Azzal kezdeném, hogy nem véletlenül maradtak ki a hajszárítós
cikkből a magyar vonatkozású linkek. Nem mintha -.hu alatt nem
lehetne számtalan haszontalannál haszontalanabb gagyit találni, inkább
el szerettem volna kerülni a személyeskedő reakciókat (anyázás),
és egyéb, hazánkban újabban oly divatos módjait a nézetkülönbségek
megvitatásának (kézigránát, Molotov-koktél, lincselés, stb...).
Mindenki abból él meg, amiből tud, nem kívánom senki kenyerét
elvenni. Ez az írás sem konkrétan egy-egy kütyüről szól, hanem
általánosságban vizsgál tényeket, és von le következtetéseket. Továbbá
valamennyi fotó csak illusztráció, satöbbi, satöbbi.
Jól menjen és keveset fogyasszon. E két kívánság nagyon előkelő
helyet foglal el az autós vágyak toplistáján. Ha tehát valami
aftermarket cuccot szeretnénk nagy haszonnal eladni,
legcélszerűbb, ha alacsony fogyasztást vagy teljesítménynövekedést
ígérünk. Esetleg a kettő kombinációját. Minél többet, annál
csábítóbb.
Tudják ezt az autógyárak is, és milliárdokat ölnek
a teljesítménynövelést és fogyasztásminimalizálást célzó
kutatásokba. Euróban, dollárban, jenben. E kutatásoknak újabb
lendületet adott a szén-dioxid kibocsátási határértékek
csökkenése, hiszen az alacsonyabb fogyasztás alacsonyabb CO2-emissziót
jelent.
És mindent szabadalmaztatnak. Jogászok és szabadalmi ügyvivők százai
fáradoznak, hogy a legelvetemültebb és legvalószerűtlenebb
ötleteket is levédessék, és így tegyenek szert legalább tyúklépésnyi
előnyre a konkurenciával szemben az alacsonyabb fogyasztás és
a nagyobb teljesítmény eléréséért folytatott versenyfutásban.
Jól őrzött laborokban évekig pepecselnek a fejlesztőmérnökök
néhány százaléknyi javulás érdekében. A normál júzer számára
felfoghatatlan számítási kapacitással modellezik az áramlást és az
égést a motorban, hogy ha nem is mindegyik, de minden sokadik
gázmolekuláról megmondják, merre megy és miért. Száloptikán keresztül
nagysebességű kamerákkal figyelik az égésteret, hogy kiderítsék, hogyan
zajlik pontosan a keverékképzés és az égés.
A sokmilliós berendezéseken végzett hosszú kutatások eredménye pedig
általában az, hogy a fogyasztáscsökkentéshez új anyagok,
technológiák, eszközök szükségesek, melyek elvileg ugyan
felhasználhatóak, de oly mértékben drágítanák meg az autót, amivel már
nem lenne versenyképes. Ilyen például a hibridhajtás, amely
tipikusan 10-15% teljesítménynövekedést (mild hibrid), és 15-20 (-30?)%
fogyasztáscsökkenést tesz lehetővé – milliós költséggel. Vagy
a változtatható szelepvezérlés, a közvetlen
benzinbefecskendezés – bonyolult, költséges megoldások néhány százalék
nyereségért.
Persze nem kizárt, hogy egy csodatabletta, egy flakon csodalötty,
egy csodamágnes, egy csodapropeller, vagy egy rezgő csodavasdarab
néhány ezer forintért képes ugyanerre.
Csak nem valószínű.
Ez esetben ugyanis a világ legalább egyetlen autógyártója,
amely a milliárdokat érő szabadalmat birtokolja, minden egyes
autójába beépítené a csodamágnest, a csodapropellert,
a rezgő vasdarabot, és márkakereskedéseiben árulná
a csodatablettát meg a csodalöttyöt. Az összes többi pedig
elkeseredetten kutatná a módját, hogyan lehet valami apró
változtatással a szabadalmat megkerülni, hogy neki is legyen saját
csodamágnese, csodapropellere, csodavasdarabja, csodatablettája és
csodalöttye.
De nincs.
Ennek alapvetően két oka lehet. Az egyik egy világméretű
összeesküvés az autógyárak, az olajlobbi, a CIA és az ufók között,
csak hogy nekünk, szegény autósoknak rossz legyen.
