Visszatartó erő

2007.06.07. 08:37
Kocsit alapvetően nem azért vesz az ember, hogy összetörje. A lóerők, a nagy csomagtartó és a metálfény mellett azonban egyre fontosabb kérdés, hány légzsák van benne. Mintha készülnénk valamire.

A magára hagyott test nyugalomban van, vagy egyenes vonalú, egyenletes mozgást végez. Ezzel a mondattal mindenki találkozott már, aki eredményesen elvégezte az általános iskolát, de tegye fel a kezét, aki emlékszik rá. Pedig hasznos egy mondat, mert az autózásban csomó mindent el lehet magyarázni vele. Ma például a légzsákot. Okkal. Frontális ütközésnél vagy ráfutásos balesetnél K. József (†) folytatja egyenes vonalú egyenletes mozgását Bátonyterenye irányába a szélvédőn keresztül, ha ebben sem biztonsági öv, sem légzsák nem akadályozza. A mérnöki feladat K. Józsefet oly módon lelassítani 60-80-as tempóról nullára, hogy közben ne menjen tönkre. (Ennél nagyobb sebességnél nem érdemes próbálkozni. Úgysem sikerül.)

Első közelítésben hegesszük K. Józsefet az üléshez, az ülést meg csavarozzuk böszme nagy csavarokkal a kasztnihoz. Az ütközés pillanatában K. József a kasztnival együtt megáll. Belső szervei, agyveleje, és szemgolyói azonban folytatják egyenes vonalú egyenletes mozgásukat Bátonyterenye irányába, ennek minden következményével együtt.

K. József ugyanis - mindannyiunkhoz hasonlóan - szar anyagból van. Porból s hamuból. Nem bírja az extrém gyorsulásokat és lassulásokat, na. Fokozatosan, kíméletesen kell megfogni az álló kasztniban még azelőtt, hogy kifejelne a szélvédőn, és térde közt magával vinné a kormánykereket. Valami rugalmas dolog kell tehát, ami óvatosan, mégis gyorsan és határozottan lassít.

Nem nyert: ez nem a légzsák, hanem a biztonsági öv. Az átlagember számára eltéphetetlennek tűnő szalagot háromtonnás terhelésre méretezik, Fekete László könnyedén elhúzna vele egy kisebb dízelmozdonyt a Keleti egyik végéből a másikba. Ez az öv az ütközéskor ébredő iszonyatos erők hatására mégis jelentősen nyúlik, így emészti fel a test mozgási energiáját. Segítségére van ebben az överő-határoló is, ami nagy erő hatására kontrolláltan utánaenged egy picit az övnek, hangyányit javítva K. József túlélési esélyeit.

Sokat persze nem engedhet, mert a test lelassítására rendelkezésre álló fél méter a műszerfalig rettentően kevés. Még akkor is, ha hozzászámítjuk az energiaelnyelő gyűrődőzónák által nyert további fél métert is. Hatvanas tempónál K. József teste ezt az egyméteres távot hat század másodperc alatt teszi meg, tehát minden centiméter és minden ezred másodperc számít. Egy pirotechnikai övfeszítőnek ennél nagyságrenddel kevesebb ideje van arra, hogy feszesre húzza a gurtnit, és minél előbb megkezdje a bent ülők lassítását.

A személyautókban használt hárompontos öv kompromisszum a kényelem és a biztonság között. A versenyautókban fellelhető négy, sőt öt-hat pontos öveket a mindennapokban kényelmetlennek találnánk. Egyrészt mert kevés mozgást engednek az ülésben, tovább nehezítve, hogy megtöröljük a hátsó ülésen szintén beszíjazott gyerek orrát, másrészt, mert a becsatolásuk hosszabb időt vesz igénybe. A hárompontos öv viszont nagyon kis felületen próbálja megfogni azt az 50-80-110 kilót, ráadásul aszimmetrikusan: az egyik váll, és így a fej is viszonylag szabadon bicsaklik előre, közeli kapcsolatba kerülve a kormánnyal vagy a kesztyűtartóval, míg a másik a túl nagy överő hatására gyakran megsérül.

Ezen próbál segíteni a légzsák, ami, mint a neve is mutatja, levegőből és zsákból áll. Illetve állt a 70-es években, mikor az első kísérleteket folytatták a később elég megbízhatatlannak bizonyult sűrített levegős rendszerekkel. A biztonsági övet bekötni nem nagyon szerető amerikaiak eredetileg az öv helyettesítésének eszközét látták benne, de hamar kiderült, hogy erre nem alkalmas. Szériaérett a 80-as években lett, és bár a felfúvódásért már régen nem levegő, hanem egy pici pirotechnikai töltet (gázgenerátor) felelős, ami néhány ezredmásodperc alatt 60-150 liter nitrogéngázzal tölti meg a zacskót, a név maradt.

K. József (43 éves) vagy a szembejövő (végülis mindegy) elnézett valamit, és öszecsattantak. A gyűrődőzóna elöl szépen nyeli el az energiát, a kocsi egyre csak rövidül és lassul. A légzsák-elektronika ijedten dörzsöli a szemeit, hogy ekkora lassulást ő bizony fékezéskor nem nagyon szokott látni. K. József teste már épp emelkedik ki az ülésből, amikor döntés születik: övfeszítő be, légzsák ki! A töltetek berobbannak, az öv feszül, a zsák fúvódik.