Autózzon Ön is pálinkával!

2007.03.20. 08:13

A bioüzemanyagot elégetve a levegőbe került szén-dioxidot újra megkötik a növények, azokból újra bioüzemanyag lesz, és így tovább. A körforgás a gyakorlatban a (többek között) repcéből sajtolt biodízel, míg benzineseknél a bioetanol és egyéb szintetikus üzemanyagok előállításával valósul meg.

A jól hangzó elméletnek a minden elképzelhető eszközt bevető olajlobbin kívül is vannak ellenzői. Elsősorban filozófiai vita folytatható, etikus-e mezőgazdasági művelésre alkalmas területeken üzemanyagot termeszteni-termelni akkor, amikor világszerte százmilliókat fenyeget az éhhalál. Egy gyakorlatiasabb ellenvetés szerint a megállíthatatlanul növekvő kőolajfelhasználás akkor sem lenne kiváltható tisztán bioüzemanyagokkal, ha az összes rendelkezésre álló területen pánikszerűen mindenki energianövény-termesztésbe fogna. Nem is beszélve az intenzív monokultúrás földművelés ókori idők óta ismert káros hatásairól (földek kimerülése, elszikesedése).

Az etanolnak mint üzemanyagnak a benzinnel összevetve egy jó és sok rossz tulajdonsága van. Rendkívül jó, 105-ös oktánszámnak megfelelő kompressziótűrése miatt (újra) alkalmazzák oktánszámnövelő adalékanyagként, és önmagában vagy benzinnel különböző arányban keverve kiválóan használható versenybenzinként. Rossz tulajdonsága, hogy kb 30%-kal alacsonyabb a térfogategységre vetített energiatartalma, tehát változatlan körülmények között a fogyasztás kb. harmadával több.

További rossz tulajdonság, hogy az etil-alkohol nemcsak az agyi idegpályákat károsítja (lásd még: "elitta az eszét"), hanem a gumi alkatrészeket is. Olyan autóknál, ahol az üzemanyag gumival érintkezhet (flexibilis benzincsőszakaszok, gumitömítések), nem érdemes etanollal kísérletezni. Az alkohollal érintkező tömítések jelentős mértékben kitágulnak: 20% méretnövekedés már jónak számít, így hosszabb használat esetén ne várjunk csodát az üzemanyaggal akár csak közvetetten is érintkező tömítésektől (pl. olajtömítések, szimmeringek) se. De megtámadja a bioalkohol az alumínium és magnézium alkatrészeket is, és mivel több-kevesebb vizet is mindig tartalmaz, a lemezből készült üzemanyagtartályok sem bírják sokáig átrozsdásodás nélkül.

Még két rossz hír: egyrészt az etanol kenőképessége még a benzinénél is sokkal rosszabb, ami a befecskendező fúvókák és a benzinpumpa élettartamára nézve kedvezőtlen. Másrészt az alkohol a benzinnel ellentétben vezeti az elektromos áramot, így azt a benzinszivattyú hajtómotorján hűtési célzattal átáramoltatni több, mint megfontolandó. Ja, és a hidegindítási problémák.

Minden elméleti riogatás ellenére a tapasztalat azt mutatja, hogy a benzinbe kevert 5-10%-nyi etanolt gyakorlatilag bármilyen autó különösebb károsodás nélkül elviseli. Olyannyira, hogy az olajcégek néhány százalékban jelenleg is kevernek alkoholt a benzinbe anélkül, hogy azt reklámoznák, így könnyen megeshet, hogy tudtunkon kívül gyakorlatilag E2-t, vagy E5-öt tankolunk valahol. Ennél nagyobb arányú használathoz azonban speciálisan erre a célra készült járműre vagy körülményes átalakításra van szükség. Nem elég ugyanis megszabadulni a sima gumi alkatrészektől, etanolállóra cserélve az összes tömítést és a tápszivattyút.

A vezérlőegység programja, a befecskendező fúvókák, a benzinnyomás (vagy ezek kombinációja) is meg kell hogy változzon az alternatív üzemanyag alacsonyabb energiatartalmának kompenzálására. Ha mindezek után még a magasabb oktánszámban rejlő kis pluszt is ki szeretnék használni, a gyújtásjellegmező optimalizálásával (nagyobb előgyújtás), szerencsésebbek a turbónyomás állításával nyerhetnek 5-10% teljesítményt. A motorelektronika finomhangolása nélkül etanolt tankolva tehát ne várjunk teljesítménynövekedést egyetlen utcai autótól se - éppúgy, ahogy a százoktános hiperszuper marketingbenzinek pszichológiai hatása is jelentősebb a mérhető teljesítménynövekedésnél.

Mindezek ellenére a 250 Ft körüli benzinárak ismeretében rettentő kísértés elautózni egy 180 Ft-os tábla mellett. Tehát számoljunk!