A másik, hogy a csodapropeller, a csodamágnes,
a csodavasdarab, a csodatabletta és a csodalötty szart
sem ér.
Nézzék el nekem, ha nem sikerül minden egyes darabról tételesen
bizonyítani, miért nem működhet. Ehelyett végezzünk el egy
gondolatkísérletet! Nem is egyet: kettőt.
Tegyük fel, hogy egy forró nyári napon nagyapám sufnijában egy
sörösdobozból, egy kínai strandpapucs gumipántjából és három
fogpiszkálóból sikerül megalkotnom a Magyar Csodát, a 15%
teljesítménynövelést és ugyanekkora fogyasztáscsökkenést lehetővé tevő
szerkezetet.
Megrémülnék.
Gyorsan becsuknám a kaput, és fél percenként a hátam mögé
lesnék, ott van-e már a mindenre elszánt olajlobbi a csőre
töltött golyószóróval. Aztán elgondolkoznék, hogyan is lehetne ebből
meggazdagodni.
Először is ki kéne próbálni, hogy tényleg nem csak a nagyfater
Riga motorján működik-e a dolog, hanem a szomszéd Ladáján is.
Aztán összekalapoznék valahogy annyi pénzt, hogy egy hitelesített
vizsgálópadon, ellenőrzött körülmények között készült, tisztességes
mérési jegyzőkönyvem legyen arról, hogy a sörösdoboz,
a papucspánt és a fogpiszkálók ilyetén kombinációja valóban
használ. Ezután már csak némi pénz és egy jó szabadalmi ügyvivő
kérdése, mikor kezdhetem böngészni a Bahamákra induló
repülőjáratok menetrendjét és a nagyobb yachtkatalógusokat.
A csodatevő cuccok megszámlálhatatlan változata bukkan fel
újra és újra a piacon, gyakran alig-alig módosított névvel
és "hatásmechanizmussal". Ezek közös vonása általában az
előállítási költséghez képest horribilis ár, és
a tudományos hangzású, de ellenőrizhető tényeket és
méréseket nélkülöző körítés. Gyakran találkozni különböző
minősítő intézetek pecsétes papírjaival, melyek létezéséről sok
esetben a kiállító intézmény sem tud, de az is sűrűn
előfordul, hogy a tanúsítvány mindössze azt igazolja, az
adott csodaszer nem káros, nem veszélyes,
a fogyasztáscsökkentés és a teljesítménynövelés
kérdésében azonban nem foglal állást.
számára egyszerű
A második gondolatkísérletben tegyük fel, hogy egy forró nyári napon
nagyapám sufnijában egy sörösdobozból, egy kínai strandpapucs
gumipántjából és három fogpiszkálóból sikerül megalkotnom valamit, ami
a fogyasztást ugyan nem csökkenti, a teljesítményt meg nem
növeli, de nem is ez a cél. Ez esetben internetes áruházat
nyitnék, és remélném, hogy némi tudományosnak tűnő handabandával
eladhatom a cuccot pár száz hiszékeny lúzernek. Bazi nagy yachtra
talán nem futná, de balatoni vitorlásra való biztos összejönne
belőle.
A "Vajon ez működik-e?" visszatérő kérdésének korrekt
megválaszolására
a német autóklub (ADAC) végeztetett egy komolyabb tesztsorozatot .
A két Opellel és egy 4-es Golffal 800-800 km-en át végzett mérések
során németes precizitással minden szubjektív elemet kizártak: görgős
terhelőpadon, szabványos európai tesztciklusokat (NEDC-ciklus)
járattak, ahol a jármű sebessége, a gyorsítások-lassítások
időtartama, de még a használt sebességi fokozat is másodpercre
pontosan meghatározott. Nincs lejtő, nincs szembeszél, nincs dugó és
nincsenek fogyasztást befolyásoló hőmérsékleti ingadozások sem.
Az eredmény pedig egyáltalán nem volt meglepő: sem a pontosan
előírás szerint adagolt csodatabletta, sem a csodalötty, de még
a precízen felhelyezett csodamágnes sem okozott mérhető változást
az eredeti állapothoz képest.
További cikkeink
