Légzsákot hova, mennyit, miért?
A magára hagyott test nyugalomban van, vagy egyenes vonalú,
egyenletes mozgást végez. Ezzel a mondattal mindenki találkozott már,
aki eredményesen elvégezte az általános iskolát, de tegye fel a kezét,
aki emlékszik rá. Pedig hasznos egy mondat, mert az autózásban csomó
mindent el lehet magyarázni vele. Ma például a légzsákot. Okkal.
Frontális ütközésnél vagy ráfutásos
balesetnél K. József (†) folytatja egyenes vonalú egyenletes
mozgását Bátonyterenye irányába a szélvédőn keresztül, ha ebben sem
biztonsági öv, sem légzsák nem akadályozza. A mérnöki feladat K.
Józsefet oly módon lelassítani 60-80-as tempóról nullára, hogy közben
ne menjen tönkre. (Ennél nagyobb sebességnél nem érdemes próbálkozni.
Úgysem sikerül.)
Első közelítésben hegesszük K. Józsefet az üléshez, az ülést meg
csavarozzuk böszme nagy csavarokkal a kasztnihoz.
Az ütközés pillanatában K. József a kasztnival együtt megáll.
Belső szervei, agyveleje, és szemgolyói azonban folytatják egyenes
vonalú egyenletes mozgásukat Bátonyterenye irányába, ennek minden
következményével együtt.
K. József ugyanis -
mindannyiunkhoz hasonlóan - szar anyagból van. Porból s hamuból.
Nem bírja az extrém gyorsulásokat és lassulásokat, na. Fokozatosan,
kíméletesen kell megfogni az álló kasztniban még azelőtt, hogy
kifejelne a szélvédőn, és térde közt magával vinné a kormánykereket.
Valami rugalmas dolog kell tehát, ami óvatosan, mégis gyorsan és
határozottan lassít.
Nem nyert: ez nem a légzsák, hanem a biztonsági öv. Az átlagember
számára eltéphetetlennek tűnő szalagot háromtonnás terhelésre
méretezik, Fekete László könnyedén elhúzna vele egy kisebb
dízelmozdonyt a Keleti egyik végéből a másikba. Ez az öv
az ütközéskor ébredő iszonyatos erők hatására mégis jelentősen
nyúlik, így emészti fel a test mozgási energiáját. Segítségére van
ebben az överő-határoló is, ami nagy erő hatására kontrolláltan
utánaenged egy picit az övnek, hangyányit javítva K. József túlélési
esélyeit.
Biztonságiöv-szövés
Sokat persze nem engedhet, mert a test lelassítására rendelkezésre
álló fél méter a műszerfalig rettentően kevés. Még akkor is, ha
hozzászámítjuk az energiaelnyelő gyűrődőzónák által nyert további fél
métert is. Hatvanas tempónál K. József teste ezt az egyméteres távot
hat század másodperc alatt teszi meg, tehát
minden centiméter és minden ezred másodperc számít. Egy
pirotechnikai övfeszítőnek ennél nagyságrenddel kevesebb ideje van
arra, hogy feszesre húzza a gurtnit, és minél előbb megkezdje a bent
ülők lassítását.
A személyautókban használt hárompontos öv kompromisszum a kényelem
és a biztonság között. A versenyautókban fellelhető négy, sőt öt-hat
pontos öveket a mindennapokban kényelmetlennek találnánk. Egyrészt mert
kevés mozgást engednek az ülésben, tovább nehezítve, hogy megtöröljük a
hátsó ülésen szintén beszíjazott gyerek orrát, másrészt, mert a
becsatolásuk hosszabb időt vesz igénybe. A hárompontos öv viszont
nagyon kis felületen próbálja megfogni azt az 50-80-110 kilót,
ráadásul aszimmetrikusan: az egyik váll, és így a fej is viszonylag
szabadon bicsaklik előre, közeli kapcsolatba kerülve a kormánnyal vagy
a kesztyűtartóval, míg a másik a túl nagy överő hatására gyakran
megsérül.
Merci-légzsák
Ezen próbál segíteni
a légzsák, ami, mint a neve is mutatja, levegőből és zsákból
áll. Illetve állt a 70-es években, mikor az első kísérleteket
folytatták a később elég megbízhatatlannak bizonyult sűrített levegős
rendszerekkel. A biztonsági övet bekötni nem nagyon szerető amerikaiak
eredetileg az öv helyettesítésének eszközét látták benne, de hamar
kiderült, hogy erre nem alkalmas. Szériaérett a 80-as években lett, és
bár a felfúvódásért már régen nem levegő, hanem egy pici pirotechnikai
töltet (gázgenerátor) felelős, ami néhány ezredmásodperc alatt 60-150
liter nitrogéngázzal tölti meg a zacskót, a név maradt.
