Halogént vagy xenont?
Fényszórótechnika 2006
Ne cseréld magad
modern autó fényszóróját
újra be kell állítani
A fényszórótechnika bonyolultabbá válása egyre jobban megfosztja az autósokat alapvető joguk gyakorlásától, az izzócserétől. Xenonlámpába egyáltalán nem matathat bele az oktondi autós: akinek ilyen van, annak izzókiégéskor kötelező a szervizlátogatás. A sima halogénlámpás autók többségének tulajdonosai sem járnak sokkal jobban. A Ford Focusban például a bal oldali (tehát a fontosabb) tompított H7-es izzójának cseréjéhez le kell szerelni a hűtőrácsot, és ki kell építeni a fényszórótestet.
Ezt persze csak a földön fetrengve oldható meg, mert a fényszóró alsó tartócsavarjához csak alulról lehet hozzáférni. Én már gyakorlott vagyok, otthon fél óra alatt cserélem az izzót, csakhogy utána fényszórót is kell állítani, ezzel megint el lehet pepecselni egy ideig. Múltkor próbaképpen elvittem szervizbe, hogy ott cseréltessem ki. A törökbálinti M1 autócentrumban 6306 forintért végezték el a munkát. Természetesen valami márka nélküli, olcsó izzót raktak bele, így egy hónap után újra az autó alatt találtam magam. Az izzó mellett egyébként a rendszámtáblatartóimat is kicserélték, olyanra, amelyiken az ő telefonszámuk van.
Persze kéretlenül. De legalább ingyen.
Bixenon lámpa
A fehér nyíl irányában elforduló lemez
csinálja a fényváltást
Furcsa dicsőség, de ez az a fényszóró, amelyik a legtöbb autósújságírót félrevezette. Nálunk a kiváló Rácz Tamás fedezte fel végül, hogy itt nem kettős xenonlámpáról van szó, éppen ellenkezőleg. A bixenon fényszóróban egyetlen xenonizzó végez munkát. A tompított fényt egy takarólemez segítségével hozzák létre, reflektorra kapcsolva ez a takarólemez elmozdul, és így a fénysugarak iránya is módosul. Előnye, hogy nincs színkülönbség a tompított és a reflektor fénye között, valamint fényszóróra kapcsolva az autó előtti terület is bevilágítva marad.
Kanyarfény
Ezt ugye a Citroën találta föl, akkor, amikor még tényleg innovatívak voltak. Aztán évtizedekig kuss volt, mígnem a német Lichttechnikerek Lippstadtból (Hella) és Diplomingeneurök Ingolstadtból (Audi) rá nem vetették magukat a témára. 2002-ben szériaéretté is vált a statikus kanyarlámpa, az Audi A8-asban mutatkozott be. Az ötlet egyszerű: a tompított mellé beszuszakoltak egy kisebb fényszórót, ami oldalirányba néz. Ha a kocsi szűk ívben kanyarodik, vagy a vezető indexel, akkor a kanyarfény bekapcsol, persze finoman dimmelve, mint az operában a nagy csillár.
A statikus kanyarfény azonban csak rövid ideig uralkodhatott, mert Stuttgartból kontráztak, és az új E osztályban már dinamikus kanyarfény kápráztatta a vásárlókat. Ez már közelebb van a Citroën-féle koncepcióhoz, ugyanis a tompított tényleg elfordul plusz-mínusz tizenöt fokkal, csakhogy a fényszórótestet nem rudazat forgatja, hanem egy - a sebességet és a kormányelfordulási szöget érzékelő szenzorok által vezérelt - villanymotor.
A gondolkozó lámpa: VARILIS
A "hogyan lehet az autót még drágábbá tenni" mozgalom legújabb vívmányának megjelenésével jövőre számolhatunk, ha az Európai Parlament rábólint a bevezetéséhez szükséges törvénymódosításokra. Az új fényszórórendszer integrált, intelligens és innovatív, meg persze piszok drága lesz. Lényege, hogy egy forgó hengerre erősített takarólemez a menetszituációtól függően takar be a fénysugár útjába, és különböző módon osztja el. A VARILIS lámpa fénykévéje más-más formájú különböző forgalmi helyzetekben:
- Városban széles a fénykéve, hogy a vezető időben észrevegye a gyalogosokat és a kerékpárosokat.
- Országúton nagyobb a fény hatótávolsága, és a kanyarokba is bevilágít az elfordítható fényszóróegység.
- Autópályán még nagyobb a hatótávolság, de az előttünk haladó utolérésekor a rendszer csökkenti a vakítást.
- Esőben, ködben és hóesésben a VARILIS fényeloszlása alkalmazkodik az időjárási viszonyokhoz.
Ilyen lesz tehát a szép új világ, ahol fény-, napsugárzás-, sebesség-, és nedvességszenzorok gondolkoznak helyettünk, és az ő szavukra hallgat majd a VARILIS. Meg persze a navigációs rendszerére, ami - elvileg - tudni fogja, hogy mikor következik a következő éles kanyar.
A soha ki nem égő lámpa: a LED
A LED-eket, magyarul fénykibocsátó diódákat, a 90-es évek eleje óta használják sikerrel a hátsó lámpákban. A fejlesztésekben azonban nemrég fordulópont történt, és elkészült a LED-es fényszóró prototípusa. Ez a lámpa nem valami alábecsülendő szükségmegoldás, fényereje ugyanis a xenonlámpa teljesítményének 90 százaléka. Ahhoz, hogy a nagy fényerejű LED-ekből álló fényszórót az utcára engedjék, megint csak a törvényhozóknak kell összeülniük. Jelenleg ugyanis csak jelzőfunkciókra alkalmazható.
Vigyázz az utángyártottal
A fényszóró drága dolog, balesetnél az törik először. Ezért aztán a távol-keleti gyártók rávetették magukat a fényszóróbizniszre. De vigyázat, az utángyártott fényszórók messze nem olyan jó minőségűek, mint a márkásak. Fényeloszlásuk nem olyan egyenletes, rajzuk elmosódott, fényerejük is gyengébb, és erősebben vakítanak. Kollégám például most vett egy Hella vetítőlencsés fényszórószetet hármas Golfjához.
Eddig ugyanennek a tajvani koppintása volt neki. A két szerkezet a legalaposabb vizsgálatra is tök egyformának tűnt, az utángyártott kidolgozása is egyezett a Helláéval. Fényük közt azonban jól érzékelhető különbség volt a Hella javára. Újbóli vizsgálat után aztán rájöttünk, hogy mi a különbség oka. A tajvani lencse üvege fény felé fordítva homályosabb, sárgásabb volt, és rajza sem olyan tiszta, mint a márkásé.
A Totalcar címlapjáról ajánljuk
Megjött a Peugeot dácsiája
