Motor éber kómában

2008.08.06. 05:55
Szemre egész jól néz ki, de a motor zörög, köhög, így nem lehet eladni. Olcsó megoldás kell, tüstént. Méghozzá nem pénzzabáló, profi módszer, hanem valami gyilkosan célravezető. Hiszen lecsukni nem fognak miatta.

Évekig jól húzza, cígöli a cementes zsákokat, hurcolja a kanna borokat húszasával, viszi a haverokat a Tisza-tóhoz, aztán amikor el akarod adni, a motor bemondja az unalmast. Persze, tízezrenként kellett volna olajat cserélni, de az elromlott kilométerszámlálóról honnan tudtad volna, mikor jön a tízezer?

Meg nem csak akkor kellett volna utánatölteni a szintnek, amikor kanyarban kigyullad az olajnyomás-jelző. De amióta csak fogóval lehet húzni a nyitót, az egyetlen kombinált fogódat meg másfél éve kölcsönvette egy hétre a Slezovics, csak a szomszédot tudod megkérni, hogy segítsen a géptető-nyitásban.

Tény, hogy a gép beteg, az is tény, hogy a pénz iszonyatosan kéne, de így nem lehet elsütni. A polír megvan, a műszerfal is megkapta a szilikont, friss a Wunderbaum, és világít mindkét kék szúrófény, azt még tegnap rendbe tetted. Vevő tehát lenne. De ha beül, és menni akar, kifordul a gyomra, ha meghallja a fosláda motorhangját. Mi legyen?

A füstölés a legkisebb gond, ilyenkor valamelyik régi vágású autós boltban megveszed a Finis adalékot, beleborítod, aztán csá. Ha még mindig gomolyog a kék füst, legfeljebb beledöntesz még egyet. Az meg már a következő tulaj gondja lesz, hogy generálozáskor mivel szedi ki a lerakódásokat a motorból. Ha háborog a lelked, ne a filléres Finist, hanem a drágább Stp-váladékot vedd, alapvetően mindegy. Mindkettő olyan a döglött motornak, mint Algopyrinnel kezelni az agyrákos beteget.

A Finis (vagy akár az Stp) egyébként egyéb galibákra is gyógyír. Például, ha kopog a motor, mert valamelyik csapágy kiolvadt vagy elkopott. Egy döntés a mézből, máris aludni térnek a harkályok. Különösen szorgalmas harkályok ellen lehet még egy borítás – már úgyis mindegy. És ha olyan autód van, amelyiknél műszer jelzi az olajnyomást, és alapjáraton elájul a mutató, az többnyire a csapágyak kopottsága, vagy az elhasználódott olajszivattyú miatt van. Mindkettőnek jó egy kis Finis-kúra.

De kopogások ellen azért több módszert is ismer a buherátor-biblia. Ha már a Finis sem segít, megpróbálhatod a sűrű, grafitos zsírt. Kicsit nehéz belapátolni az olajbeöntőn át, és nehezen is oldódik, ezért érdemes előre egy kevés olajat leereszteni a motorból, majd a zsír betömése után ráküldened a leeresztett olajat. Viszont ami utána jön… Nyamm. Selymesen puhán járó motor, az olajnyomás-mérő átesik egy Viagra-kúrán, füst a múlté. De vigyázz, télen zsírral ne próbálkozz, mert úgy megdermed tőle az olaj, hogy az önindító nem tudja átforgatni a motort. Kizárólag nyári kendácsolóknak!

Egyébként, ha rettenetesen kerreg a hajtókar-csapágy (üresben felpörgeted a motort, majd elveszed a gázt, és kerregő hangot hallasz, akkor valószínűleg ez a baj), és már sem a Finis, sem a zsír nem segít, kis szereléssel egy régi szaki talán meg tudja oldani. Ismeri majd a módszert még a volgás időkből: töbrét hajtogatott alufóliát, méretre vágott sörösdobozt kell a hajtókar csapágycsészéje és a csapágybetét közé szabni. Ha mázlid van, be tudod indítani a motort. Ha még nagyobb a szerencséd, a főtengely még be is dolgozza magát a vastagított csapágyba, és a kopogás tényleg megszűnik. Ha nem, beáll a motor. Kockázat mindig van.