K. József (43 éves) vagy a szembejövő (végülis mindegy) elnézett
valamit, és öszecsattantak. A gyűrődőzóna elöl szépen nyeli el az
energiát, a kocsi egyre csak rövidül és lassul.
A légzsák-elektronika ijedten dörzsöli a szemeit, hogy ekkora
lassulást ő bizony fékezéskor nem nagyon szokott látni. K. József
teste már épp emelkedik ki az ülésből, amikor döntés születik:
övfeszítő be, légzsák ki! A töltetek berobbannak, az öv feszül, a zsák
fúvódik.
Légzsákot hova, mennyit, miért?
Ez persze nem garancia semmire, de
a statisztikák szerint kb. harminc százalékkal javítja K. József
túlélési esélyeit ahhoz képest, mintha csak a biztonsági övet
kapcsolta volna be. A légzsák nem légzáró: a belecsapódó test - vagy a
direkt e célra készült réseken, vagy magán a részben légáteresztő
anyagon át - kipréseli a gázokat a lufiból, és közben szépen lelassul.
A folyamat nagyon gyorsan lejátszódik, ezért csak laborban és gügye
amerikai filmekben látni képeket felfúvódott légzsákról. A
helyszínelőknek és a fotóriportereknek mindig csak a petyhüdt koton
látványa marad.
Tűzoltók által használt blokkoló
Kivételt képeznek ez alól
szegény tűzoltók: számukra az elmúlt években komoly veszélyforrássá
váltak az autóban gombamód szaporodó légzsákok. A féltucatnyi vagy
annál is több lufi közül ugyanis csak azokat pukkantja el a vezérlő,
amelyek megítélése szerint szükségesek az életmentéshez az adott
ütközési helyzetben. Olyannyira, hogy akár az is megesik, hogy az
övfeszítőket berobbantja, a zacsikat meg nem.
Nem mintha takarékoskodna, hanem mert
több zsák egyidejű felfúvódása zárt ablakok mellett egy pillanatra
komoly nyomásnövekedést okoz az utastérben, megnövelve például a
dobhártyasérülés veszélyét. A rettentő hanghatásról nem is beszélve. A
rommá tört autóban ezért egyre gyakrabban maradnak még aktív légzsákok,
és nem egyszer előfordult, hogy a feszítő-vágóval dolgozó tűzoltókat
vagy mentősöket megsebesítette egy-egy alattomos töltet.
Légzsákot hova, mennyit, miért?
A légzsák tényleg nem játékszer: kezelésére, tárolására,
szállítására a robbanóanyagokéhoz hasonló előírások érvényesek. Csak
abban a helyzetben mentenek életet,
ahogy azt a tervezőasztalon megálmodták: szépen, egyenesen ülve,
becsatolt biztonsági övvel. Sok más esetben viszont kimondottan
veszélyesek lehetnek. Unalomig ismert, lerágott csont, mégis előfordul,
hogy az utasülésre kerül a hátrafelé néző gyerekülés, de az utasoldali
légzsákot - bár erre gyakorlatilag minden új autóban van lehetőség -
elfelejtik kikapcsolni.
Súlyos sérüléseket szenvedhetnek a
lábukat lazán a kesztyűtartón nyugtató, vagy rossz pillanatban
cipőfűzőt kötni lehajoló mitfárerek is. Ugyanez vonatkozik a
magasított (gyerek-) ülésen ülő gyerekekre, akiknek lába már a légzsák
működési területébe esik.
Alapvetően
veszélyes a zsákhoz túl közel kerülni. A nagyon alacsony vagy
nagyon kezdő vezetők kormányba csimpaszkodó, orrukkal is kormányozó
módszere nem kimondottan segíti a túlélést. De olyan esetet is
följegyeztek már, hogy a padlólemezhez egészen kis sebességnél
felcsapódó nagyobb kő vagy vasdarab által működésbe hozott légzsák
sebesített meg egy, a vezető térdére ültetett kisgyereket.
Légzsákot hova, mennyit, miért?
A be nem kapcsolt biztonsági öv légzsákos autóban kétszeresen is öl.
Európában a tervezők alapvetően abból indulnak ki, hogy az ember
bekapcsolta az övét, és ennek megfelelően választják meg a lufi
méretét, alakját, a töltet erősségét és a gyújtás időpontját. K. József
(††) tehát nem elég, hogy kifejel a szélvédőn, de előtte még közvetlen
közelről meg is szemlélheti, ahogy a pirotechnikai töltet háromszázzal
az arcába robban.
A közhiedelemmel ellentétben a
cigaretta, szemüveg, de még egy pipa sem jelent különösebb extra
veszélyforrást. Ezek a tárgyak ugyanis olyan gyorsulásoknál, ahol a
légzsák működésbe lép, már réges régen önálló életet élnek, és
folytatják egyenes vonalú egyenletes mozgásukat Bátonyterenye irányába,
miközben K. Józsefet visszatartja a remélhetőleg mégiscsak becsatolt
biztonsági öv. Ha meg nem, már úgy is mindegy, lásd fenn.
