Winkler mamája Suzukit vett, az enyém navigációs rendszert. Főszerkesztőnk története a közlekedni akaró édesanyával egy hősi eposz, az enyém kész csoda, de tudomásul kellett vennem: a kütyük kitörtek a fiatalok világából.
Anyukám nem kütyürajongó. Amikor néhanapján leül a számítógépem elé, mert végképp nagyon muszáj, két ujjal óvatosan fogja az egér tetejét, folyamatosan nézi a gombját, miközben kattint vele, és a fax és e-mail közötti különbséget még mindig nem igazán érti. A hozzám küldött leghosszabb SMS-e ennyi volt: Hívjfel, másoknak sem pötyög be több karaktert.
Viszont van PNA-ja. Igen, büszkén jelenthetem be, az én anyukámé az ország egyik első személyi odatalálássegítő kézikészüléke, angolul Personal Navigation Assitant. Ráadásul nem csak birtokolja, rendszeresen használja is. Elsőként az autómban találkozott navigációs rendszerrel, de kellően lelkes beszámolóimat, miszerint Németországban játszi könnyedséggel találtam meg minden címet, nem különösebben értékelte. Igazán akkor figyelt fel a dolog hasznosságára, amikor autómba beköltözött egy Mitac Mio 169-es PDA és az iGO program. Anyukám csak arra figyelt fel, hogy egy kedves hangú hölgy azt mondja, itt kell bekanyarodni, és az esetek túlnyomó többségében hallgattam is rá.
Hiába magyaráztam, hogy műholdak, GPS, mondhattam, hogy digitális térkép meg POI, mit sem számított, édesanyám ebből csak annyit jegyzett meg, ami számára fontos - a csaj a dobozban megmondja és megmutatja a tuti útvonalat. Egy hétvégén megérlelődött benne a nagy elhatározás és elkérte a Mio 169-et, hogy odataláljon egy esküvőre. Biztos voltam benne, hogy drámai módon el fog tévedni, de az egy órásra tervezett utat végül húsz perc alatt tette meg, majd örömmel jelentette, hogy megtanulta bifokális szemüveggel nézni a kijelzőt, és most mondjam meg, hogy tudja beállítani ezt az izét, hogy haza is találjon.
Sikerült neki, és az autójában maradt a navigációs rendszer. A hét közepén azzal a hírrel lepett meg, hogy bár pontosan tudja, hogy kell átkelni a városon az orvosához, de kíváncsi, milyen útvonalat ajánl neki a gép, és hétvégén megkért, vegyek neki is. A döbbenettől szóhoz sem jutottam, de jó gyermek lévén szereztem neki egy Mitac Mio C310-et.
Tudtam, anyukám kezébe csak egyszerű, könnyen kezelhető kütyüt szabad adni. Egy PDA hosszabb távon szóba sem jöhetett. Sose használná a beépített szövegszerkesztőt és táblázatkezelőt, eszébe nem jutna Skype-pal telefonálni wifin át egy hotspottól, sőt ez utóbbi félmondat jelentését is igen nehéz lenne elmagyarázni neki. Egy félrebökés által felbukkanó teljesen hétköznapi Windows üzenettől pedig pánikba esne, és állandó telefonos távsegítségre kéne felkészülnöm.
A Mio C310 szerencsére céleszköz. Nagyon hasonló Windows fut a háttérben, mint a PDA-kon, de ebből nem látszik sok. Bekapcsolás után automatikusan betöltődik az iGO 2006 Kelet- vagy teljes Európát ismerő változata. Aki látta már a programot, tudja, hogy a bejelentkező képernyő közepén egy nagy gomb látható MENJ! felirattal. Erre rá kell bökni, majd választani, hogy a két előre tárolt állandó cím, az otthon vagy a munkahely fedőnevűhöz szeretnénk eljutni, egy adott GPS koordinátára, vagy egy POI-hoz, esetleg régebben meglátogatott címek valamelyikére, de ha mindezekre nem a válasz, magunk tudunk beírni egy címet.