Első példánkban egy húszéves öreg járgányról feltételezzük, hogy minden átalakítás nélkül elvisel 10% etanolt, a tulajról pedig, hogy egy árva fillért sem akar az átalakításra fordítani. Az E85-ös üzemanyag 85% etanolból és 15% benzinből áll. A cél az E10-es (hazánkban nem forgalmazott) összetétel, azaz 10% etanol és 90% benzin. Némi matekozás után kiderül, hogy a tankolt E85-mennyiség 7,5-szeresének megfelelő benzint kell a tartályba tölteni ahhoz, hogy kiadódjon a kívánt koncentráció. Azaz 5 liter E85-höz 37,5 liter benzint. Tehát spóroltunk egy tank (mondjuk 42,5 liter, azaz 11 625 Ft) benzinen 350 forintot. Illetve a fogyasztásnövekedés miatt ennek csak úgy a 70%-át, az 245. Remek.

Második példánkban egy gyárilag E85-tel való üzemelésre készült ötmilliós autóról feltételezzük, hogy vásárlója ezért az extráért 5% felárat, azaz 250 000 forintot fizetett. Évi 10 000 km-es futásteljesítmény és 8 literes fogyasztás mellett a megtakarítás évente 64 000 forint, tehát a 30% fogyasztásnövekedést is figyelembe véve öt év alatt térül meg a beruházás.

Növényi etanol

Az átlagautósnak tehát az E85-kutak nem az üzemanyagköltségek azonnali és feltétel nélküli csökkentését hozzák, bár a fenti példa szerint idővel megtérülő beruházásról lehet szó. Innen súgnánk a döntéshozóknak, hogy - mint azt külföldön többfelé teszik - némi (reg)adókedvezménnyel látványosabbá és gyorsabbá tehető lenne a környezetkímélő beruházás megtérülése. Az autókölcsönzők és a céges kocsit saját zsebből tankoltatók viszont ha eddig nem tették, most eltöprenghetnek rajta, mihez kezdenek majd a leleményes használók által pálinkába fojtott autókkal.

Bio-e a MOL?

A magyar gyakorlattal kapcsolatban gyakorlatilag minden egy cégen múlik. Ezért őket is megkérdeztük, hogy állnak a bio-üzemanyagok bevezetésével.

Az Európai Unió kiemelt stratégiai célja a megújuló források részarányának növelése az energiatermelésben. Magyarország kötelezettséget vállalt arra, hogy a 2010-ig a piacon értékesített üzemanyagaiban a bioüzemanyagok energiatartalomra vetített részaránya eléri a 5,75 százalékot. A bioüzemanyagok felhasználhatók tisztán, hagyományos üzemanyagokhoz keverve és vegyületeik formájában. Széleskörű elterjedésük feltétele, hogy megfeleljenek a mai autópark üzemanyag-igényének és biztonságos működésének, ezért a leginkább a "bekeveréses" megoldások kerültek előtérbe.

Jelenleg a szabványok Magyarországon legfeljebb 5 százalék biokomponens bekeverését teszik lehetővé. Fontos továbbá, hogy a bioüzemanyagok versenyképesek legyenek a hagyományos fosszilis energiahordozókkal szemben. Ennek érdekében az Európai Unió tagországai különböző eszközökkel - adócsökkentés, adódifferenciálás, pályázati lehetőségek, forgalmazási kötelezettség - támogatják a bioüzemanyagok részarányának növelését.

A MOL-csoport fejlesztési stratégiájában évek óta kiemelkedő szempont a termékek környezetre gyakorolt hatásának javítása. E célkitűzésnek megfelelően a vállalat 2005 nyarán a hagyományos benzin üzemanyagaiban felhasznált oktánszámnövelő komponenst biológiai eredetű alapanyagokból előállított bio-ETBE-re cserélte. Emellett a MOL 2006 során kötött beszállítói szerződései öt éven keresztül biztosítják a vállalat biodízel komponens (FAME - zsírsav-metil-észter) igényét, amely meghaladja az évi 200 ezer tonnát, így a dízel üzemanyagok tekintetében is lehetőség nyílik a bekeverésre.

Előremutató tény, hogy a MOL vegyesvállalatot alapított Rossi Biofuel Zrt néven, amely egy évi 150 ezer tonna névleges kapacitású, biodízel-komponensgyártó üzemet épít a MOL komáromi telephelyén. A régió egyik legnagyobb gyára várhatóan 2007 végére készül el, és kapacitásának nagyobb részét - évi 120 ezer tonnát - a MOL számára fogja értékesíteni. Szabványok írják elő, hogy a gépkocsik biztonságos működéséhez milyen üzemanyagot kell biztosítani. A MOL kizárólag olyan üzemanyagokat forgalmaz, amelyek ezeknek az előírásoknak teljes mértékben megfelelnek.

Pallaghy Orsolya
Vezető tanácsadó
MOL-csoport