Míg a vezető- és utasoldali légzsák hovatovább mindenütt
szériatartozéknak számít,
az oldal- és függönylégzsákok csak mostanában kezdenek
szaporodni a pórnépnek is megfizethető kategóriákban.
Függönylégzsák
Igaz ugyan, hogy az ember legnagyobb valószínűséggel frontális
ütközésnél szenved súlyos sérülést, egy meg nem adott elsőbbségnél
azonban a frontlégzsákok vajmi keveset használnak. A helyzet annyiban
jobb, hogy oldalról már csak a neve okán sem szenvedhetünk el frontális
ütközést, ahol a szemben haladó járművek sebessége összeadódik - hacsak
nem épp kilinccsel előre autózunk. Annyiban viszont mindenképp
rosszabb, hogy
az ember teste rettentő közel van az ajtóhoz, és terjedelmes
energiaelnyelő gyűrődő zónák híján kis sebességnél is könnyű súlyos
sérüléseket szerezni.
Ez ellen vetette be a kilencvenes évek közepén a Volvo és a Merci az
oldallégzsákokat, amelyeket azóta is az ajtókárpitba vagy az ülések
oldalába építenek a gyártók. Itt az utólag felhelyezett üléshuzatokkal
lehet probléma, amik vagy elszakadnak a megfelelő időben a megfelelő
helyen, vagy nem. A gyújtást a keresztirányú gyorsulásérzékelő vagy
ritkábban az ajtó deformációját mérő szenzor jelei alapján végzi a
légzsákvezérlő. Mivel egyáltalán nincs hely a test kontrollált, óvatos
lassítgatására, ezek a lufik másként is épülnek fel: nincs rajtuk a
gázok eltávozására szolgáló külön nyílás. A felfúvódott zsák
hosszú másodpercekig feszes marad, hogy például többszöri szaltó
közben is védje az embert a kemény alkatrészek okozta
sérüléstől.
Itt nem segít az oldallégzsák
Történt pedig, hogy K. József (21 éves) örömautózásra indult
Bátonyterenye felé a péntek délutáni verőfényben. Nem is ment
kimondottan gyorsan: ballal lazán kikönyökölt a lehúzott ablakon,
jobbal a rádión matatott. Egyszerűen élvezte az autózást, amikor egy
jobbkanyarban váratlanul eléugrott egy őz. Vagy egy kerékpáros. Vagy
egy lerobbant román kisbusz.
(Vagy egy egyujjas kifordított bundakesztyű.) Sok(három) éves
vezetési rutinjával még félrekapta a kormányt, így nem ütközött
semminek, de ez pont elég volt ahhoz, hogy végképp elhagyja a
Bátonyterenye felé vezető utat. Hatalmas mázlival az út menti fákat is
elkerülte, de a szántóföldön legalább háromszor pördült meg. Eközben
bal keze
olyan szerencsétlenül lógott ki az ablakon, hogy az autó minden
egyes átfordulásnál maga alá gyűrte, így az orvosoknak esélyük sem
volt összerakni.
Nosza, tegyünk oda is légzsákot! - mondták erre a Volvo mérnökei nem
sokkal az ezredforduló előtt, és lőn. A tetőkárpitba integrált fej-
vagy függönylégzsák szükség esetén
alig néhány ezred másodperc alatt egybefüggő védőfalat alkot
A-oszloptól a C-oszlopig. Az oldallégzsákhoz hasonlóan ezek is
hosszabb ideig maradnak felfúvódva, és némiképp csökkentik az erős
oldalütközés következményeit, valamint megakadályozzák, hogy K. József
keze vagy feje a lehúzott (összetört) ablakon kilógjon. Azt azonban
senki se gondolja komolyan, hogy egy oldalról támadó villanyoszlop vagy
fa ellen érdemi védelmet jelent egy vékony nejlonzacskó.
Léteznek továbbá egzotikumok, mint a vezető térdét vagy a
gyalogosokat védő légzsákok, meg a több lépcsőben kinyílók, de ezekről
majd akkor írunk, ha
a mi autónkba is beépülnek. A Mars-szonda leszállásához
használtról még később. Még egy dolog: a légzsák öregszik. Napjainkban
sem példa nélküli, hogy egy-egy elfelejtett, hatvanéves repülőbomba
valahol felrobban, ékes bizonyítékát adva annak, milyen sokáig aktív és
üzemképes maradhat egy robbanótöltet.
A gyártók eleinte mégis tízévenkénti cserét javasoltak a
pirotechnika és a zsák anyagának elöregedése miatt. Örvendetes
ugyanakkor, hogy a hosszú évek tapasztalata és a tovább csiszolt
technológia alapján ez az ajánlott időintervallum lassan, de biztosan
hosszabbodik, nagyobb esélyt adva a túlélésre a használt autót
vásárlóknak.