fél füllel azt
hallgattuk az érthetőség miatt, másik füllel meg a magyar szöveget
viccből - elárulta, hogy "a szén-dioxid az a fekete anyag, amit
gyorsításkor látni", egyértelművé vált, hogy mulatságos napnak nézünk
elébe.
Megpróbáltam a beszédre koncentrálni, de annyi érdekes bogárka
rohangált a Hungaroring fő épületének ablakán - belülről -, hogy csak
címszavakra emlékszem. Ezek szerint a Bosch nagyszerű, kiváló, sokat
dolgoznak a fejlesztéseken, és milyen sok ember megélhetése függ a
cégtől, és milyen nagy a cég, és majd' minden autóban az ő rendszerük
van.
Itt jutott eszembe, mennyit szidják az Alfa Romeókat az elektromos
rendszerük miatt. Ami Bosch. Volt eddig, mert a 159-től már
Marelli, ha jól tudom.
Alapvetően semmi bajom a Boschsal, ne gondolja senki, hogy direkt
bántom őket, csak nem érzem értelmét egy egész napos rendezvénynek -
azon kívül, hogy köszönöm az ingyenásványvizet, meg azt hiszem, ittam
egy kávét is; -, hiszen
nem mutattak be semmi újdonságot, csak, ha jól vettem ki, a céget
fényezték két órán keresztül. Ettől most megnőnek majd az
eladásaik.
Mindenesetre a magyar szöveg kiváló volt. Az egyik előadó például a
tolmács szerint azt mondta:
"Én magam egy tiszta zöld autót vezetek." Egy grafikonon
megtekinthettük a "dízelpenetráció arányát", egy másikon pedig azt
láttuk, amit odarajzoltak, ugyanis a szöveg csak annyi volt, hogy az
előadó most arról beszél, ami az ábrán van. No és megtudtuk, hogy "a
dízelapplikáció minden egyes lehetősége rendelkezésre áll", de hogy
mire vonatkozott, már nem emlékszem. Ugyanis megláttam a K betűs
applikációt.
A hat különböző Bosch-témájú előadás után
hevenyészett múzeumlátogatás következett. Na, ez már tényleg érdekes
volt. A század elejétől napjainkig kaptunk áttekintést a
dízel-adagolórendszerek és a common-rail fejlődéséről, de engem a
szlalompálya vonzott.
A szervezők összeszedtek egy csomó autót, különböző márkák különböző
típusait - gondolom Bosch rendszerűeket -, amikkel mindenféle
tesztvezetéseket lehetett végezni. Persze az autókon korábban már
többször végigment az újságírógárda hivatalból, így újdonság itt sem
ért. És ha Hungaroring, akkor az elmaradhatatlan vezetéstechnikai
központ pályái, maga a ring, és még egy kis szlalompályát is
rögtönöztek a boxok mögötti felső parkolóba, amiken mehetett a móka.
Vezetni mindig jó, főleg versenypályán, na de hogy jön ez most a
dízelséghez? Nem értem.
Délfelé járt az idő, és az jutott szembe, hogy
szegény külföldi újságírók nem tehetnek semmit, végig kell
dolgozniuk az időt. Mennyire jó, hogy van műsor, mert simán
leléphetek; ha külföldön lenne, nekem kellene végig maradni, és mások
mennének haza.
Most vagy én vagyok kiégve, vagy tényleg az eddigi
legértelmetlenebb rendezvénynek voltam részese. Az vigasztal, hogy még
a feléhez sem ért a program, amikor elindultam a parkolóba az autómhoz,
egy neves, szigorú és konzervatív kolléga akkor húzott el mellettem a
sajátjával... Lehet, hogy neki is akadt jobb dolga.
További cikkeink
